Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

äöL orsíágös ülés december 5-én, estttőrtSkSn. 1891. g jt) teknek döntő szerepük legyen. Ebből a tartalom- j ból aztán, mint a közigazgatási szabadság követel- | menye önmagától folyik azon további elv, hogy mindazokon kivül, a kiket valamely kormányzati tárgy jogilag és gazdaságilag közvetlenül érint, annak elintézésébe más elemeknek túlnyomó és döntő befolyásra jutnia nem szabad. Az „önkormányzat" kifejezés különböző időkben más más fogalmat jelentett. Értelmezésével tisztába, maga a német államtudományi irodalom is csak újabb időben jött. Eleinte szorítkozván az, e részben, egyedül a községi mnnicipiumókra, különbség tétetett ezeknek sajátképeni és átruházott hatásköre között. Majd az elébbi nevében, ügy az elmélet, mint a liberális pártprogrammok követelni kezdték, hogy a községek saját ügyeiket, különösen gazdasági ügyeiket önállóan intézzék. Követelni kezdték, hogy e részben reájuk az államnak csupán felügyeleti joga maradjon, kizárva minden beavatkozást vagy gyámkodást. Ezen irányzattal állott elő a községek számára az autonómia: önigazgatás joga, mint minden jogalanyt erkölcsi avagy területi testületet saját ügykörében megillető primordialis jog. Ettől azonban teljesen eltérő értelme bontakozott ki Angliában, a XVIII, század óta, az önkormányzat-, selfgovernmetnek. A selfgovernment itt nem jogi alapfogalom jelentése akar lenni, hanem egy politikai rendszeré. A selfgovernmentnél, a nép önkormányzatánál az állam összes felségjogai részint a népnek közvetlen, részint annak képviselet utján való határozott közreműködésével gyakoroltatnak, nem pedig az államhatalomnak valamely a néptől különböző functionarius, a fejedelem vagy ezeknek tőlük függő, önállóbban alkalmazottjai által. Jelentkezik az angol önkormányzat először is a parlamenti alkotmányban, melynél fogva az államfőnek minden nyilvánjogi cselekvényeihez a népképviselet hozzájárulása kívántatik meg, a végrehajtó hatalom legfőbb vezetőjéül pedig csupán olyan férfiút lehet alkalmaznia, kiaz alsóház többségétől támogattatik. Szerepel továbbá az összes területi,kormányzatikerületekben, ahol az állami functiók olyan orgánumok által végeztetnek, a kik hivatalos működésük törvényszabta korlátain belől, ugy magától az államfőtől, mint annak hatóságaitól gazdaságilag és jogilag függetlenek. A városok nyilvánjogi testületei, a szegényegyesületek, egyházközségek és mindazok a polgárok, a kik nem hivatásszerű államszolgálatban hanem tiszteletbeli, jogilag és gazdaságilag független állásban teljesítenek a közigazgatás és jurisdictio különböző ágaiban állami functiókat, megannyi orgánumai a területi önkormányzatnak. ! Ilyenek tehát nemcsak.a sheriffek, békebirák, coro- I nerek, lordlieutenantok, egyháznak és szegény- ' felvigyázók, hanem az esküdtek is az állami biró- ! ságoknál és a békebirák úgynevezett négyes-, üléseinél. Az angol selfgovernmentből fejlett ki és alapíttatott meg az önkormányzatnak azon új fogalma és szerenesés megkülönböztetése, mely a tudomány és irodalom terén vita tárgyát már nem is képezi, a gyakorlatban pedig mind általánosabban érvényesülni kezd. Határozottságát, tudományos értékét és gyakorlati előnyeit leginkább ellentétei világítják meg, azok teszik legkönnyebben kézzelfoghatóvá. Az önkormányzat szemben áll nemcsak az állami ügyek hivatalnokok általi kormányzatával, a kik az államkormánynak vagy hatóságainak jogilag és gazdaságilag alárendel vék; szemben áll nemcsak a feudális kormányzattal, melynél az állami functiók teljesítése, mint magánjogi előny a földbirtokot illeti; de határozottan és lényegesen különbözik az autonómiától is, mint a területi vagy erkölcsi testületekre az állam által átruházott azon jogosítványtól, hogy azok saját viszonyaikat önalkotta jogszabályok szerint rendezzék és igazgassák. Mert az önkormányzat nem a saját ügyeknek kormányzata, hanem az állami feladatok teljesítése. Az önkormányzat nem saját érdek végetti közigazgatás, hanem közigazgatás az állam érdekében. Épen ezért, mig az autonómia szerveivel szemben csupán jogi ellenőrzés illeti meg az államhatalmat, hogy azok a törvény korlátait át ne lépjék, addig egy helyesen szervezett Önkormányzati rendszernél minden orgánummal a legalsó fokúval szemben azáílamkormánynakfegyelmi vagy kényszerhatalommal kell birnia, ha azok feladataikat nem eléggé vagy rosszul végeznék. A kormányzati autonómia minél nagyobb területen, szélesebb alapon szerveztetik s minél élettelj esebb, annál bizonyosabban particularismusra vezet, egymásra utalván s életre pezsdítvén a helyileg elkülönített összes érdekeket. Az autonómia, a hol nem fietio az, hanem valósággal létezik, egyenesen kizárja a centralisatiót, nehezíti szabályrendeletei labyrintjával az egyöntetű igazgatást, bénítja a kormányhatalom működését minden irányban és képtelenné teszi az államhatalmat a nagy, az intensiv erőfeszítéssel járó feladatok gyors és erélyes keresztülvitelére. Képtelenné teszi, mivelhogy az állami élet lüktetése olyan, mint a társadalomé: az alkatrészeknek különkülön szívós összetartása, ennél is, amannál is, mindig az egésznek gyengülésével jár. Ezeréves öntudatos nép viszontagságai tanították meg arra épen a mi fajunkat, hogy nemzeti államokban egységben az erő : nagy hatalmi állásra hivatott vagy kényszerült kis politikai nemzetnél erőben áll az élet. Az alapfogalmak imént vázolt megkülönböztetését egyedül azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, nehogy félreértessem, midőn közigaz-