Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-313
176 SIS. országos ülés január 30-án, hétfftn. 18M. rendeletek és tilalmak, mint a gombák a földből, úgy termettek, egy különben híí állampolgár, megzavarodva a sok rendelet és tilalom által, fegy darabka papirszelettel a policia főnökéhez ment azon kéréssel, hogy minek ntánna már annyi minden tiltva van, legyen szives irja fel neki, hogy tulajdonképen mi szabad. Magam is hasonló helyzetben vagyok, t. ház, hogy sok mindent hallottam, érdekes, czifra dolgokat is, de a költségvetés érdemére tulaj donképen semmit, vagy nagyon keveset. Azért én is azon kérést koczkáztatom a t. ellenzékkel szemben: legyenek szívesek egy kis papirosra felirni, hogy tulajdonkép mi észrevételük van a költségvetés ellen, ha csak nem hódolnak annak az elvnek, mely a múlt ülésben — igaz csak közbeszólás alakjában — nyert kifejezést, hogy minden ide tartozik. Azok a statistikai adatok, melyeket báró Kaas Ivort. képviselőtársam — elismerem, nagy fáradsággal és szorgalommal — összeállított, igen érdekesek ugyan, de csak nem lehetnek indok arra, hogy a honvédelmi költségvetést meg ne szavazzák; mivel az, hogy hány millió lett Lajthán túl és hány millió lett Lajthán innen vódmíívekre és katonai építkezésekre fordítva, igen érdekes dolog, melyet én inkább örvendetes tudomásul veszek, mert tán nem szorul bővebb ma gyarázatra, hogy minden ország áldhatja Istenét, ha azon szorosok, azon védelemre szorult, katonai szempontból fontos pontok távolabb esnek az országtól és az ellenség esetleges in vasiója által nem közvetlenül érintetnek; de hogy miért ne lehessen a honvédelmi költségvetést megszavazni, az ebből épenséggel nem tűnik ki s ezen adatok a költségvetésre nézetem szerint nem tartoznak. Báró Kaas Ivor: De tartozik a honvédelemhez ! Grómon Dezső : Épen ugy nem értem, hogy Bolgár Ferencz t. képviselő ur, a ki felhozta az igazi okot, hogy az ellenzéki képviselő urak miért nem fogadják el ezúttal a költségvetést és kimondta határozottan és tisztán, hogy azért, mert nézete szerint a költségvetés nem alapszik törvényen (Ugy van! Ugy van! balfelölj Senki sem vádolhatja, t. ház, a honvédelmi minister urat azzal, hogy nem tette meg a szükséges lépéseket az iránt, hogy a sorrend megtartassék — a mit ő is helyesebbnek és jobbnak tartott volna — azaz, hogy a honvédségről szóló törvényjavaslat idejében letárgyaltassék és a költségvetés kellő időben a törvényhozó testület elé terjesztessék. Vájjon a honvédelmi minister ur vagy a kormánypárt t. tagjai okai annak, hogy kifogytunk azon időből, mely számításba vétetett nemcsak a jelzett, hanem talán más törvényjavaslatok letárgyalására is? És ha a t. honvédelmi minister ur nem fogásból, vagy a kormány tudatlanságából vagy hanyagságából — mint Bolgár t. képviselő ur egész határozottan állította — hanem azon alternatíva elé állítva, hogy vagy tárgyalás alá bocsátja még most a honvédségről szóló törvényjavaslatot, a mely esetben az indemnity lejárása után nem volna megszavazott költségvetésünk, vagy pedig a költségvetés tárgyalása alkalmával előterjeszti azon változtatásokat, a melyek a honvédségi intézmény fejlesztésére okvetetlenül szükségesek — a mi, mint a honvédelmi minister ur tegnap is kimondta, nem egyszer, hanem már több ízben történt, a nélkül, hogy a t. ellenzék részéről bármiféle észrevétel tétetett volna — a költségvetés megszavazását igyekszik keresztülvinni, nehogy a költségvetés meg nem szavazása miatt a honvédségi intézmény fennállása is koczkáztassék: azt hiszem, hogy eljárása csak üdvösnek nevezhető. Nagy István t. barátom és képviselőtársam ismét egy igen érdekes összeállítást tárt elénk Pulszky Ágost képviselőtársunknak és Tisza Kálmán ministerelnöknek előbbi időkben a delegatiókban kifejezett politikai nézeteiről és meggyőződéséről ; de hogy ez miként szolgálhat indokul a honvédség részére kért költségvetés meg nem szavazására: azt nem értem. Ez nagyon helyén lehet, ha a delegatiókban e kérdés ismét szőnyegre fog kerülni, de itt a költségvetés tárgyalása alkalmával ezt nem tartom szükségesnek és azért azt hiszem, hogy Nagy István t. képviselőtársam itt csak a főpróbát tartotta és a díszelőadás tulajdonképen ciak a delegatiókban lesz. (Derültség. Ugy van! jóbbfelől.) Hogy Orbán Balázs t. képviselőtársam újabb divatú parlamenti kifejezéséről is szóljak, ezzel — azt hiszem — nagyon könnyen végezhetek, mert miként a ház igen tisztelt elnöke is mondta, ez a ház mulattatására szolgálhat ugyan, de nem parlamentáris. Én is abban a hitben vagyok, hogy bacilíusokról lehet beszélni az orvosi facultáson, a honvédelmi minister urnak lovaglási kísérleteiről pedig talán a sport terén, de a honvédelmi költségvetés tárgyalásánál érdemileg indokul felhozni nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem tudom, mit kívánnak a t. képviselő urak még tőlem, de egyet mondhatok. Én ugyanis nem hiszem, hogy a honvédség-intézményre nagyon előnyös lehetne az, hogy habár az ellenzék minden alkalommal és most is kiemeli a honvéd tisztikarnak hazafiságát, ügybuzgalmát, emberfölötti odaadó szorgalmát egyrészt, de másrészt azt is felhozzák, hogy a magyar nemzeti szellem a honvédségben hanyatlik; mert ha valami nem fejlődik, hanem stagnál, ez, nézetein szerint, visszamenés. Én is örömmel constatálhatom, hogy a fel* Szőtt szép tulajdonokról, párosulva a legmagasabb' trón iránti hűséggel, nem egyszer, de számtah :iszor volt alkalmam meggyőződni és ezt bámulni; de vájjon helyeselni fogja-e maga a honvédség és az