Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

362 305. eraságos ölés deezeraber 7-én, Mombattn. 1889. a mint hogy nem is tudhatja, mi történt a diósadi és nádudvari választásokon. (Halljuk.' Halljuk!) Hanem emlékeztetem a t. képviselő urat egy másik választásra, melynek érdekében nem csekély befolyását érvényesítette,(Halljuk! Halljuk!)a hol részben az ő ügybuzgalmának tulajdoníthatom, hogy azon kerületben, daczára annak, hogy merem mondani, híveim nagy többségben voltak, megbuktam. A szalontai választókerületben, hiszen tudja a képviselő ur minő szerepet játszott a zsandárszurony és szolgálhatok azzal a népdallal is, a melyet a szalontai kerület polgárai épen a zsandárszuronyra csináltak. Talán tudja a t. képviselő ur, hogy ebben a kerületben gyermekek és boldog állapotban levő nők zárattak el és szurony mellett kisértettek börtönbe azért, hogy bátrak voltak az ellenzéki jelöltet megéljenezni. Arra is emlékszik a képviselő ur,hogy ezen kerület egyik legszélsőbalibb községében, Kötegyániban a csendőri fedezet hogyan vitt be vasra verve négy előkelő polgárt minden igaz ok nélkül, oly polgárokat, a kiknek tisztességéről bizonyságot tesz az, hogy az egyik egyszerű földműves létére fiát ugy neveltette, hogy az ma már ötödéves orvosnövendék. Tudja a képviselő ur azt is, hogy a nagyváradi törvényszék e polgárokat teljesen felmentette. Ezek történtek a szalontai választókerületben, a hol a választásban a t. képviselő ur közreműködött. Uray Imre: T. ház! Én nem osztozom a t. képviselőtársaim felszólalásában, mert úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a törvényszék előtt panaszkodnánk. Én az ellenzéknek csak azt a methodust ajánlom, hogy a választásoknál 3—-4 száz szavazat többséggel jelenjék meg és azután nézze nyugodtan a csalásokat, visszaéléseket és erőszakoskodásokat, a miket a kormánypárt csinál, mert ha le is olvas négyszáz szavazatnyi többségéből 150—200 szavazatot, még mindig marad az ellenzéknek 200 szavazattöbbsége. Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogyha az ellenzék, mint ez a múlt választások alkalmával történt, 100—150 szavazati többséggel jelenik meg a választásnál, akkor már győz; mert az eddigi eljárást tekintve, mindig nagy

: a valószínűség arra, hogy a kormánypárti jelöltnek lesz 40—50 szavazatnyi többsége. (Derültség a szélső baloldalon.) Én tehát azt a rendszert ajánlom, hogy menjünk a választási urnához mindig 300—400 többséggel és akkor biztosítva van a választás. (Tetszés a szélső baloldal'on.) Ha már felszólaltam, még azt akarom kijelenteni, hogyha én védőügyvédként akarok szerepelni e házban, akkor első kötelességemnek tartom, hogy alaposan ismerjem azt az ügyet, a melyet védelmezni akarok. Tisza István képviselő ur a belügyminister úrral szemben a védő szerepet játsza, a zsandároknak a választások alkalmával elkövetett eljárásában, de ennek viselt dolgaival egyáltalán nem törődik, talán nem is ismeri azokat. Égy concret esetet fogok tehát felhozni, a melybői meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy mégis van egy kis igaza az ellenzéknek. (Halljuk! (Halljuk!) Egy választókerületben, nem akarom nevén nevezni, megtörtént, hogy a főszolgabíró volt a kormánypárt jelöltje. A szomszéd községben, a hol ő lakott, a választók mind ellenzékiek voltak s roppantul sértette és bosszantotta, hogy épen a szomszédos község olyan ellenzéki szellemű. Minden utat-módot elkövetett, napró-napra ott volt s mindent megkisérlett, hogy azt megpuhítsa. (Derültség.) Nem sikerült. Végre az történt, hogy az ellenzéki választók a megye központjából egy vasárnap délután kijöttek ebbe a faluba, hogy megnézzék ezt az unicumot, hogy lássák, miképen állja ki a tüzet a község. A biró azonban, a falu hivatalos kortese, az előző napon értesülvén arról, hogy ellenzéki vendégek fognak jönni, néhány új karót eldugdosott a hombárok alá, a kormánypárt 10—15 emberét pedig berugatta. Mikor az ellenzékiek józanul, de danolva, visszafelé mentek, a berúgott emberek a karókkal utjokat állták s közülök 10—12 embert véresre vertek. Ugyanakkor védelem közben megtörtént az, hogy az egyik ellenzéki egy karóval egy kormánypárti embert ugy|megütött, hogy az „Maus-todt" halott maradt, Ezért az illető ember máig is fogságban ül, pedig ő csak magát védelmezte. De mi történt azután? Az, hogy azok, a kik akkor nem is tehettek semmit, egy álló héten át esendőrségi felügyelet alatt állottak, két csendőr volt állandóan a faluban és hogy ezek egyike az egyik ellenzéki polgár ajtaja előtt állott folytonosan, őt sehova, még a gazdagágába sem bocsátotta, másika pedig éjjel-nappal a faluban circált, a mit magam is láttam, a mint a falun mentem át. Végre mintha a vagyonbiztonság veszélyeztetve lett volna, mintegy 10— 15 embert vizsgálati fogságban tartottak, mig a választások véget nem értek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha tehát concret eseteket akarnak hallani, mi mindnyájan tudunk ilyen egyes eseteket. En azt azt mondom, hogy a mi elmúlt, azt feszegetni felesleges. Magam is azon meggyőződésben vagyok, legalább, a mint én a belügyminister nézetét c tekintetben ismerem, hogy jövőre nem lesz alkalmunk ilyen visszaélésekről panaszkodni itt a házban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Demkó Pál: T. ház! Azt hiszem, oly ritkán veszem igénybe a t. ház türelmét, hogy nem fogja senki rossz néven venni, ha tekintve a tömeges felszólalásokat, melyek mind oda tendálnak, hogy a csendőrök mindig csak az ellenzék megzabolázására törnek (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kell zabola az ellenzéknek!) és a melyekben kérik a ministert, adja utasításban, hogy a válasz fásoknál ne alkalmazzák a csendőröket, erre meg-