Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

132 311. országos Illés január 17-én, pénteken. 1890, életrajzi adatokat közölhetjük : Pálffy Móricz gr. 1812. Julius 12-én született. Korán lépett a hadseregbe és gyorsan fölvitte a kapitányi rangig a 7. sz. vértes ezredben; a negyvenes évek derekán quietált és 1847-ben Pozsonymegye administratorává nevezték ki. 1848-ban több elvtársával felhívást bocsátott ki Pozsonyból, melyben honfitársait a fegyver letételére szólítja fül. Ez évben — tehát 1848-ban, midőn minden becsületes magyar eniher a haza szolgálatában vérétéséletét áldozta fel (ügy van! a, szélső balfelöl) — egyébként visszatért a császári sereg kötelékébe s mint őrnagy szolgált a 3. sz, chevauxlegers ezredben s mint ilyen Windiscbgrätz herczeg tábornagy mellé osztatott be; a következő évben Haynau táborszernagy szárnysegéde lett, majd alezredes a csendőrségnél, majd később az 1. sz. huszárezred parancsnoka és ezredese, 1852-ben a Szent-Istvánrend keresztjét nyerte." (Mozgás és zaj a szélső balon.) Ezt mondja a „Nemzet" ; ehhez commentar nem kell. (11 gy van! a szélső baloldalon.) A hadseregnél ezeket a politikai érdemeket méltányolják; (Ugy van! a tzélsö balfelől) ezeket, a melyeket a nemzet elleni harczban szereztek az illetők, jutalmazzák ma, 22 évvel a kiegyezés után. (Mozgás a szélső balon.) Ne csodálkozzanak tehát önök azon, ha mi süríín panaszkodunk a köztünk még mindig kisértő, igazán hagyományos szellem miatt, a mely — félek tőle — ha még több ily érdemrendes akad, talán meg fogja mételyezni magát az alkotmányos életet is Magyarországon. (Mozgás jobbfelöl.) A magam részéről csak azt tartottam szükségesnek, hogy legalább hang adassék annak a meggyőződésnek, hogy ez a kitüntetés nem a nemzet kitüntetése, (ügy van! a szélső báloldalon.) De van még egy dolog, t. ház, a melyet fel kell említenem. (Halljuk! Halljuk!) Magában véve talán csekély jelentőségűnek is látszik, ha az ember a lapokban olvassa, hogy megint épül egy pánezélos hajó, amelynek neve : „Kaiserin Elisabeth". Ez, mondom, magában véve, ha az ember úgy tovább nem kutat a dolog mélye után, nem is látszik olyan valami nagyfontosságú kérdésnek; de ha figyelembe méltóztatnak venni azt, hogy a hadi tengerészein él, a melynek költségeihez pedig a quota arányában nagyon busásan hozzájárulnak a Königin Elisabeth alattvalói is; az őt hódoló tisztelettel környező magyarok, hogy a haditengerészetnél már van egy Elisabeth nevű" hajó, hanem az postai hajó, Ruddampfer. Politikai czélzatból tehát szükséges volt, hogy ha van egy Kaiser, legyen egy Kaiserin is. A törvényesség szempontjából nem emelhetek az ellen kifogást, hogy az összes hadihajók németül kereszteltetnek el, mert az a közös hadsereg hivatalos nyelve. De már azt, hogy a külföld előtt a mi alkotmányjogi viszonyainkat ilyen deeoltirt, sőt hamis módon mutassuk be . . . B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: A deeoltirt nem hamis! (Derültség.) Polónyi Géza: ... Az is hamis. Mondom, í hogy azt, hogy a külföld előtt csak Kaiser és Kaiserin szerepelhessen : nem látom megegyeztethetőnek alkotmányunkkal és kivált azon irányzattal, hogy a fejedelem családja ne szolgáltasson okot arra, hogy szüntelenül ily kérdésekkel kelljen foglalatoskodnunk. Nem hiszem, hogy ez használna akár a loyalitásnak, akár a nemzet és fejedelem közti jó viszonynak. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ezt tartom, t. ház, szükségesnek itt fölemlíteni. Végül — s ez már a t. minister ur saját ténye — nem hagyhatom szó nélkül azt, a mit Bolgár Ferencz t. képviselőtársam is említett, hogy seregestül tódulnak a közös hadseregbeli tisztek a magyar honvédséghez. A t. minister ur tudni fogja, hogy a honvédségnél van egy eskü, mely lényegesen különbözik a közös hadseregbeli eskütől; mert a magyar honvéd az alkotmányra is megesküszik. Hogy ezt mennyire respectálják, ez más kérdés. (Mozgás.) Remélem, hogy respectálni fogják. De hogy van az, hogy a közös hadseregből a honvédséghez áthelyezett tisztektől a honvédségi eskü letételét nem követelik? Báró Fehérváry Géza honvédelmi minister: Honnan tudja? Polónyi Géza: Tudomásom van róla! (Mozgás jobbfelöl.) MÜnnich Aurél: Mindegyik leteszi! Polónyi Géza: Tisztelettel felkérem tehát a t. minister urat, nyilatkozzék az iránt, mert hogy ezt ő is törvénytelen állapotnak tartja, ideges mozgolódásából is látom. (Derültség balfelöl.) Hiszen nem tudom, maga a t. minister ur is letette-e azt az esküt? Báró Fehérváry Géza honvédelmi minister: Le! Polónyi Géza: CzirerÁkos képviselőtársam feljogosít arra, hogy hivatkozzam rá, hogy ő nem tette le. Tetten van kapva a minister ur. Mert erre nem lehet mondani, hogy törvényes dolog; ezt nem lehet 14. és 25. §-ozni! (Derültség a szélső baloldalon.) Itt a törvény világosan beszél és a mulasztás is világos. Csakhogy ily csekélységekre a mi igen t. generálisunk nem igen szokott gondolni. (Derültség a szélső baloldalon.) Mély tisztelettel kérem tehát újra a minister urat, nyilatkozzék, hogy megegyeztethetőnek tartja-e azt az alkotmánynyal, hogy a közös hadseregtől a honvédséghez áthelyezett tisztek és legénység nem teszik le a honvédségi esküt és ha, a mint hiszem, ezt a törvényesség szempontjából indokolni meg sem kisérti, mivel menti eddigi mulasztásait és hajlandó-e jövőre mindent elkövetni, hogy e tör-