Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-291
891. orszígos ülés novemfcer 23-án, sssomhaton. 1889. 75 a költségvetésbe beállítva nincsen ; ez ismét egy majdnem 600.000 frtra menő oly bevétel, a mely a költségvetésben nem szerepel és a mely az államot fogja megilletni. Én tehát azt hiszem, ezek alapján nyugodtan vehetjük további számításaink alapjául a beterjesztett költségvetést, azon reményben, hogy ha csak egészen abnormis viszonyok nem állanak be, ezen költségvetés teljesen igazoltatni fog a tényleges eredmények által. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha e költségvetést összehasonlítjuk a tavalyi költségvetéssel, ugy azt találjuk, hogy az idei évre előirányzott deficit a tavalyinál 5,700,000 írttal kisebb ; de itt még tekintetbe kell venni két körülményt. Tekintetbe kell először venni azt, hogy a tavalyi bevételek közé be volt állítva a törlesztési járadék 13,100.000 írttal, a mi az idén már bevételeink között, hála Istennek, nem szerepel; de másrészről tekintetbe kell venni azt, hogy a conversio tárgyát képezett adósságokra nézve a tavalyi tőketörlesztés 11,700.000 forinttal volt nagyobb, mint az idén. Ha tehát ezen két tételt is figyelembe veszszük, akkor tényleg a javulást 7,100.000 írtban kellje onstatálnunk, sőt ha ehhez még hozzáveszszük azon változtatásokat, a melyek a realitás szempontjából vitettek keresztül az idei költségvetésen és ha végre figyelemhe veszszük az államot megillető regale-papirok jövedelmét, akkor a legszerényebb számítás mellett 8 millió forintot képvisel az idei javulás. (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Fel említtetett, különösen a t. ellenzék részéről, hogy a beállott javulás, a mutatkozó eredmények oka a bevételek fokozásában rejlik. Ezt tagadni nem lehet, ez a dolog természetében fekszik. Én nem akarok azon nagy számoknak közelebbi bírálásába bocsátkozni, melyeket ugy Helfy, mint Horánszky t. képviselőtársam felhoztak, csak két észrevételt vagyok bátor megtenni. (Halljuk!) Az egyik vonatkozik az italmérési adóra, melyet Helfy t. képviselőtársam nem állított ugyan bele számszerint az összegbe —mert bizonytalan tétel nek tartja — de szintén kiemelt, mint egy teher többletet, mely az adózó közönségre hárul. Én azt hiszem, hogy a fogyasztó közönségre, a társadalomra nézve ez az adó tehertöbbletet nem képez, mert hiszen ezen adó a regale-jövedé]emnek, a regale-bérben képviselt szolgáltatásnak képezi egyenértékét és a fogyasztó közönség körülbelől ugyanazt az összeget fogja fizetni az államnak, melyet a regálé-bérlő kezein keresztül eddig a regale- tulajdonosnak fizetett. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) A másik vonatkozik a községi adókra, melyek Horánszky t. képviselőtársam nyilatkozata szerint az állami adók nyomába járnak és az állami adók emelése folytán legalább 20—25 millióval emelkednek. Hát, t ház, én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam nemcsak annyiban van tévedésben, hogy az adóemelésnek egy lényeges része a fogyasztási adókra esik, ezek pedig nem képezik községi pótadó alapját, de tévedésben van annyiban is, hogy a községi adónak magassága nem azon adóalap magasságától függ, a melyre kivettetik, hanem függ a község szükségletétől. Ha az alapadó, a melyre a kivetés történik, kisebb vagy nagyobb lesz, kisebb vagy nagyobb lesz az a százalék is, a mit a községi adó képvisel, de ez a községi adónak absolut nagyságára semminemű befolyással nincs. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De én azt hiszem, t. ház, nemcsak bevételeink fokozásának tulajdonítható az eredmény — a melyre nézve elismerem, hogy az első sorban nem a kormány, hanem az adózó közönség érdeme — de tulajdonítható annak is —- és itt már határozottan a kormány részére vindicálom az érdemet, — hogy fejlődő bevételeinkkel szemben kiadásaink nagyban és egészben az eddigi keretben megmaradtak. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a helyzetet, azt találjuk, hogy a jövő évre 1,140.000 forinttal kevesebb kiadás van előirányozva, mint a múlt évben; a rendes kezelésre pedig, a melyre a fősúlyt kívánom fektetni, mert ott állapittatnak meg azon kiadások, a melyek a jövőre is praejudicálnak, 167.000 frttal több. A t. ház elnézését kell kérnem, hogy a dolognak e részével kissé behatóbban foglalkozzam, mert én nemcsak a múltra, hanem a jövőre nézve is a pénzügyi politika súlypontját arra helyezem, hogy mindaddig, míg bevételeink kellőleg nem fokoztatnak, államháztartásunk lehetőleg az eddigi keretben maradjon. Ha a rendes kiadásokat e szempontból kívánjuk megítélni, azokat természetük szerint több csoportra szükséges osztani. Én a kiadásoknak négy csoportját különböztetem meg. Az elsőbe sorolom az államadósságokat, hozzászámítva az államosított vasutak adósságait, sőt a kamatgarantiát is, mely meglehetősen rokontermészetű kiadás az államadósságok kamatjaival, a másodikba sorolom a, katonai kiadásokat, a harmadikba az üzemek és az állami földbirtokok kiadásait és a negyedikbe a szorosan vett politikai természetű igazgatás kiadásait. És ha igy szétosztom a budget kiadási tételeit, azt találom, hogy az államadósságok rovatánál — a kamatgarantiát is beleszámítva —5.640.000 frt kevesebblet, a katonai kiadásoknál 1,170.000 frt többlet, az üzemek és aliami földbirtokoknál 1,920.000 frt többlet és végre a szorosan vett politikai természetű igazgatásnál, beleértve a nyugdíjakat, 2,720.000 frt többlet mutatkozik. Az első tételnél, hogy az összehasonlítás helyes alapon történjék, két körülményt kell figyelt)'
