Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

238 298. országos ülés deezemoer 2-én, hétfőn. 1889. reorganisálják, mert csak ily párttal foghatnak hozzá a nemzet regeneratiójának munkájához. Azt mondják önök erre, hogy a cabinet solidaris, tehát a parlamentarismusnak elég van téve és Tisza Kálmán megbukva nincs. Nézzünk szemébe ennek a mondásnak. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a ministerelnök ur, a ki felelős 15 évnek kormányzatáért és mellette ministerek, kik felelősek a kormányért hivatalba lépésük napjától. Térben és tárgyban megosztott felelősség ez. És ez természetes is. Mert Szilágyi Dezső csak nem lehet felelős azon politikáért, melyet innen az ellenzék padjairól ostromolt. Wekerle minister ur nem lehet felelős azért a politikáért, melyre korábban mint képviselő sem folyt be; Szapárygróf nem lehet felelős Széchenyi Pál gróf polikájáért és Szapáry politikájáért nem lehet felelős Wekerle. {Élénk helyeslés bal- és szélsőbalon.) Minden felelősség a 15 év munkálkodásáért és gazdálkodásáért a ministerelnököt terheli. Ez a solidaritás megvan egy órára, egy pillanatra. S épen ez jellemzi azt, hogy ha egészséges parlamenti állapotot akarunk teremteni, a cabinetnek nemcsak időben és tárgyban megoszolva, hanem időben és tárgyban együttesen kell felelősnek lennie. Már most, ha ily egységes felelősségű cabinetet akarunk alakítani, azt megtalálhatja a párt tagjai között, de akkor a ministerelnök urnak nincs ott helye a minister elnöki székben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egészséges parlamenti alakulás azért kívánja, hogy a ministerelnök ur távozzék abból a székből. (Zajos helyeslés bal- és szélső baloldalon.) E felelősség egy órára azért sem parlamentaris, mert nem áll fenn a jövőre nézve. Igen jól tudja mindenki, hogy a harcz azért folyik, hogy a ministerelnök ur a cabinetből kiküszöböltessék és igen jól tudják a többi minister urak, hogy ők a a jövőben is azon a helyen maradhatnak, mert azok a feladatok, melyek megoldásra várnak, ezentúl is az ő feladataik lennének. (Nyugtalanság és zaj jobbfelől.) Ez a helyzet kinos és tarthatatlan; meghosszabbítása nem válik hasznára Tisza Kálmánnak, nem a szabadelvű pártnak, nem az ellenzéki pártoknak. E helyzet folytatása csak destruetio lehet, minden tekintélyt megtör és a szenvedélyeket kicsiráztatja, a szenvedélyek felé tereli a kedélyeket, azoknak adja át a vezetést. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök az ellenzéket obstructióval vádolják, pedig az ellenzék azt nem űzi, (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelől) mert ha az ellenzékről is zajonganak, ez nem obstructio, mert a tanácskozások folyamát nem gátolja. Az ellenzék a tanácskozásokban eszmében és szellemben gazdag beszédekkel vesz részt, nem pedig hiába való, órákig tartó szófeesérléssel. Ha obstructiót akarnánk, könnyű módja volna annak; elég lenne ha a költségvetés azon több száz, talán ezer tételének mindegyikénél névszerinti szavazást kérnénk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Az obstructióra a ministerelnök nrtól kellene tanácsot kérnünk! (Igaz! Ugg van! a bal- és szélsőbalon. Zaj balfelöl.) Ugron Gábor: De az ellenzék nem fogja magát e térre ragadtatni és bármiként is mosolygott rajta a ministerelnök ur, midőn azt mondtam, hogy már meg van bukva, nézzen körül, kísérje figyelemmel a történteket. Nagy párt ül a háta mögött és ez a nagy párt magán és nem magán értekezletein vitatkozik a fölött, miként lehetne a ministerelnök ur személyét megmentem; (Ellenmondás jobbfelől) tanácskoznak vacsora alatt, üres gyomorral és tele szájjal. (Élénk derültség a bal és szélső balfelől.) És mégis mi az eredmény? Midőn felhívták azt a pártot, hogy tanúsítson ellen állást, az az ellenállás, a mely közös megállapodások alapján keletkezett, nem sikerült azért, mert a ministerelnök ur 15 esztendő alatt pártjában az ellenállási képességet vagy kiüldözte, vagy pártja tagjaiból azt kimetszette. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kik a pártnak régibb tagjai, kiknek tekintélyök van, nem szólalnak fel, mert az a műtét rajtok már végre van hajtva; (Élénk derültség a bal- és szélső balfelöl) a pártnak fiatalabb és tapasztalatlan tagjai, kiken ezen műtét tökéletesen végrehajtva nincsen, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) hiába szólalnak fel, mert nincs tekintélyök. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur megbukott és mégis itt van. Ez teszi a helyzetet kínossá ég tarthatatlanná. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Az a párt, a melyet 15 esztendeig némított, most, midőn érdekében meg kellene hogy szólaljon, néma marad. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez azon principiumnak igazolása, melyet Montesquieu állított fel, hogy minden hatalom saját alapelvének túlhajtásában semmisül meg és bukik el. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A ministerelnök ur eszembe juttatja nekem a regebeli embert; és akkor értem én, hogy miért oly kinos mindnyájunkra nézve a helyzet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyszeri ember, hogy ne hallja meg az idő folyását, a perczek múlását, órájából kivette az ütőszervet. Elkövetkezett halálának órája és ő nem hallotta meg. Ott járt az emberek között és a hol megjelent, mindenütt az iszony és zavar fogadta. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk! balfelöl). Az alvók álma megszakadt, a munkában levők nem dolgozhattak és háborogtak, még az imádkozok ajkán is megakadt az imádság. (Derültség jobbfelől. Halljuk ! balfelöl.) Temettetlenül meghalva lenni és temettetlenül járni, az, a mi iszonyatossá tette azon ember megjelenését. A régi egyptomi népek történetéből tudjuk, hogy ott a királyoknak korlátlan hatalmuk volt. A nép nem