Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

802. országos ülés deczember 6-á.n

3 pénteken. 1889. 339 gyermekhalandóságot illeti, erről bizonyos részben már múltkor is szóltam. A gyermekkérdés igazán Magyarország egyik legszomorúbb kérdése, nemcsak halandósági tekintetben, hanem abban a tekintetben is, hogy ime egy minister egy országgyűlés előtt kifejti programmját és kifelejti az árvák ügyeit, hazánk ez egyik legfájdalmasb kérdésé*. Ez is gyermekkérdés. A gyermekhalandóságon kivül van nálunk még egy másik kérdés; a családoknak, fájdalom, úgyszólván meddősége, mely minden gondolkozó embert arra kell, hogy indítson, hogy ennek okait keresse. (Halljuk!) Nem tudom, van-e statistika, mely kimutatná, hogy a családok bizonyos megyékben milyen népesek De határozott gyanúm van arra, hogy itt a prostitutio fortéimén kivül még egy más förtelem is vonul megyéről megyére, melyet kifejez az a jól megtermett magyar menyecske, ki gyermekei visz a karján és mikor megdicsérjük, azt mondja: bárcsak magához venné az úristen! Ezt, t. ház, nem lehet csak administr&tiv szempontból, nem lehet csak orvosi szempontból tekinteni s megoldása tulajdonképen nem is itt fekszik. E dolog, t. ház, határozottan gazdasági kérdés és a munka kérdése. (Igazi Ugy van! a szélső haloldalon) Méltóztassanak bevallani, hogy Magyarországon ma nemcsak a gyermeknek, hanem az emberi életnek egyáltalában nincs becse. Iga,?! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ez eminenter gazdasági, ipari, kereskedelmi s szóval a munka kérdése és valameddig e terén nem fogunk reformot csinálni, valameddig nem fogjuk a dolgot lüktetésbe hozni, hiába állítunk fel dajka • intézeteket, hiába gyermekkórházakat, óvodákat vagy bármit, a populatio valóságos emelkedése nem fog bekövetkezni, mert ez c?ak ugy következhetik be, ha a család nem teher, hanem önmagára nézve haszon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarországon, t. ház, az emberi életnek annyira nincs becse, hogy teljesen ép, erős karú emberek nem tudnak egyebet csinálni, mint két malacz, egy juh és egy ló mellett, mint pásztorok tölteni az egész napot száz és százezren. Én, t. ház, igenis belátom azt, hogy szükség van a gyermekhalandóság tekintetében intézkedéseket tenni gazdasági szempontból is; közelebb kell hozni azonban a népet az orvosi tanáeshoz is, mert ettől ma nagy vidékeken igen távol áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De a bajnak gyökere ott van, hogy a család már derout gazdasági helyzete következtében gazdaságilag rossz. Ezt kell megjavítani és ha ez ugy áll, akkor ne méltóztassanak contemplálni oly rendszerváltoztatásokat, mint az állami administratió, mely a munkát megint háttérbe fogja szorítni és a társadalom egy részét ismét hivatalkeresésre és a szent nyugdíj után való áhítozásra fogja ösztönözni. (Élénk helyeslés a szélső bakm.) Meg kell változtatni ezt a törekvést principialiter; a munkaszerzést, az emberi élet megbecsülését a munka érdekében kell előtérbe állítani és ennek minden egyebet alárendelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy a t. minister ur programmjának humanisticus iránya is volt s minthogy az, a mi engem már régóta bánt, humanisticus és ebbe a programmba vágó volna, legyen szabad még ezt is felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon tanúi vagyunk minden nyáron egy bizonyos népmozgalomnak, népvándorlásnak. Bizonyos felsőbb megyék népessége leszáll az alföldé aratóba, ott megkeresi a maga élelmét télre, de az sohasem elegendő arra, hogy például a legfelsőbb megyékben az orosz nemzetségű népség területén télrőltélre sporadice az éhhalál be ne következzék. Nem általánosan, de sporadice van mindig. Sajnálom, hogy Firczák Gyula t. képviselőtársam nincsen itt, mert tudom, hogy szavaimnak ő, ki a viszonyokat jól ismeri, igazat adna. Itt is a belügyi kormánynak vannak nagy feladatai és ha már odáig mentünk, hogy a népesedésről, annak érdekeiről és emeléséről van szó, akkor ez is odavág és utasít minket arra, hogy akkor, midőn a nagy halandóságot munkával, iparral, szóval az anyagi lét forrásainak felvirágoztatásával akarjuk helyreütni: akkor meg kell tenni azt is, hogy azon nemzetiségeket, különösen a melyek ilyen helyzetben vannak, legfőkép pedig azokat, a melyekről biztosan tudjuk, hogy a magyar állameszmét magukévá tették, az; ellen soha sem cselekedtek, kell majdan felhasználnunk a telepítésnél, mely telepek megalkotása a népnek erőt és fejlődési képességet kölcsönöznek. (Helyeslés szélső balfelöl.) Szóval, t. ház, meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy ne csa c kormányozzunk, ne csak tilosra lássunk, ne csak arra, hogy rákényszerítsünk a társadalomra bizonyos rendszereket, hanem hogy a valóságos fejlődést a belső erőkből fakaszszuk s igy teremtsük meg az alapot egy egészséges állami létre, a nemzetnek valóságos fejlődésére. (Élénk helyeslés balfelől). De, t. ház, nekem mély meggyőződésem az is, hogy ez másként, mint a történeti fejlődés tekintetbe vételével, nem lehetséges.Mert teljes lehetetlen az, hogy egy nemzetet, a mely történelmileg bizonyos administrationalis keretet fejlesztett ki, a mely azt benépesítette, mely administrationalis keret, mint BarthaMiklós t. képviselőtársam nemcsak állította, hanem be is bizonyította, a nép vérébe mentek át, hogy azt akár eltörüljük, akár pedig épen az ellenkezővel összeházasítsuk. (Igaz! Ugy van! szélső bdfelol.) Ám méltóztassanak elindulni egy határozott irányban, de az önök iránya — a mely a t. államtitkár ur tegnapi fejtegetései után sem több —nem más, mint egy szertejáró, egyes elveket hangoz tató, de semmi részletre ki nem terjedő, mondhat43*