Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

306 301. országos ülés deczem abba, hogy ezen jelentés a szombati ülés napirendjére tűzessék ki. (Általános helyeslés). Ha méltóztatnak elfogadni, ezt határozatképen kijelentem. Még nekem van egy jelentésem, t. ház! (Halljuk.') Méltóztatnak tudni, hogy a tegnapelőtti, azaz deczember 3-iki ülésben Orbán Balázs képviselő úr beszéde folyamán olynemű nyilatkozatot tett, mely szerint Horváth Gyula képviselőtársunknak összeférhetlenségi esete forogna fenn. Horváth Gyula képviselő úr ennek következtében, miután Orbán Balázs képviselő úr a maga e részbeni nyilatkozatát 24 óra alatt vissza nem vonta, az ügyet minden oldalról való teljes megvizsgálás szempontjából az összeférhetlenségi bizottsághoz kívánja utasíttatni. A házszabályok ugyan azt mondják, hogy ha összeférhetlenségi eset jut az elnöknek tudomására, azt az elnök az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíthatja, a nélkül, hogy a háznak bejelentené. Minthogy azonban a házszabályok azt is mondják, hogy ha nyílt ülésben történik az összeférhetlenségi eset bejelentése, akkor azt a ház elnöke a háznak bejelenteni köteles; ennek következtében ezen esetet, azt hiszem, a t. háznak előzetesen bejelenteni annál inkább köteles voltam, mert bár nem egészen világosan összeférhetlenségi eset gyanánt jelentetett be, mégis a ház előtt történt annak tudomására hozatala. Ennek következtében én ezt a t. háznak azzal jelentem be, méltóztassék engem felhatalmazni arra, hogy ez ügyet az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíthassam. (Általános helyeslés.) Ezt tehát határozatképen kimondom. Következik a napirend: az 1890. évi költségvetés részletes tárgyalása, még pedig a belügy ministerium költségvetésének tárgyalása. Báró Boszner Ervin jegyző: Varasdy Károly! Varasdy Károly: T. ház! (Halljuk/; Nem szándékoztam a belügyi táreza költségvetésénél felszólalni, azonban, miután az ellenzék padjairól oly észrevételek tétettek és oly eszmék vettettek fel, a melyekre álláspontomnál fogva reflectálni kénytelen vagyok: bátor vagyok a t. ház türelmét rövid időre igénybe venni, annál inkább, mert Laboulay-vel tartok, hogy a létesítendő törvény vitatása épen oly szükséges, mint maga a törvény. Mert nem elég a reformokat kikiáltani, hanem azoknak a közszellemet kell megnyerniük. (Igaz! Ugy van a jobboldalon.) Nem hiszem, t. ház, hogy e házban, sőt az országban is a centralisatiónak oly értelemben, mint Irányi Dániel t. képviselőtársam, a ki 1870. június 1-én tartott beszédében beismerte, hogy fiatalabb korában annakhive volt s mint a minő központosításhoz Pázmándy Dénes, az 1848-iki képviselőház elnöke, az ápril 2-iki kerületi ülésben magát tartozónak vallotta, e házban ma szószólója akadna. *r 5-én, csütörtökön. 1889. Nincs eltérés köztünk abban, hogy a közigazgatás terén is a joguralom biztosítandó, hogy a közjogi és közigazgatási jogi sérelmek tekintetéből a polgároknak birói védelem nyújtandó. Egyetértünk abban is, hogy a szolgálati pragmatica, még pedig azon helyes elvek alapján, melyeket tegnap Darányi Ignácz t. képviselőtársam kifejtetett, létesítendő. Nem térünk el abban sem, hogy az ország minden pártja szakszerű, pártatlan, független és tiszta, jó és gyors közigazgatást óhajt. Nézeteink csak ott térnek el, a mint ezen feltételeket megvalósítani akarjuk. Holló Lajos t. képviselőtársam tegnap azt állította, hogy ezen feltételek az autonóm testületek keretében választási rendszer mellett érhetők el inkább: mi — a kinevezés hivei — pedig azt vitatjuk, hogy a kinevezés mellett. Szakszerű közigazgatást kíván mindenki és erre, azt hiszem, hogy ha bár nem is óhajtjuk behozatni az angol versenyvizsga-rendszert, mely a 60-as években megkiséreltetett, de abban egyeltünk, hogy igenis szükséges az elméleti és gyakorlati közigazgatási vizsga. Hogy azonban a vármegyék területéről választott tisztviselői elem szakszerű közgigazgatási munkaerőket szolgáltat, mint az ország egész területéről folyamodó tisztviselők, azt úgy hiszem, állítani nem lehet, mert a ministernek sokkal több egyén között van alkalma választani. De tudjuk azt, hogy igen sok megyében kiváló tisztviselők vannak, alispánok, főjegyzők. A tisztviselők, ha az illető rangban előttük állók nem akarnak távozni helyükről, hosszú ideig kénytelenek azon helyen maradni és igy az egyéni képesség és tehetség a választási rendszer mellett nem érvényesülhet. Mert a mit t. képviselőtársam Holló Lajos mondott, hogy a választásnál is ki kell terjeszteni több megyére azt a jogot, hogy több megye területéről választhassák a tisztviselőket, azt hiszem, a választási elvvel ellenkezik és a választási elvnek feje tetejére állítása volna. De, t. ház, vájjon pártatlanabb tisztviselőt nyujt-e a választási rendszer, mint a kinevezési? Hát igaz, t. ház, hogy a kinevezés folytán a minister bírhat némi befolyással a tisztviselőre; de kérdem, hogy az a 600 bizottsági tag, különböző érdekeivel a választások előtt nem gyakorol- e nagyobb nyomást arra a tisztviselőre? Vájjon a választási rendszer mellett a pártatlanság, részrehajlatlanság, függetlenség inkább van biztosítva, mint a kinevezés mellett? A mennyiben jó felelősségi törvények létesíttetnek; ugy fölfelé, mint lefelé, a tisztviselő pártatlansága és függetlensége inkább van biztosítva. Erre elég példa a birák kinevezése, ahol azt hiszem, a bírák részrehajlósága miatt kifogás nem hozható fel.