Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

tlS. országos ülés Január 18-áu, szombaton. 1890. 155 tárgyalható se legyen, (Ugy van! bdfélől) Ezen említett elővigyázat! rendszabálynak elmulasztásával a t. többség egy, a t. kormányra nézve ugyan felette kényelmes, de magára a pari ámen tarismusra nézve oly közveszélyes helyzetet terem tett, ennek alapvető, sarkalatos elveibe oly veszedelmes rést ütött, mely a legszigorúbb, kérlelhetlen kritikára provokálja a parlatnentarismus minden igaz tisztelőjét, (Ugy van! balfelöl.) Minthogy pedig az ellenzék megbocsáthatlan bíínt követne el ellenőrző hivatása és kötelessége ellen, ha ily ferde helyzet megállandósításának részesévé válnék: ez okból — miként már beszédem elején jelezni bátorkodtam — bármennyire rokonszenvezzek is magával az intézménynyel, ezen az alapon a költségek megszavazásához sem járulhatok. (Helyeslés balfelől.) Áttérve magára a honvédségi intézményre, én is csak elismeréssel szólhatok ama valóban örvendetes, sőt bámulatos haladásról, melyet ez intézménynél tapasztalhatunk; hogy ezen fényes eredmény elérésében egyaránt része van ugy a honvédség buzgó tisztikarának, valamint az igen t. szakminister urnak is, senki sem fogja tagadhatni és ha a honvédségnek nemzeti irányban való fejlődése oly arányban haladna, mint annak fejlődése katonai tekintetben, akkor kétszeres elismerésre tarthatnának joggal igényt mindazok, kik a honvédség élén állanak ; a nemzeti irányban való fejlődés azonban még meglehetősen lassan halad; vannak, kik e tekintetben bizonyos retrográd irányt is vélnek constatálh.itni; azonban ezen állításom bővebb taglalásába ezúttal tízért nem bocsátkozom, mivel részint ismeretesek azon esetek, melyekkel állításomat támogathatnám, másrészt meg is vagyok győződve, hogy a javulásnak ez irányban is előbb-utóbb okvetlenül be kell következnie, ha reámutatva a bajra, erélyesen fogunk annak orvoslásához is. (Halljuk! Halljuk!) Hogy egy, általam a múlt évben sürgetett harmadik honvédlovassági dandárparancsnokság felállítására a szükséges költségek a mostani költségvetésbe felvétettek, ezt — eltekintve attól, hogy ezen költségvetés alapját nem helyeselhetem — csak helyeslőleg vehetem tudomásul. Szerettem volna, ha a t. minister ur nagybecsű figyelmére méltatta volna azon észrevételeimet, melyeket szintén a múlt évben elmondott beszédemben az állami lótenyészintézeteknél alkalmazott tiszti és legénységi állományra vonatkozólag elmondottam; kifejtvén, mennyire czélszerűbb volna az ezen intézeteknél alkalmazott katonai közegeket a honvédlovasság állományából kiegészíteni, azokat katonai és kiegészítési tekintetben egyedül a m. k. honvédelmi ministeriummik, gazdászati tekintetben pedig a földmívelési ministerium joghatósága alá rendelni, mert a mostani állapotot, melynél fogva két magyar és kiegészítési tekintetben pedig a közös hadügyministeriumnak vannak alárendelve, ép oly complikált, mint tarthatatlan állapotnak tartom. (Helyeslés.) Végre csonkának kell mondani honvédségünket mindaddig, mig azt megfelelő mennyiségű tüzér és műszaki csapatokkal el nem látjuk, (Helyeslés a baloldalon) mert csak ezekkel fog feladatának sikerrel megfelelhetni; e tekintetben teljesen egyetértek az igen t. ministerelnök urnak 1871. évi február hó 24-én e tárgyra vonatkozó, hatásos beszédének ama részével, (Halljuk! Halljuk!) mely ekként szólt: „Mi akarjuk a magyar hadsereget és honvéd tüzérséget, akartuk tegnap, akarjuk ma, meg akarni fogjuk holnap és mindaddig, mig meg is lesz. (Felkiáltások balfelől: Ki mondta ?) Követelhetjük, sőt nézetem szerint kell követelnünk a magyar hadsereget oly értelemben, miként azt részünkre a kiegyezési alaptörvény biztosította és itt ismét magamévá teszem a t. ministerelnök ur egy szintén régebbi 1868-iki beszédének végpassusát, mely igy hangzik: „Mi a hadsereg oly szétválasztását, mely a törvényekkel ellenkeznék, soha sem kívántuk, a magyar hadsereghez pedig ugy, mint az törvényeinkben biztosítva van, tovább is ragaszkodunk. (Nagy mj és mosgás balfelől.) Rég elmondott, de ma is igaz szavai ezek a t. ministerelnök urnak. Az 1867 : XII. töryényczikk keretén belül is létesíthető magyar seregre és honvédségi tüzérségi és műszaki csapatokra vonatkozó óhajait a nemzetnek én ma is teljesen jogosultnak tartom. {Helyeslés balfelől.) Ez óhajunknak hangoztatását ezúttal is kötelességemnek ismertem. (Helyeslés balfelől.) A Ludovika-akadémia alapítványi helyeinek szaporítását több izben magam is megsürgettem; természetes tehát, hogy Münnieh Aurél t. képviselőtársam r e részbeni fejtegetésével teljesen egyetértek. Áttérek most már Perczel Miklós igen t. képviselőtársam azon határozati ja vaslatára, melyet tegnapi jeles beszéde végén a ház elé terjesztett; (Halljuk! Halljuk!) e határozati javaslatban a, magyar nyelvnek az országban létező katonai iskolákban leendő fokozatos behozatalát, továbbá egy magyar tisztképző akadémiának felállítását sürgeti tisztelt képviselőtársam. Javaslatának mindkét részét elfogadom ugyan, de a, magyar nyelvet illető részről máskor szándékozom néhány megjegyzést tenni, ezúttal pedig a nem egyedül a magyar területű, de e mellett magyar szellemben vezetett, magyar tannyelvű tisztképző akadémiáról kissé behatóbban akarok szólni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy joggal beszélhetünk raagyar területen létesítendő magyar tisztképző akadémiáról, ezen állítás bebizonyítására ismét nem hivatkozhatom illetékesebb egyéniségre, mint az igen t. miaister20 «