Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-300
§94 300 > országos ülés deecemfeor 4-én, sserdán. 1889» minden egyes tag részt vesz a nemzet jóléteért, a nemzet előhaladásáért vívott küzdelemben: akkor nem az állami közigazgatást tartom helyesnek és üdvösnek, hanem az önkormányzati közigazgatás az, melyet hazánkra nézve áldásosnak tekintek és a melynek érdekében csekély szavamat mindenkor felemelem. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső halóid álon.) Fluger Károly: (Halljuk ! Halljuk!) Legyen szabad a napirenden levő tárgyhoz egy pár •zóval hozzájárulnom. (Halljuk .') Kétségen kivül áll és ismeretes dolog, hogy a kormány és a törvényhozás szüntelen azon fáradoznak, miszerint az igazi helyzettel és a nép szükségleteinek helyes felfogásával az államélet minden terén oly intézményeket hozzanak, melyek lehetővé teszik az egyén szabad fejlődését és a közérdek szorgos ápolásával és gondozásával az egyesek jólétét és boldogulását előidézzék. De épen oly kevéssé lehet tagadni, hogy közigazgatásunk ée törvénykezésünk a más míveb'déei tereken elért haladásokkal nem tartott lépést, (Ugy van!) hogy jelenkorunk várakozásának és követelésének mögötte maradt és hogy e szerint ezen fontos és az életbe oly mélyen bevágó ágakban hasznosabb tevékenység és intensiv előhaladás igen szükségesnek mutatkozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy az állami működés, e két kiváló ügykör átalakítása karöltve kell hogy járjon és hogy a közélet bár látszólag heterogén ágainak tagadhatatlan érdekközösségénél fogva egyáltalán az állami tevékenység minden terén az alapelvek és rendszerek egysége és eonformitása az a nagy ezél, mely a modern államéletet jellemzi és a melyre az összesség java érdekében, mint a jelenkor elutasíthatlan követelményére kell törekedni. (Helyeslés.) Nyilvánvaló, hogy jó közigazgatás és törvénykezés első feltételét a kerületek és az ügyek az állami munkásság és a nép érdekeinek megegyező, helyes és czélszeríí beosztása képezik, melynek kereténbeiül az igazgatási működés minden ágai egybe kell hogy vágjanak. (Ugy van! Helyeslés.) De habár a közigazgatás a törvénykezéssel sok lényeges érintkezési ponttal bir, mégis mind a kettőnek hatáskörét egymástól szigorúan kellene elválasztani, mivel rendezett államéletben minden közeg csak saját teendőit végzi és mivel csak ugy tétetik lehetővé, hogy a törvénykezés saját önállóságát és függetlenségét megóvja ée a közigazgatás hatalma erélyesen fejlődjék. (Ugy van! a baloldalon.) Nem kevésbbé fontos az ügyek kellő beosztása, nehogy oly dolgok, melyek szorosan az egyik hatásköréhez tartoznak, a másikéba átyezettessenek, mint a gyám- és gondnoksági ügyek a | közigazgatási hatóságok illetőségéhez utalása, (Halljuk!) mert ezek, eltekintve a közjó követelésétől, kétségen kivül a birói törvényhatóság tartozékát képezik, melynek kötelékéhez természetüknél fogva vonzódnak. (Helyeslés a jobboldalon) Mindenesetre a közigazgatást, melynek gyökeres állomo-utás utjáni reformra van szüksége, az állampolgárság közérdekének és közjogának megóvása mellett, a modern közigazgatási jognak minden jellegével ég biztosítékával el kell látni; mert mindenütt a szükségesség érezhető, hogy nemcsak szabad és önálló törvénykezést kell alkotni, hanem a kormány felelősségét a közigazgatás terjedt terén is létesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Már ezen okból is a közigazgatás a jelen állapotban nem hagyható és továbbá, mert mint biró saját ügyében többé nem járhat el, hanem azt a kormány és hatalom önkényes beavatkozásai ellen meg kell védeni és az egyeseknek okozott jogsértésekért feleletre kell vonni, (Ugy van! a jobboldalon) habár ezek abban állanak, hogy vagy a törvényen alapuló nyilvános és jogos igény figyelembe nem vétetett, vagy ha a törvény által nem indokolt közjogi kötelezettséggel terheltetik. Valamint a jogállamban a magánjogok oltalmazásául a rendes bíróságok szükségesek, ugy a polgári közjogok védelmére a közigazgatási bíróságok, ha a kormányt és ennek közegeit, minden különbség nélkül, vájjon az állami vagy önkormányzati igazgatás, akarjuk felelőssé tenni és az egyest, ha magát a közigazgatási hatóság rendelkezése által közjogában sértve véli, keresetével nem egyszerűen a rendes bírósághoz utasítani. Nem lehet engedni, hogy a közigazgatási hatóságok elleni keresetekre nézve a rendes bíróság volna az igazi jogorvoslat, mivel a bírósági döntvények a további hivatalos működést szabályozzák s valóban a rendes biróság a közigazgatási ügyekben illetőségének mellőzése, a törvény és biróság lényegével és a birói eljárás méltóságával ellenkező megoldatlan ellenmondást képez. (Helyeslés jobbfelöl.) De daczára ennek, meg kell fontolni, lehetséges-e a rendes bíróságokat, melyek csak positiv törvény fölött döntenek, a közigazgatás rendelkezési hatalma fölött jurisdictióval fölruházni ? és ha nem: mégis minden alkotmányállamban a közigazgatással szemben ama jogbiztonságot kell nyújtani, mely szerint a közigazgatási közegek ne avatkozzanak tetszés szerint az egyesek jogkörébe, hanem ők is eljárásukért felelősek legyenek; a mi épen a rendszeres közigazgatásibiráskodásra vezet. (Helyeslés jobbfelől.) Elvitázhatlan, hogy a közigazgatási bíróságok fölállítása nevezetes haladást jelent, mert ezek az alkotmányállamnak magas vívmányát és a
