Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

302. országos ülés deczember <t-án, pénteken. 1S89. B27 milyen belügyi politikát teremtünk, addig, a mig a toronynak a gombját aranyozzuk meg, de az a torony maga vályogból készül, erős és biztos alapot az alá nem helyezünk, minden törekvésünket az idő szele rombadönti. (Helyeslés bálfelől.) Tehát szükséges kétségkívül, hogy első sorban községi életünket rendezzük. Hogy pedig ez rendezve legyen, t. képviselőház, első szükség az, hogy szakítsunk azzal a rendszerrel, a melylyel most élünk és ez az, hogy többé az ekeszarvától a községi birói székbe embert beültetni nem lehet. Nem lehet azon oknál fogva, mert az nem képes ellenőrizni egyes rosszlelkű jegyzőknek gonoszságait, pedig kimondom határozottan, hogy az a kérdés: milyen ember az a községi jeg\ző? Ha jó ember, boldogul az a nép, előrehalad a nevelése, vallása, erkölcse, mindene; ha gonosz ember, pusztul az a község, pusztul az a nép, elkallódik ott minden közerkölcs. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Szakítani kell azzal a helyzettel, a melyben vagyunk, kivált az alföldi nagy magyar városok érdekében, a hol 32 — 34 ezer nép is lakik egy községben és még mindig közönséges ember a biró, a ki alig tudja irni, hogy Hodrobenyák János vagy tudom is én ki. Ott azután nagyon is életbevágó, hogy mi a törvényben kimondjuk azt, miszerint csak olyan ember alkalmazható a birói állásra, a ki teljes tudó mányos képzéssel el van látva, hozzá valami kis biztosítékot is nyújt a községnek, hogy ha például károk történnek alatta, legyen miből behajtani. Hiszen t. ház, ha nem megyünk is messze példáért, csak itt a minta vármegye területén széttekintünk, mit látunk;- látjuk azt, hogy itt egy jegyző 7—8.000 forintot sikkasztott el, ma is szabadon jár, amott egy szolgabíró a közmunkapénzből 50.000 forintot sikkasztott, azt mondták, hogy spongyát rá, mert hiszen ugy sem lehet rajta behajtani; amott látjuk, hogy egy városi pénztárnok, mikor 30—34.000 forintot elsikkasztott, kimegy a temetőbe és ott agyonlövi magát, A vármegye fegyelmi hatósága mit mond, mert az már nem olyan vármegye, mely a valódi magyar, a választás alapján levő régi vármegyéből került ki, azt mondta, hogy igaz, a polgármester bűnös ebben a kérdésben, hogy miért nem ügyelt fel arra a pénztárnokra, miért nem rovancsolt, hanem annyira még sem bűnös, hogy a városnak a 32.000 forintot megtérítse, hanem megbüntetjük 200 forintig fegyelmileg és hivatalába visszahelyezzük. Hát, t. ház, már most ott valami malária-féle betegség fog kitörni, ezen segíteni kell, de nem ugy kell ám segíteni, mint az államtitkár ur és a minister ur segíteni akar, hogy azért egy, a nemzet életéből kifejlődött, a nemzeti typust képviseli) választási rendszert tönkre tegyük, hanem ugy, hogy a kormány tartsa meg a teljes felügyeleti jogot ugy a törvényhatóság, mint a község felett és ott a hol baj van, a törvény által ráruházott hatalmi jogánál fogva hasson oda, hogy ott tekintet és személy különbség nélkül, bárki is a bűnös, megbüntettessék. (Helyeslés a baloldalon.) Azért nem szükséges a pusztaszeri vérszerződésben kifejezést nyert megyei rendszert tönkretenni; azért nem szükséges állami létünk legfontosabb alapjait elforgácsolni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha csak egy titkos czél nem lebeg a t. kormány szeme előtt és ez az, hogy a képviselőválasztásoknál minél több és több embert találjon, a ki részére fogja a választás eredményét biztosítani. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélső balon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajátszerű annak a magyar népnek a felfogása. Én a képviselőválasztásokról határozottan állíthatom, hogy a magyar nép a kinevezett tisztviselőre a választás alkalmával nem ad semmit, mert ugy tekinti, mint Beamtert, mint nem az ő véréből való vért, mint idegen elemet. Igen ám, de ott vannak ezek a mostani, az újabb megyei törvények szerint alakított, quodlibetet képező megyei hatóságok, mert egyrésze ki van nevezve, más része választva van, tehát sem hal, sem hús, vagyis olyan, mintha azt akarnám bizonyítani, hogy ha egy üvegbe töltök olajat és vizet és képes leszek azt ugy összerázni, hogy többé nem lehet látni melyik az olaj, melyik a viz, pedig megcsalom magamat, könnyebb lévén az olaj, mint a viz, feljön ismét és ott vagyok a hol előbb voltam. Hanem a megyei választott tisztviselők rombolólag tudnak hatni a képviselő-választásokra, mert a nép, a polgárok ugy okoskodnak, hogy ez a mi fiunk, ezt mi választottuk, tehát ez mégis csak tud valamit a jelölt előnyeiről, a jelölt képzettségéről, pártállásáról és a mit mond követendő is. Én megvallom őszintén, t. ház, hogy Békés-Gyulán a kinevezett királyi tisztviselőket oly ártatlan bárányoknak ismertem fel a választás alatt, hogy nekem semmi néven nevezendő kifogásom ellenük fel nem merült: szavaztak, mint a karikacsapás ellenem, hanem itt megszűnt minden ténykedésük. De a megyei emberek még a halottakat is fel akarták támasztani, hogy ellenem többséget teremtsenek. És méltóztassék elhinni, hogy ha a t. kormány a centrálisadét keresztülviszi, a nép, a polgárság érzülete a kinevezett tisztviselővel szemben nem lesz ugyanaz. Az a többség leolvad, mert nem fog hallgatni senki a megyei tisztviselőre, midőn nem tartja magáénak. Csak tessék elmenni Pest vármegye székhelyére, a vármegye katonái és urai mind ütik azt a becsületes állami tisztviselői kart, azt mondván, hogy az német; nem tartják magukénak ma sem, idegent látnak a vármegye házában azok-