Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

4-f 289. owságoB ttlé* novemlxr 21 én.esfitőrto'kSn. 1889. hogy a törvény mást mond, mint a mi benne van és nem fog ezért nyugtalankodni. (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj balfelöl.) Elnök: T. ház! Madarász József képviselő ur kívánja szavainak félreértett értelmét helyre­igazítani. Madarász József: T. ház! Nem kívántam volna ma mást, ha az idő annyira nem haiadt volna elő, miként azt kell vélnem, hogy ma már valószínűleg t. képviselőtársam Irányi Dániel nem adhatja elő az ő előadni szándékolt véleményét, minthogy arra kérjem a t. házat, hogy engedje meg nekem a szót, hogy némileg helyreigazít hassam rosszul értett szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönettel tartozom nemrsak azon jóindulatért, melylyel irántam Beöthy Ákos képviselőtársam viseltetett, hanem azért is, hogy alkalmat ád nekem félreértett szavaimat annyiban megmagyarázni, hogy átlátom, hogy ha csak azok olvastatnak el, a miket t. képviselőtársam elolva­sott, nem lehet mást mondanom, mint azt, hogy alakilag igaza van t. barátomnak, de jóhiszemííleg tévedhet. Engedje meg azonban a t. ház, hogy, ha már elolvasott valamit t. képviselőtársam, akkor el kell olvasni azt is, a mi az után következik az országgyűlési tudósításban. Itt ez áll: „Ugy van! a szélső balon, ellenmondás jobbfélől", én aztán folytattam a következőképen — és ez fogja meg­magyarázni, mit értettem e szó alatt sanctio prag­matica: „Szeretném látni, méltóztassék nekem bárki is megmutatni Magyarország törvénykönyvé­ben 1867. előtt, hogy ez a nemzet védelmi köte lezettséget vállalt magára. Ott vannak törvényeink­ben mindenkor az ujonczajánlatok, ott fogják önök látni mindenkor azt, hogy segélyként, de minden levonható kötelezettség nélkül. Mutassák hát ki önök, hogy hol van Magyarország törvényeiben az a „sanctio pragmatica", a melyből a véderő­kötelezettség folyik?" Jól tudom, hogy most nincs sem okom, sem alkalmam másra kiterjedni, csak azt az egyet le­gyen szabad megjegyeznem: jól tudom, hogy nem­csak az 1848-iki törvények bevezetésében, hanem azután egyik czikkében is meg van említve e szó „sanctio pragmatica". Reményiéin, hogy a 49-iki törvényszakaszból azért nem idézte t. barátom, hogy e sanctio pragmatica következtében az a kapocs, mely Austriát Magyarországgal össze­kapcsolja, semmi egyéb, mint a fejedelem közös sége. Tehát ez is kizárta azt, hogy 1867. előtt Magyarország bármely törvényéből védelmi köte­lezettséget lehetne levonni. He erre nem terjeszkedem ki, hanem fen­tartom magamnak és kérem t, képviselőtársamat, engedje meg, hogy mindazokra, miket később az 1848-iki országgyűlésre mondott, annak idejében, mikor alkalmam lesz, véleményemet kifejthessem, most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a pragmatica sanctio említésénél azt értettem, hogy senki sem képes 1867. előtti törvényt felmutatni, mely Magyarországot a véderő-kötelezettségre kötelezte volna. Ez az, a mit kötelességemnek tartottam meg­jegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: /i házszabályokhoz kívánok szólani. (Zaj jobb felöl. Felkiáltások a szélső' bal felől: Halljuk!) Elnök: Gróf Károlyi Gábor képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani, méltóztassanak őt meghallgatni. (Zajjőbbfelöl. FdkiáHások a szélsőbal­ról : Haljuk! Hallljuk !) Gróf Károlyi Gábor: T. ház! Én meg­hajlom az elnök ur rendreutasításai előtt, de ki­jelentem, hogy én csak azt kérdeztem, miért lettem rendre utasítva, midőn azt az állítást kocz­káztattam Tisza Kálmánra, hogy igazmondó. Erre azután másodszor is rendre lettem utasítva. Hogy miért történt ez, azt nem értem. (Nagy zaj.) Elnök: Én, t. ház, mindig mérlegelem azt, hogy mit csinálok; de mikor azt látom, hogy a közbeszólás czélja a tárgyalás zavarása, én nem nézhetem mindig csak azt, hogy az illető képviselő ur mit mond, hanem azt is, hogy miért mondja. Mikor pedig látom, hogy valaki hatszor, tízszer beleszól más szavaiba és zavarja a tárgyalást: akkor nekem kötelességem legjobb belátásom sze­rint eljárni, hogy a tanácskozást vezethessem. (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj, ellen mondások bal­felöl.) Minthogy az idő előrehaladt, azthiszem, t. ház, nem méltóztatik kívánni, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz még valaki hozzászóljon (Helyeslés) és így kijelenthetem, hogy a tanácskozás folytatása a. holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre tétetik át. Most még a pénzügyminister urnak egy előterjesztését méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk.') Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Az 1890-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokra vo­natkozó törvényjavaslatot azon kérelemmel van szerencsém a ház asztalára letenni, hogy azt ki­nyomatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: T. ház! Az 1890-ik év első negye­dében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokra vonatkozó törvényjavaslat ki fog nyo­matni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett a ház pénzügyi bizottságához utasittatik. A holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 pereskor.)

Next

/
Thumbnails
Contents