Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

gg 291. wszAgos ülés november 23-án, szombaton. 1889. tam, akkor is teljes jogom volt meggyőződésem szerint cselekedni és a helyzet felfogása szerint a küiönböző változások és körülmények észlelésében olykép választani meg pártomat, a mint azt nekem lelkiismeretem és meggyőződésein dictálta, (Helye* lés jobbfelől.) Orbán Balázs: T. ház! Csak egy pár szót kívánok helyreigazítani, A képviselő ur azt mondja, hogy nem találkozott velem és a függetlenségi eonferentián nem vett részt. Én hozzátettem, hogy szűkkörü conferentia volt az, a mely akkor tartatott id. Bölönyi Sándor házában, a hol nagyon sokan voltunk és pedig mind függetlenségi pártiak. Az esztendő .számát talán elvéthettem, de mondhatom, hogy az akkor volt, midőn a bihari kerületben Rigó Ferenczet léptettük fel képviselőjelöltnek. Azt hiszem, hogy 1884-ben, tehát még közelebb. Arra is emlékeztetem, hogy midőn én a kerületbe, a hol nem voltam ismerős, kimentem, szerencsés voltam a képviselő úrtól egy pár ajánló levelet kapni az ő párthíveihez, Farkas Elek párthíveihez, a kik nem voltak függetlenségi pártiak, hanem velünk küzdöttek azon mozgalomban és őszintén elismerem, hogy azon levél is közrehatott, hogy azt a kerületet megnyertük. Lukáts Gyula: T. ház! (Nagy zaj jobbfelől Felkiáltások: Eláll! Nincs joga szólani! Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. ház! ügy tudom, hogy személyes kérdésben csak akkor szólhat, hogy ha valamikép meg van támadva. (Nagy zaj. Mozgás a szélső baloldalon. Félkiáltások: Meg is lett támadva ! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én nem tudom, hogy a képviselő úrral ez megesett volna; de ha magára vett valamit, a mit Roszner báró képviselő ur mondott. Lukáts Gyula: Midőn közbeszóltam, hogy Nagyváradon a 48-as körben együtt conferáltunk, erre báró Eoszner képviselő ur azt jegyezte meg, hogy nem volt ott. Ezt csak az'én közbeszólásomra vonatkoztathatta, azért vagyok bátor a képviselő urnak emlékező tehetségét egynémely dologra felhívni. Emlékezni fog a képviselő ur arra (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon. Nem tartozik ide!) Azt akarom bebizonyítani, hogy a mit mondottam, az igaz. Emlékezni fog arra a képviselő ur, hogy midőn az 1880-ik év végén Nagy-Váradon törvényhatósági bizottsági tagokat választottunk, ebből az ottani két párt határozott párt-kérdést csinált s az olaszi választó-kerületben eomproinissumot kötöttünk, hogy hat mérsékelt ellenzéki és hat függetlenségire szavazunk. Azt a conferentiát a 48-as népkörben tartottuk együttesen és akkor a 48-as választók vállain választatott meg bízottsági tagnak. Ámbár eoneedálom, hogy a képviselő ur mindig a mérsékelt ellenzékhez tartozott és nem a 48-as párthoz. Mikor pedig 1881-ben Tisza Kálmán Nagy-Váradon képviselővé választatott és lejött, hogy a „Rózsabokorban" tartott szép beszédében köszönje meg a mandátumot, akkor a mérsékelt ellenzéki párt küldöttségileg keresett fel bennünket a 48-as körben, a mely küldöttségnek egyik tagja volt báró Roszner Ervin is, (Derültség bálfelöl)]iogy TiszaKálmán dicsőségének ellensúlyo • zására lépések tétessenek aziránt, hogy Szilágyi Dezső Nagy-Váradra jöjjön és néki fáklyásmenet rendeztessék, a melyet Komlósy Pál és báró Roszner Ervin a kapitányságnál be is jelentett; de az Kunyhósy János és az én ellenzésem folytán elmaradt. Este azonban a Rédey-kertben bankettet tartottunk, melyen a képviselő ur is jelen volt. 0 tehát a mérsékelt ellenzéknek buzgó, lelkes és tevékeny tagja volt éveken keresztül, egész az 1884-iki városi restauratióig, a mikor egyszerre kormánypárti lett, mely hirtelen változásáért némelyek — a mit magán characterét ismerve, én egy perezre sem hittem — de azt mondották, hogy azért hagyott ott bennünket, mert Budapesten egyetemi professorságra vágyik. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) B. Eoszner Ervin: T. ház! (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások: Eláll!) Elnök: T. ház ! Azt hiszem, hogy sem az országot, sem a t. házat nem érdeklik ezen dolgok. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) B.ROSZner ErvÍn: T.ház! Miután én sohasem tagadtam azokat, s miket a t. képviselő ur mond, felesleges volt azt még bizonyítani is akarni, hogy én Szilágyi Dezső mostani igazságügyi minister és akkori mérsékelt ellenzéki képviselő urat nemcsak szavazatommal támogattam, hanem különben is őszintén és határozottan, mint az ő híve szerepeltem és ezt előzőleg jelöltségét is támogattam, nem tagadtam és nem tagadom most sem. De sajátságos dolog az, hogy az én pártállásom jogosultságára abból akarnak hátrányos következtetést vonni, hogy én 1878-ban, vagy talán — mondjuk — 1880-ban azon férfiú mellett voltam, a ki épen ezen kormány tagja, a melyet én támogatok. (Ellenmondások, zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Miután az 1883-dik évet újból felemlítették — azt hiszem Lukáts Gyula képviselő ur — emlékezhetnék arra, hogy én a városi tisztxíjítás alkalmával a nagyváradi szabadelvű-párt végrehajtó-bizottságának elnöke voltam, igy tehát épen akkor voltam a szabadéivü-párt végrehaj tó-bizottságánati elnöke, mikor a képviselő urat városi aljegyzővé választották. Ezen időpontra tehát emlékezhetik. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi azt illeti, hogy miért lettem kormánypárti — mert arra utalt a képviselő ur, hogy én egyetemi cathedrára való tekintettel lettem kormánypárti — erre nézve megjegyzem, hogy nekem egész politikai életem — s erre büszkén hivatkozhatom — azt bizonyítja, hogy én sohasem indultam