Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

388. országos ülés november 20 án, szerdán. 1889. J6 döntő jelentőséget egyes kérdések elbírálásánál; (Helyeslés jobbfélől. Egy hang balfelöl: Miért adnak reá okot?!) nem azt akarom fejtegetni, t.ház,hogy alig alkalmasabb valami arra, hogy a közvélemény, ha csakugyan vannak bajok, azokat fel ne ismerje, vagy ha felismeri, helyesen meg ne ítélhesse, mint hogy ha személyes éllel folytattatnak a parlamentaris viták. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Én nem szólalok fel azért, mert hiszen a t. ministerelnök ur ellen intézett támadások az én részemről legalább czáfolatot nem igényelnek; nem szólalok fel a részletekre kitérjedőleg, továbbá azért sem, mert hisz, a mint felszólalásom elején is mondottam, épen az a czélom, az a kérésem a t. házhoz, hogy a vita lehetőleg az egyedül helyes tárgyilagosság medrébe tereitessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: Menjen Tisza^és aztán meglesz. (Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök (csenget): Kénytelen vagyok azt a megjegyzést tenni, hogy a közbeszólásra privilégiuma senkinek sincs s a ki ilyet vindicálni látszik, azt én kénytelen leszek a legközelebbi alkalomtól kezdve, mindig rendre utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl). Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Mondom, nem fogok a részletekre kiterjeszkedni, nem fogok kiterjeszkedni már csak azért sem, mert nem akarok anyagot szolgáltatni a vitának ez irányban való tovább folytatására. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De egy tendentia ellen, mely ugy az itteni felszólalásokban, mint másutt is, hírlapokban is nyilvánul, kénytelen vagyok e helyütt szót emelni. És ez az, hogy egy solidaris alapon álló cabinet egyes tagjait kiválasztani (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és azt mondani, ezeknek működése iránt elnézéssel, kíméléssel, bizonyos tárgyilagossággal viseltetünk, de egy másik iránt nem, (Zaj és felkiáltások a ssélsö baloldalon: Miért veszi magára?) bocsánat, én nem vettem magamra, sőt épen én megmondhatom, mert legalább eddig kénytelen vagyok elismerni, hogy a kímélet és tárgyilagosság teljes mértéke alkalmaztatott személyemre; de épen azért kötelességem constatálni, hogy nézetem szerint egy solidaris alapon álló cabinet irányában ily felfogást alkalmazhatónak nem találok. (Élénk hosszantartó zajos helyeslés jobbfelöl.) Ha a politikai morálnak, az itt működés szükségének és jogszerűségének attribútumai megvannak egyre nézve, kell, hogy az attribútumok meglegyenek mindazokra nézve, a kik solidaris közös alapon állanak. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Élénk ellenmondás a szélső balon.) A nélkül, hogy a részletekkel foglalkozni akarnék, mert ismétlem, nem akarok az e téren való további vitára anyagot szolgáltatni, engedjék meg, hogy állásomból kifolyólag kérést, óvó intést | KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XIV. KÖTET. hangoztassak e házban; és ez az, t. képviselő urak, hogy Magyarországot pénzügyi viszonyainak teljes rendezése, gazdásági állapotainak fokozatos, biztosított és nézetem szerint elmaradhatatlan fejlődésében semmi sem képes megakadályozni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mint Tisza Kálmán! Zaj. Halljuk.' Halljuk! jobbfélől) ha csak nem az, hogy ha félreismerve a helyzetet, nem a gazdasági és culturalis fejlődés criteriumait, hanem más, személyes motívumokat keverünk a vitákba, ez által akasztjuk meg a fejlődésnek különben elmaradhatlan előhaladását. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Ismétlem, befejezettnek tekintem ez által felszólalásom ezen részét, csak még egyre vagyok kénytelen válaszolni (Halljuk!) és ez az, a mit ma Horánszky t. képviselő ur hozott fel és a mit szintén többszörösen hangoztatnak, hogy az eddigi sikereknek elérése az ellenzéknek az érdeme s hogy a kormány most az ellenzéknek programmját tette magáévá. (Halljuk! Halljuk!) Én senkinek érdemét kisebbíteni nem akarom ; a magam részére érdemet egyáltalában még csak nem is vindicálok. Csak szoros kötelességet teljesíteni, és azt is addig a Miértekig-, a meddig azt teljesíteni kellett. Én beismerem, hogy a t. képviselő uraknak az ellenzéken akkor, midőn hatályosan, helyes irányban gyakorolták az ellenőrzést; akkor, midiin követelték, hogy az előhaladásnak biztos jelenségei a költségvetésben is kifejezésre jussanak; akkor, midőn szoros ellenőrzésre, gazdálkodásra bennünket folyton figyelmeztettek, ez által közvetve érdemük van ezen eredmény elérésében.Deákkor, t. ház, mikor felmutatjuk az érem ezen oldalát; mutassuk fel a másik oldalát is és constatáljuk azt is, hogy azokban a nemzeti hibákban, melyek költségvetési előirányzataink megszavazására vezettek, sokszor részük volt önöknek is, (Élénkhelyeslés jobbfélől. Ellenmondás balfelöl) a mennyiben oly nemzeti aspiratiókat, követelményeket keltettek fel, melyek, ha magukban véve helyesek voltak is, de talán időelőttiek és anyagi erőnkkel kellő összhangban'nem mindig állottak. (Igaz! Ugy van! Zaj a bal és szélső baloldalon.) Midőn ezt az érdemet önök részére elismerem, annak felemlítése mellett, hogy önök sem mentesek a hibáktói, hanem, ha hibás ez a párt, hibásak önök is, (Helyeslés jobbfélől) annál határozottabban kell szót emelnem azon — nem tudom, vádnak vagy minek nevezzem-e — denique azon sokszoros felszólalások ellen, miket ma Horánszky képviselő ur hozott itt a vita folyamán szóba, hogy mi az ellenzék programmját teszszük magunkévá. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, hosszú idő óta foglalkozóin programútokkal, hivatalos állásomból folyólag évek óta feladatom volt az, hogy hajon egy javaslattevő, én hallgassam meg. Vakhány szór jött egy, mindig azt igyekeztem neki bebizonyítani, hogy ne fáraszsza magát, mert olyat ki nem gondol, a 4