Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

*m. orgaágwä ülfti november 31 -e*, esfttörtökSn. 1889. s& ban hivatalosan biztosítják ttiz ellen az épületeket és ebből a kincstárra nagy haszon származik, miért engedi meg tehát a pénzügyi kormányzat, hogy egyesek a szegény emberek koppasztásából meggazdagodjanak. A kereskedelmi törvény ugy van összeállítva, hogy az a szegény biztosítást teljesített ember, bármennyi ideig fizette is a biz­tosítási Összeget, midőn véletlen szerencsétlen­ségből meggyuladt a háza, pajtája vagy rako­mánya és ő a kárt felvéteti, rögtön meg szokott jelenni nála az intézet ügynöke és oly lanyhán becsüli meg az értéket, hogy a szegény ember a biztosított értéknek csak alig V", vagy V»o részét kapja meg. Ha azonban perre kerül a dolog, gon­doskodva van arról, hogy a dúsgazdag biztosító társaságok legyenek a győztesek, mert a keres­kedelmi törvényt ugy méltóztattak megalkotni, hogy a képviselőház nem is tárgyalta, hanem csak ad hoc elfogadta, most aztán vannak benne olyan szakaszok, melyek a jogkereső embernek ugyan­csak kárára vannak. Én a t. pénzügyminister ur helyén az állami biztosítást okvetlenül behoznám és pedig azért, hogy ha jégverés van, legalább nem kellene adóleenge­déseket eszközölni, mert ott lenne a biztosíték. abból kitelnék az adóra és lehetővé tétetnék, hogy egy nagy csoport becsületes honpolgárnak nyúj­tanánk kenyeret, a kik ma éhesen és rongyokban járnak, mert ebben az országban minden idegen ember ur, csak az nem ur, a kinek joga lehetne urnak lenni, a magyar nép. Az egész tűzbiztosítás, t. minister ur, 8 nap alatt keresztülvihető, mert minden községben vannak intelligens emberek, a kik a község elöljáróságának kezére dolgoznak, hogy a kárfelvételt 8 nap alatt teljesen befejez­zék, a becsléseket eszközöljék és a ministerium megállapíthassa magának azt a hányadot, a mely évenkint az ily biztosításra fordítandó, nem ám, hogy dohány elleni biztosításnál 10%-ot vegyen, jégkár elleni biztosításnál azután szalmaháztetőnél ennyit, cserép-észsindely háztetőnél ennyit, mert ha az a 16,856 község, a 778 mezőváros és 98 törvény­hatóságnak épületei hivatalból biztosíttatni fognak, az az áldás, a melyet elérünk, az, hogy nagy jöve­delemre teszünk szert. Én ez esetben egyúttal szigorú törvényt kérek, a melynek alapján az, a ki meggyújtja a házát, haladéktalanul akasztassék fel. (Hosszantartó álta­lános derültség.) Engedelmet kérek, t. ház, meg­mondom a t. kormánynak, hogy miért mondottam azt, hogy akasztassák fel. Yolt Szerbiának egy nagy fejedelme, a ki, miután véghetetlenül elhara­pódzóit a lopás, csalás és mindenféle komiszkodás, azt mondotta, hogyha akad köztetek oly ember, a ki akár a talált jószágot a hatóságnak be nem jelentené, akár pedig embertársának kárt tenne és az rá kisülne, mulhatlanul halált érdemel. A szerb atyafiak gondolkoztak ezen, de nem hitték J KáPvH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIV. KÖTET. el, hogy ez végre is hajtható. Egyszer azt látta a fejedelem, midőn egy szerbegy zacskó aranypénzt talált — vájjon ő dobta-e el a zacskót vagy más, azt nem tudom, de megtörtént — találva, zsebre vágta az aranyokat s avval menni akart. A feje­delem pedig utána küldvén adjutánsát, kérdőre vonta, hogy mit talált? Az tagadni kezdette, azon­ban megvisitáltatván, nála találtattak az arany­pénzek és ennek az lett az eredménye, hogy három óra múlva a szerb atyafi függött és ezen egy példa elég volt arra, hogy Szerbiában e bűn örökre megszűnjék, azontúl eldobhatott valaki akármit, azt meg is találta. T. ház! Midőn Szilágyi Dezső képviselő ur Tisza ministerelnök ur által meghívatott az igazság­ügyministeri székre, mindenki azt hitte, hogy a t. minister ur oly reformokkal fog a t. ház elé lépni, a melyekből ugy egyesek, mint egyetem­legességek peres dolgaikat jól és egészségesen elintézhetik. Megvallom Őszintén, hogy sohasem kötöttem hozzá sok reményt, mert a professori székből ritkán szokott jönni oly ember, a ki a gyakorlati élet terén jártas volna. Működése nem egyéb, mint az, hogy hivatali hatalmának ügykörét kiszélesbítse s új méltóságokat állapítson meg, új államtitkárságot létesítsen vagy új bírákat hívjon be a ministeriumba. De, hogy gondoskodott volna, hogy Magyarországon minden biró tartsa köteles­ségének az irott törvénynek a szó teljes értel­mében érvényt szerezni, hogy gondoskodott volna arról, hogy judicaturánk terén visszaélések ne forduljanak elő: az tőle époly távol van, mintha én a terem közepére állok, kiterjesztem két keze­met s azt akarom elhitetni, hogy elérem a terem mind a két falát. (Derültség.) Bocsánat, ha talán hosszadalmas vagyok, de ezek közügyi dolgok, melyek mindenkit érdekelnek, épen ugy, mint a külpolitika, mert ezzel kenyeret szerzünk. A büntető törvénykönyv a hivatalos személyek és magán egyének ellen a rágalmazást vagy becsületsértést kétféleképen állapította meg. A magánszemélynél elkövetett becsületsértésnél bi­zonyításnak helye nincs. Ez a dolog természetéből folyik. De a közhivatalnok ellen elkövetett nyil­vános becsületsértésnél, ha a becsületsértés annak hivatalos működésére vonatkozik, a bizonyítást a törvény bölcsen megállapította. De sajnos, Magyarország birái a törvény világos rendelkezéseit szem elől tévesztik és oly esetben, midőn a hivatalnok van sértve és jogosan, mert vagy az állam vagyonát híítlenül késelte, vagy a közjogot, mely nem egyes emberé, hanem az egész nemzeté, lábbal gázolta, nem engedik meg, hogy a sértő bebizonyíthassa állításait, hanem széltiben elítélik az embereket. A törvény sze­gényre, gazdagra, boldog, boldogtalanra egyformán érvényes. De hogy egy tisztességes embert, azért mert egy gonosz, a törvény intentióját lábbal i

Next

/
Thumbnails
Contents