Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

jg Söi. orgiáe-os ülés decsember 9-én, hétfon. 1S8S. csak annyit mond ki, hogy azt: mennyiben alkalmazandók e javaslat határozmányai ő Felsége többi országainak és tartományainak területére, a vámszövetség határozatai szabják meg. Ujabb közös ügyet tehát ezen törvényjavaslat nem statuál. De feltéve, hogy statuál, akkor is meg kellene fontolni, vájjon a t. képviselő urnak indokolását a dolog érdeménél fogva helyeselhetjük-e; mert a t, képviselő ur azt mondja: Hja! Ez az egész törvényjayaslat, a mint van, már ezen közjogi szempontoknál fogva fejtetőre állítja a parlamentet, felforgatja a parlamentarismust és közgazdaságilag sem helyes. No, t. képviselőház, hiszen akkor sohasem volna szabad ilyen tárgyban más államokkai szövetséges viszonyba lépni. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Hiszen méltóztassék csak számba venni, hogy a védjegyek oltalmára nézve ájabban is köttetnek, sőt kötendők lesznek a jövőre nézve is az egyes államok között kölcsönös védelmet biztosító szerződések; mennyivel inkább indokolt tehát az, hogy ilyen szerződést oly állammal kössünk, melylyel közgazdasági tekintetben folytonos kölcsönös érintkezésben állunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt pedig, hogy egy ily nemzetközi szerződésnek megkötése a parlamentet fejtetőre állítaná, a parlamentarismust felforgatná, ezt egyáltalán nem fogadhatom el. Hiszen, t. képviselőház, ha mi a nagy német birodalommal kötünk egy ily szerződést, a mely szerint biztosítva van a kölcsönös oltalom, Kémetország is a maga törvényei és szabályai szerint adja meg az oltalmat, mi csak a közösséget biztosítjuk-, ebben a törvényjavaslatban pedig meg van mondva az, hogy a közösséget biztosítjuk az oly védjegyek részére, a melyek az illető országban az ott fennálló törvények szerint szereztettek meg. Igen, de hiszen nekünk is csak kell oltalmat szerezni a magunk védjegyei részére. (ügy van ! jóbbfélol.) Hogy állunk már most a kérdéssel közgazdasági szempontból ? A t. képviselő ur azt mondja, hogy közgazdaságilag hátrányos ez a törvényjavaslat mi reánk. Homlokegyenest ellenkezően áll a dolog, t. képviselő ur. Eltekintve attól, hogy a védjegy természetét méltóztatott a képviselő urnak félreérteni, azt hiszem, közgazdaságilag nagy fontossággal bir az, hogy a védjegy minél nagyobb gazdasági területen nyerjen oltalmat, (Helyeslés jobbfelől) hogy nekünk keresnünk kell azt, hogy a mi általunk adott oltalom más államok területén is biztositíassék védjegyeink részére. Mert az, hogy nálunk kevesebb védjegy adatik vagy lajstromoztatik be, mint Áustriában, nem azt bizonyítja, hogy mi a lajstromozás tenyéré vagy oltalmára nézve közgazdasági hátrányban volnánk Austriával szemben, távolról sem, hanem ez a mellett, hogy, a mi kétséget nem szenved, Austria ipara sokkal fejlettebb, bizonyítja azt, hogy ott a lajstromozást nagyobb mértékben veszik igénybe, mint sajnos, minálunk. Nálunk azon a téren kétségkívül némi haladást kell előmozdítani, hogy a lajstromozás tényleg igénybe vétessék kereskedők, iparosok és termelők által és ezt lesz hivatva ezen törvény előmozdítani, sőt kellő módon nálunk is meghonosítani. Azt hiszem tehát, t. képviselőház, hogy a közjogi és közgazdasági természetű észrevételei a t. képviselő urnak meg nem állhatnak. A mi a második csoportot, a lajstromozás tényének kérdését illeti, megvallom, nagy figyelemmel kisértem azt, a mit a t. képviselő ur egy izben mondott, de egy elfogadható indokot sem hallottam, mely engem azon meggyőződésemben megingatott volna, hogy az erre vonatkozó intézkedések nemcsak hogy helyesek, hanem sok tekintetben haladást is jelentenek. A t. képviselő ur méltóztatott felemlíteni, hogy az sincs a jelen törvényjavaslatban megállapítva, hogy tulajdonképen a lajstromozásért járó díj miként szabályozandó a két államfél között és azt hozta fel indokul, hogy tulajdonképen ugy áll majd a dolog, hogy az Áustriában belajstromozott védjegy oltalommal fog birni Magyarország területén is, csak a nélkül, hogy e tekintetben itt bármely lépés tétetnek, vagy díj fizettetett volna. Tökéletesen igaz. De nemcsak igy áll a dolog; mert a magyar védjegy is ugyanazon oltalomban fog részesülni Áustriában. Ennek közgazdasági jelentőségét én nem fogom bővebben indokolni, de azt hiszem, hogy az nem megvetendő. (Helyeslés jobbfelől.) A kamarának lesz fizetendő, ezeket nem az állam szedi, a lajstromozás tényeért a díj a kamarának fizetendő, minden egyes kamara megtartja a maga díjait, ugy, hogy e tekintetben a viszonosság a két államfél között semmiféle törvényes vagy anyagi sérelmet nem okoz. Azt is méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy az árúvédjegynek belső jelentősége ezen törvényjavaslatban kellően körvonalazva nincs. Sajnálom, t. képviselő ur, de a törvényjavaslat egyes dispositiói e tekintetben a kellő választ a képviselő urnak megadják. Az ugyanis, hogy a szakaszokban egyes kifejezések tán más magyarázatot is engednek, még nem elég ok arra, hogy a törvényjavaslat ez irányú intézkedéseinek helyességét kétségbe vonjuk; mert kétségkívül, sokszor épen a dolog érdekében fekszik,. hogy a túlságos részletezés helyett általánosabb, de az illető szakértők által könnyen megérthető kifejezések használtassanak. Az 1. §. világosan megmondja, mi a védjegy s azonkívül az első fejezeten pontonkint végig vonul a védjegy természetének, használhatóságának és alkalmazhatóságának meghatározása; ugy hogy e tekintetben semmiféle kétség fel nem merülhet. Az, hogy termelő is megvan említve, nem okoz semmiféle nehézségeket; mert