Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-313

162 818. országos ölés január 20-án, hétfőn. 1890. hatása végett vagyok bátor csak néhány perezre szót kérni. (Halljuk!) A képviselőház szombati ülésében Pulszky Ágoston t, kartársam ugyancsak e napon elmondott, szemelvény jelleggel biró, igénytelen felszólalásomra reflectálva és hivatkozva „minden méltányosan érző férfiura" aztmondá, vájjon mondhatja e valaki igazságosan azt, hogy az eléje terjesztett hadsereg-költségvetéssel szemben az!878. delegatio ellenzéki tagjai ugyanazon — ismétlem, ugyanazon helyzetben voltak, a minőben a képviselőház mai ellenzéke a honvédelmi táreza 1890. évi költségvetésével szemben van ? Ha én azt állítottam volna is, hogy az említett két eset teljesen ugyan azonos, akkor az ő szombati beszédjének ezen része által magamat loyalis ellenfélhez illő nyíltsággal legyőzőttnek jelenteném ki. Azonban, ha t. képviselőtársam a gyorsírói jegyzetekben beszédem ezen passusát keresi, abban az „ ugyanazonos" kifejezést sehol, ellenben a „hasonló" szót meg fogja mindenütt találni. Hogy az említett két sitnatio között volt és van lényeges különbség, ezt akkor is, ma is tudtam és tudom; de hogy az ellenzék magatartásának alapeszméjére vonatkozólag, a két esetben van némi hasonlatosság, azt, agy hiszem, ma is joggal fentarthatom. Hasonlatosságésugyanazosság nem identicus fogalmak; ezen állításom igazságát én is hiszem, hogy „minden méltányosan érző férfiú" be fogja ismerni. T. képviselőtársamnak beszédem ezen részére vonatkozó megjegyzéseivel szemben tehát szavaim értelmét kellett helyreigazítanom, a mit az általam használt kiefejezés constatálásával ezennel meg is tettem. A mi az én t. képviselőtársamnak a magyar akadémiára vonatkozó nézeteit illeti, t. képviselőtársam azt mondja, hogy én hűségesen felolvastam ugyanazt, mit ő a „Magyarországon" felállítandó akadémiáról mondott, de szavait magyaráztam félre. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat arra, hogy ne méltóztassék második beszédet tartani. (Helyeslés jőbbfelöl.) Nagy István: Szabadjon constatálnom, hogy én az ő beszédében egy helyen találtam az 1881. delegationalis napló 44. lapjának 11., 12. és 13. sorában ezt a mondatot, hogy „ a hadsereg érdekében első sorban szükséges ezen katonai akadémia felállítása Magyarországon"; de azután egészen eltekintve attól, hogy ugyanezen beszédben, a t. képviselő ur szériát ugyancsak rövidítésképen, ezen kifejezés: „magyar tiszti akadémia" kétszer fordul elő, ha valaki 1881-ben azt mondja és itt ismét hűségesen idézem az ő helyes és igaz szavait: „Egy Magyarországon felállítandó katonai aka démia nem csupán azon czélnak felel meg, melynek a bécsújhelyi tesz eleget, hanem azonkívül egy nagy társadalmi, egy nagy politikai ezélnak is, mely egyszersmind a hadseregnek is társadalmi I és politikai feladata*, de az ily világos és félreérthetlen tendentiájú érvelés után ma mégis azt állítja, hogy ő előtte csak a terület tekintetében birt és bir ezen kérdés fontossággal, akkor kérdem én a t. képviselőtársamat: minő nagy és fontos társadalmi és politikai feladatok megvalósítását várja ő az oly tisztképző akadémiától, mely a helyett, hogy esetleg példának okáért Leitomisehlban, vagy Jungbunzlauban lenne felállítva, fel lenne állítva Budapesten vagy Szegeden, de tannyelve és az abban uralgó szellem tekintetében szakasztott hasonmása volna a bécsújhelyi akadémiának? Képesnek tartana-e ő ily intézetet a hadsereg és nemzetre egyaránt fontos azon társadalmi és politikai nagy problémák megoldására, melyek megoldását 1881-iki beszédében ő is oly égető szükségnek jelez? Ha igen, akkor is tisztelet az ő meggyőződésének; de hogy azután t. képviselőtársam ép oly egyedül áll az országban e hitével, mint azon magyarázattal, melyet tőle, általam idézett beszédére vonatkozólag hallottunk, erről t. képviselőtársamat mindenkor biztosíthatom. De hogy valaha mégis csak a magyar szellemű és tannyelvű akadémiának eszméje lehetett az, melyért t. képviselőtársam bátran és erélylyel szállott síkra, ezt, ha már 1881. delegationalis beszédéből nem engedi is kimagyaráznom, pedig én ezen eszmét e beszédben is nemcsak lappangva, de nyíltan is vagyok képes fellelhetni, ugy azon okozati összefüggésnél fogva, mely egy és ugyanI azon tárgyról elmondott, bár többrendbeli beszéd | közt kell, hogy meg legyen, tán mégis megfogja engedni, hogy elmondott nézetemhez főleg azért ragaszkodhassam ma is, mert azóta ismét reábukkantam t. képviselőtársamnak egy ép oly fontos, mint érdekes beszédére, melvre talán utolsó felszólalása alkalmával nem is gondolt. Ez azon beszéd, melyet ő 1875. évi deczember 6-ántartott, midőn Ürményi Miksa volt képviselőtársunk a ház ugyanezen ülésén tartott beszédében „Budapesten, vagy környékén kivánt létesíteni egy katonai akadémiát, mint a közös hadsereg egy intézményét" ; de — úgymond — „magyar tannyelvvel, mert magyar fiúk számára volna szánva". Ürményi ezen eszméjére reflectálva, monda azután a t. ministerelnök ur azt, hogy ez egy oly eszme, melynek megvalósítását e házban bizonyosan szívesen látná mindenki; azért őis nagyon óhajtja, hogy ez minél előbb létesüljön; Pulszky Ágostt. képviselőtársam pedig ugyanezen ülésben követeléseire nézve — szerintem igen helyesen — túllicitálta ugy a ministerelnök urat, mint Ürményi Miksát; mert — igy olvasom ezen igéket az 1875—78-iki Napló 2. kötetének 412. lapján — t. képviselőtársam szó szerint idézve, ezeket mondotta: „Az iskolák magyarosítására vonatkozólag (Halljuk! Halljuk !) egyáltalán nem tartom elegendőnek azt kimondani, hogy a közös hadsereg számára egy magyar iskola