Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

801, országos Blés decsember 5-én, cattWrtSkCn. 1888. 323 hasonló intézetet. A kérelem vagy indítvánÁ gúnyolódó nagy többséggel elutasiítatik. Balatonfüred érdekeltsége látja, hogy útjai befásításával természettől pazarul megáldott vidékét az egész ország művelt és vagyonos osztályának nyári gyülhelyévé tehetné. Folyamodik a megyegyülésre, nem kér mást, csak hatósági engedélyt, hogy saját jövője érdekében külön áldozhasson. Kinevetik ós elutasítják; hiszen nem a megye van egyes távoli vidékekért, hanem a vidékek vannak a megye egésze és dicsőségeért. Gyógyszertárat szeretnének állítani itt vagy amott. Egyik helyt megkeresi megyéjét a kedvező véleményezésért egy egész körorvosi rayon, melynek minden egyes községe a legközelebbi gyógyszertártól mértföldekre esik. Kocsi kell a szegény embernek az orvosért, külön fuvaros a gyógyszertárba. Az orvosság vagy sebészi műszer egy fél napi késedelemmel gyakran már agóniában találja a beteget. A megye nem pártolja, mert a központi click egyetlenegy tagja, az ottani gyógyszerész a pályázóval s az egész körorvosi érdekeltséggel szemben más véleményen van. — Más helyt, egy nagy községben yan már két gyakorló orvos mellett egy gyógyszertár, a mely alig lézeng. A községben mindenki meg van az állapottal elégedve, mert orvosságért vidékre senki nem szorul, de a megyei előkelőség egy csemetéjének, vagy csemetéje vőlegényének gyógyszertár kellene. A megyegyülés pártolja az ügyet sa megtagadásért a dolog mélyeié tekintő ministeriurara zúdítja a hatósági önkény ódiumát. Hát az egészségügy terén mit használ a távolabbi járásban lakó polgárnak, a melynek felállításához áldozattal járult, egy megyei kórház ? Mekkora előrelépés volna az, ha egy nagy megyei kórház mellett, vagy akár helyette, minden közigazgatási járásnak egy-egy kisebb kórház állana rendelkezésére?! Egyszerre megoldás elé jutna azon kényes kérdés, hogy vájjon nem-e könnyelműség avagy egyenesen merénylet a közegészségügy ellen, egy vagy két évi kórházi gyakorlat nélkül, a theoriával megtömött és elkábított fejű, járatlan, fiatal orvosok nyilvános és korlátlan gyógykezelési gyakorlata? Engedelmet keli kérnem, hogy ennél egy perezre megállapodjam. A jogásztól, mielőtt nyilvános ügyvédi gyakorlatot kezdene,három évi praxist követel a törvény. Pedig mily nagy a különbeég a két foglalkozás fontossága között. Amott csak egy valódi vagy képzett jog, itt egy emberi élet forog a koczkán. (Ugy van! Ugy van!) Az elhibázott pernél újítással, felebbezéssel, fegyelmi úttal elhárítható minden joghátrány az elhibázott gyógykezelésnek fórum apellatoriuma ezen a földön nincs. (Ugy van! Ugy van!) Az orvosnövendék egyetemi tanfolyamának egész a végéig theoriával van elfoglalva teljesen, egész ágai vannak a gyógyászatnak, a melyekből beteget még nem is látott és a zárszigorlat utáni héten kimegy a falura körorvosnak. Megszakít kórházzal, egyetemmel s a fejlődő tudolmánynyal minden érintkezést. A gyakorlat terén pedig nemhogy ismereteket szerezne, hanem sok esetben, ha lehet, még visszafelé fejlődik. Mert nagyon helyesenjegyezte meg tegnap a t. belügyminister ur, hogy Magyarországon hiányzik még a népiben az érzék az egészségügy iránt. A szegényebb sorsú emberhez, többnyire csak akkor hivják az orvost, mikor már haldoklik. (Igaz! Ugy van!) Nem láthatja a fiatal, járatlan kororvos a betegségnek még fejlődését, lefolyását, symptomáit sem. (Ugy van! Ugy van!) Nem ellenőrizheti, hogy rendeleteit megtartják-e, hogy mikép mutatkozik azoknak hatása. Ezeken a myseriákon esak járási kórházak s több évi kötelező kórházi gyakorlattal lehetne alaposan segíteni. (Helyeslés.) De talán nagyon is hosszúra eresztettem felszólalásom fonalát? (Halljuk! Halljuk!) Befejezésül örömömet fejezem ki a közigazgatásnak programúiul kitűzött államosítása felett s a beszédemben kifejtett irányelvek alapján az önkormányzatnak nemcsak ellenőrzést és felügyeletet, hanem alsóbb forumoknál, névszerint a járásban minél több intézkedő hatalmat is kívánok. A tárcza költségvetését, bizalommal viseltetvén annak vezetője iránt, elfogadom és pártolom. (Helyeslés. Éljenzés a jobboldalon. Szónokol többen üdvöslik.) Madarász József jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Azzal kezdem beszédemet, hogy a megyei önkormányzatnak hive vagyok. Hive vagyok pedig azért, mert bebizonyult 8 elismerésre talált az, hogy ez az országnak valóságos védbásíyáját képezi és nem egyszer, de többizben megkönnyítette azon harezot, melyet alkotmányunk, szabadságunk ellen indítottak. Töröljék el ezen municipiumot, rontsák meg az önkormányzati jogot, a mint az már tökéletesen meg van rontva és akkor tág kaput nyitnak az önkénynek és az önuralomnak. Ki biztosít minket arról, hogy az alkotmányt nem fogják többé soha megtámadni és azért én hazafiúi kötelességnek tartom minden magyar emberre, hogy azt örökösen fentartsuk, a míg ezen viszony fennáll és ahhoz hozzányúlni szentségtörésnek tartom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én most ezen municipalis vagy nem municipniis szervezetről vitatkozni nem akarok és csak annak főaiapeiye iránt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy hiába mondják azt, hogy ma még vannak municipiumok, de — a mint ezt igen jól kifejtette az előttem szólott Perczel t. képviselőtársam — Tisza Kálmán kormányzata odasülyesztette az országot, hogy ma már municip lomok nincsenek és csak egy maradt belőle: a választás, de az is