Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

<3>gO tOO. orsssásros Illés deezeniberl én, sierdán. 1889. állami szerkezetünk mostani formái mellett az ő Felsége személye körüli ministernek bizonyos fontossága van, vagy legalább kellene hogy legyen arra való tekintette], hogy az illető minister ur ő Felsége személye körül a magyar állam befolyását képviseli. Most nem bocsátkozom annak fejtegetésébe, vájjon az illető minister ur, ki jelenleg a ministerium élén áll, megfelel-e teljesen állása követelményének; vájjon egyénisége és működése teljes garantiát nyújt e arr.3, hogy az a befolyás, a melynek képviseletére hivatva van, olyankor is érvényesül-e a magyar álláspont érdekében, mikor ennek gyakorlása a személyes fellépés bizonyos imponáló erélyesgégét kívánná meg. Ennek fejtegetésébe most nem bocsátkozom, csak constatálom azt, hogy a t. minister ur correct gentleman és igen finom, müveit mi ember hírében áll és én ebből a renomméből a magiimrészéről egy fillérnyit sem akarok elvenni. De mikor constatálnám a műveltségnek és a gentlemanlike lovagiasságnak e szép tulajdonait, egyúttal lehetetlen elhalgatnom ama véleményemet, hogy a szóban forgó ministerium ügyköre, ha szemügyre veszem azt, hogy főfoglalkozása bizonyos számú nemeslevelek és bizonytalan számú rendjelek expediálására szorítkozik, aránylag túlságosan dotált hivatalos személyzettel van ellátva. (Ugy van! balfelöl.) Magát a ministerium működését ezúttal ép ugy nem kívánom bírálat tárgyává tenni, mint a minister ur politikai egyéniségét. Ameddig polgárok lesznek — és monarchikus államokban talán mindig lesznek — kik érdemeik, munkáik után nem tartják megfelelő jutalomnak egyfelől a jól végzett kötelesség öntudatát, másfelől a közvélemény megtisztelő elismerését, hanem ezekhez még több rendbeli külső ékességek megszerzését is kívánatosnak tartják; a meddig a felfogások e részben át nem alakulnak, a meddig a műveltségben való egyenlőség, a polgári erények nemesebb egyszerűsége, az igazság komolyságától áthatott férfias önérzet és a humanismus gyakorlásában megtisztult emberi elme ki nem gyomlálja belőlünk a hiúságnak azt a nemét, mely a, mennyiben rendjelekre vonatkozik, talán legtalálóbban a gomblyuk viszketegének volna nevezhető: (Derültség balfelöl) fölösleges szószaporítápnak tartanám részemről, ha elvi álláspontból igyekezném kimutogatni a rendjel-osztogató ministeriumok hiábavalóságát. (Igaz! Ugy van ! szélső balfelöl.) Sőt még arra sem terjeszkedem ki, pedig ennek már actualis érdekessége is volna, vájjon a nemes levelek és a rendjelek kiosztásánál nem marad e sokszor háttérben az igazi érdem; (Igaz! Ugy van ! a szélső balfelöl) nem kutatom, vájjon a nemes levelek és rendjelek kiosztása közül nincs e alkalmazásban a kormánypárti orthodosiának bizonyos mértéke; vájjon nem épen azokat jutalmazzák-e kiváló előszeretettel, a kik rendfentartó képességüket különösen képviselő - választások alkalmával szokták bebizonyítani, ellenzéki rendetlenkedők elnyomásában, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) azokat, kik ily alkalmakkor hálára és viszontszolgálatra kötelező módon szereznek érvényt annak a régi latin közmondásnak: „Ordo est anima rerum." (Derültség balfelől.) Ezekre nem terjeszkedem ki, csak ismétlem azt, hogy az az apparátus, melylyel a t. minister ur rendelkezik, az eddig végzett és ezután végzendő munkához képest túlságosan nagy, túlságosan széles. Ez a ministerium a minister úron kivül áll egy államtitkári helyettesből, egy osztálytanácsosból, ministeri tanácsosi czím- és jelleggel, egy elnöki titkárból, osztálytanácsosi czím- és jelleggel, egy titkárból, egy fogalmazóból, egy segédhivatali főigazgatóból, egy segédhivatali igazgatóból, négy irodatisztből stb. stb. Statisticai adatokkal nem rendelkezem, sem a Budapesti Közlönynek rendes olvasója nem vagyok ; (Derültség balfelől) de ugy gondolom, hogy ámbár az új nemesi aspiransok száma tetemes, évenkint mégis legfeljebb 40—50 ambitiosus polgár részesül abban a szerencsében, hogy nemességet kap. A mi a rendjeleket illeti, tudom ugyan, hogy a rendjelkeresők száma oly tekintélyes, hogy nálunk a rendjel szerzés valósággal jövedelmező üzletágat képez, mindamellett itt is feltehető, hogy a legbőségesebb esztendőben sem osztanak szét többet 100—150 rendjelnél mindenféle fajból. Már most, t. ház, hogy a 40—50 nemesi levél és 100— 150 rendjelnek lassú expediálására, tehát alárendelt teendőkre magas fizetésű hivatalos méltóságokat miért alkalmazzanak, mikor ily természetű ügyek elintézésére 4—5 ügyesebb irnok munkássága és szorgalma is elégséges volna, ennek szükségét én, legalább a magam részéről, belátni nem tudom. (Helyeslés balfelöl.) Concret indítványt ezúttal nem kívánok tenni, de igenis kérem a t. minister urat, méltóztassék oda hatni, hogy fölösleges személyzetének apasztása és ez által tetemes összegnek megtakarítása jövőre lehetővé tétessék. (Helyeslés balfelöl.) Nézetem szerint a helyettes államtitkár és a ministeri tanácsosi czím- és jelleggel felruházott osztálytanácsos tételei a közérdek minden hátránya és a ministerium munkakörének minden csorbítása nélkül redukálhatok volnának. Annál inkább merem ezt a t. minister úrtól kérni, mert a takarékossági politika mostani keretében minden felesleges kiadástól tartózkodni kell. Ha tehát mi e házban indokolt megtakarításokat ajánlunk, akkor tulajdonképen a kormány és a