Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-300
300 &W* orszUgos ttlés deezember 4-én, szerdán. 1889. tisztviselői állás védelmét, hanem egyszersmind felelősségük meghatározását is értem. (Élénk helyeslés.) Valamint a német egység megalkotásánál az tartatott, hogy ez egység biztosításának egyik legerősebb és leghatalmasabb eszköze a szolgálati pragmatica megállapítása ós szabályozása ; ép ugy meg vagyok győződve, hogy ennek megállapítása az egységes magyar államnak is mindenkor egyik erőforrása lesz. (Igaz! Ugy van. 1 ) Ezért ajánlom e kérdést a t. minister úr különös figyelmébe. (Élénk helyeslés.) Gr. Ápponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kell két pontra nézve szót kórnem. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azt mondja, hogy én elmésen állítottam szembe e két szót „véget vetni" és „kezdeményezni", holott — azt mondja — ha az ember egy rendszerről a másikra átmegy, okvetlenül valaminek véget kell vetnie és valamit kezdeményeznie kell. Ebben az én beszédemnek oly értelmezése rejlik, mintha én a „véget vetni" és „kezdeményezni * kifejezéseket az új és a régi szervezetre értettem volna. Pedig nem arra értettem, t. ház! Ha a képviselő ur figyelemmel hallgatta végig a belügyminister ur beszédét, akkor meggyőződhetett róla, hogy a minister ur csupán olyan dolgokra alkalmazta a „véget vetni" kifejezést, melyek a mostani közigazgatási szervezet körében előforduló és érvényesülő közigazgatási mindennapi teendők vezetésének szellemére vonatkoznak és nagyszámú oly dolgokra nézve mondta ki a kezdeményezés szükségét, a melyek a mai közigazgatási szervezet mellett is kezdeményezhetők lettek volna és hogy nem kezdeményeztetek, súlyos mulasztást képez, példának okáért a közigazgatási gyakorlati vizsga behozatala, a tisztviselők szolgálati pragmatieájának megállapítása, maga a közigazgatási biráskodás. A „véjiet vetni" kifejezést arra nézve hallottam mindig használni, hogy annak az alapnak, a melyen közegészségügyünk eddig kezeltetett, végett kell vetni, erélyesebb eljárást kell kezdeményezni. Tehát nem a rendszerre, nem a szervezetre értettem én, hogy a minister ur nyilatkozata szerint az eddigi alapnak véget kell vetni és tij alapon kell kezdeményezni, hanem az eddigi szervezet keretére, az eddig tapasztalt kormány zatra vonatkoztak szavaim és ebből kiindulva mondhattam teljes joggal, hogy a t. minister ur nyilatkozata — bizonyára szándéka ellenére — de a do^ok természeténél, a tények erejénél fogva elítéli az eddigi eljárást. Továbbá arról biztosított engem a t. képviselő ur, hogy a reformok keresztülvitelére vállalkozó jelenlegi ministereket ő erre képeseknek tartja és az én felszólalásomból azt olvassa ki, mintha én azt mondtam volna, hogy én erre őket képeseknek nem tartom. Bocsánatot kérek: azokkal a ministerekkel szemben, kik most vállalkoztak bizonyos hatáskörök betöltésére, mint más helyütt is mondottam, a várakozás álláspontjára helyezkedünk és tetteik után fogjuk őket megítélni. Akiket képteleneknek nyilvánítottam a közügyek vezetésére, különösen a belügyek vezetésére, azok voltak, a kik az ügyeket eddig vezették. Ezt tartottam szükségesnek a t. képviselő ur megnyugtatására elmondani. (Helyeslés halfelöl.) Madarász József jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! Én még azon korbeli vagyok, a midőn még a szó nemes értelmében vett önkormányzat egész erejében virágzott s terjeszté jótékonyságának áldásait, a midőn azok a teljesen szabadon választott közigazgatási tisztviselők nem fizetésért, hanem csekély tiszteletdíj mellett a hivatal tisztességeért oly jól, oly olcsón és oly igazságosan és oly gyorsan vezették nemcsak a közigazgatást, hanem az igazság-szolgáltatást is, hogy soha panasz fel nem merült, pedig akkor az egész ország közigazgatási és igazságszolgáltatási apparátusa nem került annyiba, mint a mennyibe most egy jókora vármegye dotatiója, törvényszékei, adó és pénzügyi s államépítészeti hivatalai, finánczai és csendőrei kerülnek. A midőn tehát mi az önkormányzatért lelkesedünk s a mellett sorompóba lépünk, nehogy azt higyje a t. ház, hogy mi a mostani önkormányzatot értjük, a mely annak valódi paródiája, mégpedig nagyon is drága paródiája. A mi szemeink előtt nem a mostani, hanem a régi megye lebeg, hisz a mostani önkormányzatnak csúfolt közigazgatás a valóságban nem más, mint állami administratio, a mindenható főispánok által az önkényes adruinistratio révén kinevezett — tehát nem választott — hivatalnokokkal s a klikk és kortesuralom minden utálatosságaival. Tisza Kálmán a vármegyét a maga képére teremtette meg s mi épen e torzképtől riadunk vissza, mert abban az állami administratiónak előképére ismerünk, annak minden sötét árnyút feltaláljuk a mostani vármegyében, azzal a különbséggel, hogy a inig most a 6 évre kinevezett tisztviselő félerővel korteskedett s csak félkézzel kínozta a népet; majd a midőn egész életére nevezi ki a főispán — mert hát az állami admiimtratiónál is ő fogja felterjeszteni s a minister jóváhagyni — s még nyugdíjjal is kecsegteti, majd egész erejével fog korteskedni s két kézzel nyúzni a népet s különösen azon választókat, a kik másra még csak gondolni is mernének, mint a hivatalos képviselőjelöltre. No hiszen gyönyörű egy wirthschaft lenne az majd, főleg a Tisza Kálmán főfelügyelete alatt.
