Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-313
{72 818. országos flléfi január 20-*n, hétfőn. 1890. állott. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Két átka volt ezen monarchia hadseregének: az absolutismus és a kentralisatio (ügy van! balfelől.) Ezek okozták a eatastropbáknt. (Ugy van! balfelől) A birodalmi egység eszméje ma minden positiojából ki van szorítva: ez csakis a hadseregben tartotta fenn magát, mert ezt különösen a Lajtán túl, a birodalmi egység letéteményesének és a birodalom kapcsának tekintik. Ez nézetem szerint az alkotmánynak egyáltalában nem felel meg. (Ugy van! balfelől.) Én nem akarok próféta lenni és nem akarom azt mondani, hogy jövőre a hadsereget catastrophák érik; de az argumentatio a contrario elvénél fogva, azt hiszem, hogyha az a körülmény, hogy Magyarország közérztilete nem volt a hadsereggel, azt vereségre vezette: ez a körülmény, hogyha közelebb fogjuk hozni a nemzet szivéhez, okvetetlenül a győzelem biztosítékát fogja képezni. (Élénk heyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen ezért hittem azt, hogy a minister ur velünk fog lenni. De mikor látom, hogy a minister ur és a túloldal minő futilis indokokkal állják útját ennek a jogos kívánalomnak, lehetetlen, hogy az ember keblét a legnagyobb indignatio és keserűség ne fogja el; lehetetlen, hogy a legsötétebb emlékek ne idéztessenek fel. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Valóban, t. ház, sok tekintetben nagyon szomorú volt ennek az orhzágnak sorsa. Kincs jelentőségteljesebb tanulmány, mintha a reformtörekvések sorsát csak ebben a században is veszszük. Azt, a mit a nemzet Ferencz király alatt akart elérni, alatta nem érhette el, hanem elérte Ferdinánd alatt. Azt, a mit Ferdinánd alatt akart, nem volt képes alatta elérni és megtartani, hanem elérte és megtartotta a mostani uralkodó alatt. És ha végignézzük azokat az indokokat és érveket, a melyek még a legcsekélyebb reformtörekvések ellen is felhozattak, azokat megtaláljuk most a t. minister ur ós a túloldal tagjainak nyilatkozataiban, a miből az ember azt az egyet látja, hogy nem tanultak semmit, de elfelejtettek mindent, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket nem azért hoztam fel, hogy reerimináljak ; ellenkezőleg bizalmat és reményt akarok belőlök meríteni, mert ezekből azt tanultam, hogy a mit a nemzet állandóim és szivósan akart, azt el is érte. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Leszavazhatják tehát önök ezt az indítványt most is; de ml újra meg újra elő fogjuk azt hozni (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és mindaddig fogjuk ostromolni Bizanez kapuit, míg bebocsátásra találunk, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert a múlt megtanított bennünket arra, hogy bármilyen csüggesztő legyen is a jelen, de a jövő mégis a miénk. (Élénk hosszas helyeslés, éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot többen üdvözlik. Felkiáltások: ót percmyi szünetet !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Zay Adolf jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Mindenekelőtt ki akarom fejteni álláspontomat, a mely politikai programmom alapján kötelez és a mely az, hogy én az opportuuismusnak egyáltalában semmi formában embere nem voltam és embere nem leszek. Ennélfogva álláspontom az, hogy a katonai erő tekintetében is a megoldás, ha akármilyen nemzeti jelleget iparkodnak is annak kölcsönözni, semmiféle surrogatumokban nem kereshető, hanem az magyar szempontból csupán és egyedül az önálló magyar nemzeti hadseregben tatálható fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ha én, t. ház, mindeddig talán még követtem volna azoknak a példáját, akik magukat avval kecsegtetik, hogy egy nem teljes intézményt szivökhöz szorítva, azt a jelenlegi kormány alatt kifejlesztik, a honvédelmi minister ur mostani eljárása okvetlenül meggyőzhette volna a házat arról, hogy a legkisebb opportunismus, mely az ellenzék részéről mutatkozik, a kormányt szinte bátorítani látszik arra, hogy visszaéljen (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) s hogy azt az intézményt tulajdonképeni jellegéből kivetkőztesse. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) Én ennélfogva kijelentem, hogy ellene vagyok azon áramlatnak is, melynek diagnosisa a következő : A kormány és különösen a honvédelmi minister ur határozottan arra törekszik, hogy a honvédséget, úgy, a mint most fennáll, lassan, de tökéletesen praeparálja arra, hogy a közös hadseregbe beolvasztható legyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy e tekintetben nem választják szerencsésen az úgynevezett masquirozást, az tisztán kilátszik például Münnich Aurél képviselőtársam múltkori fejtegetéseiből, melyeknek eszmemenete ez volt. A honvédség nem bir elegendő tisztet producálni, ennélfogva szükséges, hogy a köaös hadseregből áthelyeztessenek a tisztek, de nem szükséges magyar tiszti akadémia. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Világos tehát a tendentia, hogy a közös hadseregből áthelyezett tisztekkel a szellemet kissé praeparálni akarják. Ezek után kijelentem, hogy a vita tulajdonképeni tárgya tekintetéhen teljesen azon állásponton állok, a melyet Helfy t. képviselőtál sam elfoglalt. A btidget lényegének teljes kifejtésével és a törvények tulajdonképeni értelmét illetőleg elfogadom azt, is a mit Bolgár t. képviselő ur mondott, hogy a minister ur mostani kísérletében sokkal nagyobb veszély rejlik, mint rejlett, egykor a 14-ik §-ban. A t. minister ur fejtegetéseimre, épen úgy,