Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

44 289. emágos flll* november 21-éi»

s estttöYIBko'B, 188*. ismételten folytatni kívánja beszédét, de ebben a nagy zaj megakadályozza.) Elnök: (Csenget.) Kénytelen vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy a házszabályok 205, §-ában az áll, hogy ha a házban folytonos nyugtalanság uralkodik, a mely le nem csillapítható, akkor az elnöknek kötelessége kijelenteni, hogy az ülést bizonyos időre kénytelen lesz felfüggeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megengedem, hogy ez helyes, de kénytelen vagyok hozzátenni, hogy az mindig Magyarország rovására történik. (Nagy zaj. Felkiáltások: A ministerelnök rovására. Nagy nyugtalanság jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem a ministerelnök, hanem annak rovására történik, a miért azok, a kik a szabadságért igazán éreztek, annyit küzdöttek; (Ugy van! jobbfelől) történik a szólásszabadság rovására, mert ezt semmisítik meg önök eljárásukkal. (Ugy van! jobbról. Nagy zaj balfelöl.} Jókai Mór: Van is szólás-szabadság e házban ! (Hoaszantartó zaj a szélső baloldalon.) Lllkáts Gyula: Utasítsák rendre Jókait! (Nagy zaj.) Elnök: Lukáts Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja folytonosan a rendet. (Élénk helyeslés jobbfelől. Hosszantartó zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Jókaii is tessék figyelmeztetni!) Engedelmet, a képviselő urak is ép ugy tudják, mint én, hogy más az, ha valaki egyszer szól közbe — ez megtörténik akárkivel — mint ha valaki 15—20-szor szól közbe. Ezt meg tudja ítélni minden igazságos ember. (Nagy zaj balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Helfy Ignácz t. képviselő ur felemlítette, az itt már interpellatio alakjában egyszer elintézett monori zászló-esetet (Halljuk! Halljuk!) és azt mondta, nemben a ház megállapodásával is, hogy a honvédelmi ministert maga a legfőbb hadúr, nem mondom, hogy meghazudtolta, de hogy máskép állította a dolgot; mert, a mint mondja, lehetetlen, hogy ha a legfőbb hadúr azt csak jelző-zászlónak tekintette volna, az esetről oly határozottan nyilatkozott volna, mint a hogy az Monoron történt. (Nagy mozgás a bal- és szélső balon.) Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy bármily alakban legyenek is valahol kitűzve, még ha, a mi ez esetben nem volt, törvénytelenül is, azon színek, melyek az uralkodónak és a közös hadseregnek színei, azoknak sárbatiprását mindenki mindig botrányosnak fogja tartani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság és zaj d bal- és szélső baloldalon.) De nem is áll az, hogy az ellenkező lett mondva; mert hiszen azt mindenki tudja, hogy a magyar honvédségnek jelvényei — törvény szerint — a nemzeti szín és legyenek róla meggyőződve a t. képviselő urak, hogyha nem mint jelző, de mint jelvény-zászló lett volna a honvédség parancsnokának lakásán kitűzve, a vele történt elbánás után az egész esetet a legfőbb hadúr, mint mindenki, ép ugy rosszalta, helytelenítette s gyalázatosnak mondta volna, (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj a baloldalon) de épen az, a ki mindenütt, de a honvédséggel szemben még nagyobb scrupulussal, mint másutt, a törvény szigorú megtartását követeli, bizonyára egyúttal maga intézkedett volna, hogy az a törvényt megsértett parancsnok, bárki legyen is, feleletre vonassák. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Ez a válaszom ebben a kérdésben. (Helyeslés jobbfelöl.) Tovább menve a t. képviselő ur, a ki talán nem fog azzal vádolni, hogy én hoztam discussióba a koronát, mert hiszen ő és valamennyi szónok megtette ezt a vitában — és én ezt csak kénytelenségből említem fel — szóba hozták a legmagasabb kéziratot, mely a hadsereg elnevezésének kérdésében kiadatott Először azt kérdezték, hogy miért ellenjegyezte azt Kálnoky gróf? Azt hiszem, hogy őt, mint közös küliigyministert, az ily kérdésben, mely közös ügyre vonatkozik, megilleti az ellenjegyzés. De továbbá azt is tartom, hogy ily dolgokban a praecedenseket követni helyes; és 1868-ban, midőn ő Felsége a saját czímét és a külügyi követségek czímét megállapította, ez akkor is aközöskülügyminister ellenjegyzésével történt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De egyről megnyugtathatom a t. képviselő urat, megnyugtathatom az iránt, hogy ezen legmagasabb kéziratnak kiadása és szövegezése nemcsak a magyar ministerelnöknek, hanem kivétel nélkül az Összeg magyar kormánynak tudtával, helyeslésével történt; történt pedig azért, mert bármiként igyekeznek is magyarázni azt, hogy ez a hadsereg az 1867 : XII. törvényczik szerint nem volna egységes hadsereg, ezt semmi okoskodással tagadni nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos nyugtalanság a szélső baloldalon.) Erre különben még rá fogok térni. Mihelyt egyszer egy testületnek részei vannak, melyek összetartoznak, azok együttvéve egészet képeznek, igy az a hadsereg ugy, mint a törvény meghatározza, egységes. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Zajos nyugtalanság a szélső balon.) Kérdezzék meg at. képviselő urak mindazokat, a kik ezen törvény létrehozásában részt vettek és látni fogják, hogy ezt soha máskép, mint igy, nem fogták fel és soha átmeneti, ideiglenes intézkedéseknek nem tekintették. (Helyeslés jobbfelől.) Ez tény. Én szemben azokkal, mik itt több oldalról felhozattak, hivatkozva újságczikkekre és egyebekre, arra hivom fel a t. képviselő ur figyelmét, — ha nem akarok is a külföldi bonyolult viszonyokra utalni, mint Helfy képviselő ur tette — hogy