Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
810. országos ülés január 14-én, kedden. 1890. 107 hogy daczára azon magas czéloknak, melyeket a beruházások fokozásával el lehet érni, nekem is számolni kell az ország pénzügyi helyzetével; számolnom kell azon törekvéssel, hogy a kormány a pénzügyi egyensúlyt helyreállítsa és fentartsa. Emellett azonban, a mint már a költségvetés indokolásában is megmondtam, nincs egyetlen ága az államigazgatás ezen részének, melyről a költségvetésben gondoskodva ne lenne és tökéletesen igaza van az előttem szólt képviselő urak egyikének, hogy nem az összeg nagysága egyedüli mértéke annak, a mit el akarunk érni, hanem a szellem, az irány, a melyben haladni óhajtunk, (ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ez a szellem, ez az irány: hazafias ipari és kereskedelmi politika, párosítva mindazzal, a mit a megfontolt, higgadt elhatározás a kormány kezébe ad. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, hogy a felolvasott tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Asbóth János: T. ház! Egy lehető félreértést kivánok csak elhárítani. A t. mintster ur felemlítette, hogy a nagyszámú ünnepeknek milyen nemzetgazdasági hátrányuk van. Ebben a t. miniater urnak teljesen igaza van. De, a mit mi kívántunk, az nem egyéb, mint hetenkint egy pihenő nap a munkások számára minden téren, melyen ez a nemzet gazdasági életének megbénítása nélkül lehetséges. Azt hiszem, ennek az a hatása is lesz, hogy a béreket szabályozó közgazdasági törvények folytán a munkás hat nap alatt megszerzi a keresetét a hetedikre is. Az ünnepekre én sem tartom kitérj eszthetőnek a törvényes munkaszünetet s azt hiszem, Irányi és gróf Apponyi képviselőtársaim ugyanezen nézetben vannak. Különösen a görög egyház számos ünnepei csakugyan nagy gazdasági calamitást képeznek s azt hiszem, nagy eredmény volna, ha nálunk is keresztül lehetne vinni azt, hogy az ünnepek áthelyeztessenek a vasárnapokra, ugy, mint Francziaországban, a hol évenkint csak négy napot ünnepelnek. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Nekem eszem ágában sem volt a két dolgot összetéveszteni. Nagy figyelemmel kisértem épen t. képviselőtársamnak igen figyelemre méltó felszólalását; de én is ugy fogtam fel Irányi és gróf Apponyi t. képviselő urak felszólalásait, hogy azok csakis a vasárnapi munkaszünetre vonatkoznak. szállítani kényszerülnek, különösen azon nagy viszonylatokban, a melyek az alsó Dunától egészenfel az északi és nyugati kiviteli pontok felé esnek. És ezek a leszállítások, t. képviselőház, mindig amagyar termelésnek válnak javára, mert hiszen a vizi út mindig a legolcsóbb út tömegárúk, tehát nyerstermények szállítására. De, t. képviselőház, én szemmel turtom az egész dunai és általában véve a hazai hajózást. Az én törekvésem az, mindenképen előmozdítani, hogy az állam a hajózási eszközök birtokába jusson, a mikkel felkereshet újabb viszonylatokat és versenyt teremthet a Dunán a létező vállalatokkal szemben, részt vévén egyúttal ezen egészséges verseny segélyével a magyar termékeknek továbbításában, kivitelében. Különösen, t. képviselőház, az Alduna érdemli meg kiváló figyelmünket. Már tegnap megmondottam, hogy ma is vannak ott hajóink, a melyek ez irányban működnek. Én ezen hajók számát szaporítani szándékozom és sokkal sikeresebbnek tartom, ha ezt az állam a saját eszközeivel teszi, mintha újabb vállalatok megteremtésével igyekszik ezen kérdéseket megoldani. A vasipar is szabályozás küszöbén van. Addig is, mig ott a nehézségek le lesznek küzdve, számtalan feladat van, melyet az Aldunán akarok végrehajtani. A vasutaknál ma már meglehetősen rendezett állapotokat hoztunk létre a kelettel; de ezt még nem tartom elegendőnek. Egy hatalmas vizi út van, mely bennünket oda vezet; óhajtanám, hogy azt is felhasználjuk érdekeink kielégítésére. Szakadatlan fejlesztést és tevékenységet kivánok; de ezzel nem akarom azt mondani, hogy sérteni akarnók azok érdekeit, kik velünk szövetségben állnak, vagy hogy panaszkodjunk a verseny miatt. Mert hogy a Dunán a nemzetek versenyével találkozni fogunk, az kétségtelen; de az is bizonyos, hogy e versenyben meg kell állanunk. Mert a mint igaz az, hogy magyar nemzetnek feltétlenül szüksége van jövőjéhez az anyagi consolidatióra, ép ugy bizonyos, hogy erre való törekvésében találkozni fog mindig a nemzetek versenyével, melylyel szembe kell szállania, melylyel meg kell küzdenie. Épen ehhez kell gyűjteni az erőket és erre kell czéltudatos forgalmi politika is. Megvagyok győződve, hogy a magyar államnak e nagy munkálatokat sohasem lesz oka megbánni. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) De fokozatos fejlődés kell mindenhez. Méltóztattak az általános pénzügyi helyzet megbeszélése alkalmával is megmondani azt, hogy igenis sok beruházásra volna szükségünk, de utóvégre is az okszerű egymásután tekintetében nekünk is számolni kell a pénzügyi helyzet nehézégeivel. S én teszem ezt nem kényszerítő indokoknál fogva, hanem meggyőződésből, azért, mert azt hiszem, Elnök: A tételek, melyek felett a vita folyt, nem támadtattak meg. Azt hiszem tehát, az első rovat alatt ipari és kereskedelmi ezélokra előirányzott 75.000 frtot méltóztatnak megszavazni. A második rovat alatt külkereskedelmi ezélokra előirányzott 75.000 frtot, azt hiszem, szintén méltóztatnak megszavazni. Szathmáry György jegyző (olvassa) : Kereskedelmi és ipari ösztöndíjakra: 2.430 frt. H*
