Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-296
194 2!> <5' országos ülés november 23-én, pénteken. 1889, TJgy van! bálfélől.) És ha a tények és nyilatkozatok tökéletesen ellenszólnak annak, a mit ő mond, (Derültség a baloldalon) ő áll hamis állásponton, ő nincs normális állásponton és nem más. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) De van egy követelménye és ebben teljesen egyetértek vele, ő a meghamisítatlan parlamentarismust akarja helyreállítani. Mindjárt praxisba is vették. (Derültség jobb/elől.) Engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket szavuk komolysága és hitele érdekében az ország előtt, hogy a ki egy czélt, egy közvéleményt felállít, az rögtön, nyomban azzal merőben ellenkezőt ne cselekedjék. Mert ha nincs most a hatalom birtokában és mégis alkalmazását adja annak a meghamisítatlan parlamentarismusnak, a milyent önök alkalmaznak most, akkor a nemzet azt fogja kérdezni, hát a többi eszméjük hogyan lesz, ha a hatalom birtokába jutnak. (Helyeslés jobbfélől.) Már pedig Beőthy Ákos t. képviselőtársam velem tökéletesen egyetért, ha elmondom a parlamentaris abc két első betűjét. Csak két első betűjét. (Halljuk! Halljuk!) Az én tudomásom szerint az első betű ebben a parlamentaris abc-ben az, hogy a többségből keletkező cabinet fejét a korona válaszsza meg. A másik betű az én tudomásom szerint, hogy a többségnek vezérét t a többség válaszsza meg. (Helyeslés jobbfelöl) Es önök egy betűt, egy elausulát akarnak hozzátenni s vétójogot követelnek a kisebbségnek a koronával és a többséggel s zeniben. (Élénk helyeslés jobbfélől. Ellenmondás a baloldalon.) Azt mondják, szabad a többségből keletkezni a cabinetnek és fejének, szabad keletkezni a pártvezérnek, de csak olyan lehet az, a ki ellen mi, a kisebbség, vetőt nem emelünk. (Ellenmondások a baloldalon.) Ez az a meghamisítatlan parlamentarismus, melyet magyaráznak. Hogy theoriában szebb, azt elhiszem. (Derültség jobbfel'ól.) De kétségtelen, hogy az elkeseredésnek bizo nyos nyomaival találkozom és én azt hiszem, hogy ennek az elkeseredésnek izgékonyabb, mozgékonyabb és hívebb kifejezője senki más, mint báró Kaas Ivor képviselőtársam. (Zajos derültség jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon! Éljen Kaas Ivor!) De ennek is meg van a maga speciális oka. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék azt hinni és különösen ő, hogy én a fusionalis korszak egy leleplezésével állok elő. B. Kaas Ivor: Lehet! Hegedüs Sándor előadó: Csak arra hivat kozom, hogy ő már az 1889-iki költségvetés tárgyalása alkalmával azt mondotta, hogy: én leszámoltam ezzel a kormánynyal, mert ugy is az utolsó költségvetést terjeszti be. S ime most megint egy költségvetést terjeszt elő. (Egy hang a szélső balon : Elég baj!) Természetes, hogy ezen kormánynak a költségvetését már meg nem szavazhatja s mérgelődik, hogy proféíiájával felsült és igy egyszerűen azzal végez vele, hogy az többé kormány reá nézve nem lehet. (Derültség jobbfélől.) Az is tagadhatatlan, hogy ő a legboldogabb ember a világon, mert neki — mint monda — két pártvezére van. (Derültség jobbfélől.) Az egyikkel támadja a közjogi alapot, a másikkal hősiesen megvédelmezi azt. (Derültség jobbfélől.) S ezt nevezi ő nemzeti magyar politikának. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Zajos derültség jobbfélől.) És erre nézve ő a jelenlegi helyzetben is gyorsan futó eszével egy elmefuttatást ereszt meg — s ezt téve, lehetetlen, senki által nem ezélzott feltevésekbe bonyolódik s azt mondja, ha önök az erőszakot ültetik is az elnöki székbe, ha önök kiírnak újabb választásokat, akkor is többségük lesz; ezt concedálja, de akkor következhetnek a merényletek. Én sokkal lovagiasabb embernek tartom Kaas Ivor bárót, semhog'v feltételezzem róla, hogy ezt komolyan értette. 0 velünk csak tréfálni akart, mert amugyis mostanság rendkívüli hajlama van a humorra. (Derültség a jobbfélől.) De tisztelt képviselőtársam, a mit mi itt akár szóval, akár actióval tréfából teszünk, azt a nagy közönség künn komolyan recipének veszi. (Ügy van! jobbfélől.) Legalább eddig hozzá volt szokva, hogy komolyan vegye (Élénk helyeslés a jobboldalon) s azt hiszem, hogy mindnyájunknak őszinte törekvése, hogy azt komolyan is vegye mindig. Ne méltóztassék tehát egyes szavakat odadobni, melyek sem azon komoly párttól, sem az illetőtől komolyan értve nem voltak, nem is lehettek és a mi a fő, tökéletesen értelmetlenek. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) De maradjunk meg a lovagias küzdelem korlátjai között. (Halljuk! jobbfélől.) Én, a t. ellenzék nem ugyan mindenik tagjával lehetek szerencsés személyes ismeretségben lenni, de a kiket ismerek, azokkal kapcsolatosan a többiekről r is kötelességem feltételezni, hogy lovagiasak. És az életben, a magán- és közéletben gyakran fordulnak elő engesztelhetetlen összeütközések, a melyeknek megoldását nem találta meg a társadalom és kereste talán hibásan, talán helyesen a kardban. De én nem hiszem ezen ellenzék egyetlen tagjáról sem, hogy valaha eszébe jutott volna, ha párbajba megy, hogy kardjának az élét méreggel kenje be. (Zajos tetszés a jobboldalon.) És ha a magánéletben, amikor senki sem látja, mikor senki sem tudja, csak a lelkiismeret, ezen eszközt elutasítják maguktól, akkor látjuk, hogy belépve a magyar parlamentbe, a személyes invectivák, gyanúsítások minden mérgével megkennek egy kardot, nem sokat vagdalkoznak, nem sok jó vágást csinálnak vele, mindig egyformán, mereven szembe szegezik valakivel, szembe szegezik azért, hogy talán vagy jószántából vagy egy lökés, vagy egy
