Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-298
298. országos ülés deezemfrer 2«áa, hétfőn, 1889. ggj állami hivatalnok hivatalba lépésekor esküt tartozik tenni. Az illető esküformák szövege legtöbbnyire megtalálható törvényeinkben; de a melyek nem is találhatók ott meg, mert hiszen jól tudom, hogy némely esküformák törvényeinkben szövegezve nincsenek, de azok is legalább nyilvánosságra vannak hozva, ugy, hogy mindenki tudhatja, hogy az illető állami hivatalnokok minő esküt tesznek le és minő eskü alatt szolgálnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) csakis az állam legelső hivatalnokainak, a ministerek által letett esküformának a szövegét nem ismerjük, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) ezt nemcsak törvényeinkben nem találjuk meg sehol sem, hanem, legalább az én tudomásom szerint — lehet, hogy csalódom — még nyilvánosságra sem lett hozva sohasem, (Helyeslés a szélső baloldalon) már pedig azt gondolom, t. ház, hogy minden esküíorma szövege közt ez ÍIZ, mely mindenkit leginkább érdekelhet, (Ugy van! a szélső balon) nemcsak mindenkit, de az egész nemzetet. Nemcsak azért, mert a ministerek az állam legelső hiyatalnokai, de azért is és főleg azért, mert a ministerek állása kettős: ők tanácsadói a koronának és ugyanekkor megbízottjai a nemzetnek. (Ugy van! a szélső balon.) A ministereknek tehát oly esküt kell letenniök, mely kétoldalúkig is megfelelő legyen; olyat, a mely teljes összhangban álljon nemcsak a korona jogaival, de a nemzet alkotmányos jogaival is. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Hogy ministereink ily esküt tesznek-e vagy nem? azt a nemzet mind e mai napig nem tudja. Ebből kifolyólag az emberek, mikor néha a ministereknek egy-egy tettét nem tudták maguknak megmagyarázni, egypárszor már aggódni kezdtek és sokan arra a gondolatra jöttek, hogy talán a ministeri esküforma szövegének ismerése adná meg e tettek megértéséhez a kulcsot. Sokan már pláne azt hiszik, hogy a ministereket esküjök hozza néha ellentétbe a nemzet jogos igényeivel. (Ugy van! a szélső balon.) Szeretem, akarom hinni, hogy e föltevés teljesen alaptalan, szeretem, akarom hinni, hogy ministereink esküje teljes összhangban van nemcsak a korona jogaival, de a nemzet alkotmányos jogaival is. De végre is, ez csak föltevés, nem pedig biztos tudomás. (Ugy van! a szélsőbalról.) Azt a balvéleményt, hogy a ministerek esküje ellentétben áll a nemzet alkotmányos jogaival, csak egy perczig is terjedni engedni: igen-igen káros volna. (Ugy van! a szélsb' baloldalon.) De e nézetet csak igy lehet teljesen és tökéletesen megezáfolni, egyszersmindenkorrii elnémítani, ha ezen esküformának szövege minél előbb nyilvánosságra hozatik és törvénykönyveinkbe is beiktattatik. (Helyeslés szélső balfelől.) Én nagyon szükségesnek tartom ezt nemcsak az imént említett indokokból, de főképen azért is, mert az én igénytelen nézetem szerint legalább a nemzet és srkirály közti viszonyban titok nem lehet, abban a viszonyban titoknak lenni nem szabad, (ügy van! Ugy van!) Előre megmondtam, t. ház, hogy nem kívánok hosszasabban szólani; nem folytatom tehát beszédemet tovább, hanem egyszerűen kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat meghallgatni, azután pedig elfogadni. (Olvas.) „Tekintve, hogy a ministerek egyszersmind a korona tanácsosai és a nemzet meghatalmazottjai is; tehát a ministeri eskünek összhangban kell állania a korona és a nemzet jogaival: határozza el a képviselőház, miszerint utasítja a ministerelnököt, hogy a ministerek esküje szövegének törvénybe iktatása iránt terjeszszen be javaslatot". Kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés n bal- és a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Én magához a költségvetési tételhez szólani nem kivánok; nem pedig azért, mert a ministerelnökség tételénél csakis a t. kormánynak politikája jöhet kérdésbe s erre nézve a költségvetés tárgyalásánál mind t. elvbarátaim, mind én, nézeteinket elmondottuk és azóta nem adta magát elő oly incidens, a mely szükségessé tenné, hogy azokra a mozzanatokra, melyek a t, kormány politikájával összeköttetésben vannak, kiterjeszkedjem. De különben is ugy vagyok értesülve, hogy t. elvbarátaim között lesznek olyanok, kik a rendelkezési alapnál felszólalnak és ennek folytán csakugyan nincs szükség arra, hogy ezen kérdésekbe belemenjek. De nem mondom jól, t. ház, van mégis egy incidens, amelyre, ha meg méltóztatik engedni, igen röviden ki fogok terjeszkedni és ez a t. ministerelnök urnak szombati nyilatkozata folytán állott elő, melyre én akkor nem válaszolhattam, mert egy kérdésben kétszer beszélni nem lehet. Ezen incidens azon felszólalásra vonatkozik, melyet Pázmándy T Dénes t. barátom tett, felhozván azt a sérelmet, hogy a képviselőket a delegatiók albizottsági üléséből kizárták. A t. ministerelnök urnak azt méltóztatott erre mondani, hogy ezen egész kérdés nem tartozik tulajdonképen ide, hanem a delegatiók elé. Nem vonom kétségbe azt, hogy az igenis a delegatióhoz tartozik, de tartozik ide is; mert midőn a képviselőház tagjainak jogai megóvásáról van szó, mégis mi vagyunk az első fórum: Én ebben a kérdésben fentartom azt az állás pontot, a melynek a múlt alkalommal röviden kifejezést adtam, tudniillik, hogy az országos bizottságoknak ügyrendje nem jöhet ellentétbe azokkal a sarkalatos elvekkel, melyek a törvényhozás szabályait képezik. A t. képviselőház tagjainak joga vau megjelenni a képviselőház bizottságaiban. A főrendiház tagjainak joguk van megjelenni a főrendiház bizottságaiban. Ennek az a consequentiája, hogy ha van egy regnicolaris bizottság, mely mind a
