Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

172 2%. országos ülés november 28-4n, osffit&rtöTtSn 1889. egy részét sietett holmi biztosi állomásokba elhelyezni. Felfedezett olyan vizeket és folyókat, a melyeket nekem alig sikerült az ország geographiájában feltalálni, (Élénk derültség a szélső baloldalon) csakhogy a biztosok számát szaporítsa és hogy a visszaélést, a melyet mi az ineompatibilitási törvénynyel örökre kiküszöbölni akartunk, megengedhető formában ég sokkal nagyobb terjedelemben a parlamentbe beékelhesse. (Élénk helyeslés. TJgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy mit tett ő mint belügyminister az ország közigazgatási érdekeinek előmozdítására, arról tanúságot tesz az ország törvénykönyve. Sok van ebben a törvénykönyvben és még több olyan dolog van, a mi abban nincs benne. (Derültség. TJgy van! a szélső baloldalon.) Ha mi azt a törvénykönyvet 75-től végig lapozzuk ; abban találunk néhány száz, talán báromszáz, nem tudom bizonyosan mennyi törvényt, de a pénzügyminister legyen a tanúm, tegyen bizonyságot mellettem, hogy ebből a háromszáz törvényből több mint száz vonatkozik adókra és adóvégrehajtásokra, (Ellenmdás jobbfelől.) Azt hiszem, lesz száz, egyébiránt nem számítottam össze. Van e törvények között néhány törvény olyan is, mely csakugyan a közigazgatás rendezését, sőt az itt beterjesztett exposé szerint a közigazgatás javítását tíízte ki feladatául. Itt van a közigazgatás behozataláról szóló törvény, a gyámtörvény, a minősítési törvény, a melyre a ministerelnök ur tegnap is hivatkozott, a megye rendezésről, a megyei házi pénztárak rendezéséről, a fővárosi rendőrség átalakításáról szóló törvény stb. Igaz, hogy mi a ministerelnök urnak törvényalkotási javaslatait, teremtvényeit, elméletileg és politikailag is rosszaknak tartottuk és erős kritika alá vontuk; de hiszen, ha ennek a nemzetnek egyéb baja nem volna és a ministerelnök ur kormányzatának és korszakának egyéb bűne nem volna csak az, hogy ezek a törvények jók-e, vagy rosszak, ha egyéb nem volna: legyen arról megnyugtatva, hogy a palamenínek ezen oldala vagy egyáltalában nem volna megtelve, vagy nem ily komoly férfiakkal. Akkor a mi oppositiónk Tisza Kálmán és kormányzata ellenében, vagy csak nagyon elméleti vagy csak nagyon szűk köríí volna, de nem az volt a ministerelnök ur ereje, hogy jó vagy rossz, sok vagy kevés törvényt hozott-e, hanem az, hogy akár jó, akár rossz törvényt hoztak, mindnyáját pártérdekekből zsákmányolták ki. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nehéz dolog erről beszélni, t. ház, (Halljuk!) mert őszintén mondom, alig van idő, hogy mi azt a körülirhatatlan, meghatározhatatlan anyagot, a ministerelnök ur kormányzatának, pártszempontból vezetett rossz kormányzatának bizonyítására egészen felsorolhatnánk. De felhozok egy rég múlt esetet, (Halljuk!) a mely már el van | intézve, ez a sokszor említett kaposvári választások esete. (Felkiáltások a jobboldalon: Ismét Kaposvár? !) Azért hozom fel, mert rég múlt eset. (Halljuk!) Egy szavam sincs a lelépett minister ellen, sőt hogy meghajolt bizonyos consequentiák előtt, azzal tiszteletemet vivta ki — nem beszélek arról, történtek-e választási visszaélések vagy nem történtek, nem akarok rég elfeledett dolgokat feleleveníteni — de egy momentumát a kérdésnek, mint typicus példát a ministerelnök ur kormányzatából, fel kell említenem. (Halljuk!) Választási visszaélés volt, állíttatott, én tudom, be is bizonyítom, ha kell, de erről nem akarok beszélni. Azt kérdem a ministerelnök úrtól, történt-e a kormányzatvagy a kormány közegei részéről egyetlen lépés is arra, hogy a visszaélés megbüntettessék? (Egy hang a jobboldalon: A bíróság!) Hogy a bíróság mit tesz és mit tett, arról nem beszélek, mert Istennek hála, országos birói karunkban a függetlenségnek tetemes mértéke él. De a mi a birói életünkben a függetlenséget biztosította, nem Tisza Kálmán, hanem az őt megelőző kormány érdeme. De azt kérdem, hogy a ministerium vezérlete, befolyása, irányadása alatt álló országos közegei közül az országnak megmozdult vagy megmozdittatott-e egyetlen egy is arra, hogy ez az, igen súlyos, igen botrányos és az egész országot álmélkodásba hozott visszaélés megbüntettessék? Nem történt, (ügy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ezzel ellenkezőleg én azt tudom, hogy a kiknek hivatalos munkägságával a kormány rendelkezik, azok közül mindenki minden lehetőt elkövetett, hogy ez a kérdés a napirendről levétessék. Ámde azt kérdem, minő közigazgatás az, a melynek uralma alatt minden vitás jogi kérdés megbiráltatík a hatóságok által, vájjon az illető, a kinek javára vagy kárára történik az intézkedés, hive-e a fennálló kormányrendszernek vagy nem? A ministerelnök sokszor mondta, hogy hozzunk fel példát. Fel is hozattak példák számtalanszor, de akkor meg azt mondta, hogy egy példa nem szabály. Tenné meg azt a kísérletet a ministerelnök ur, a mit Corvin Mátyásról mondanak, hogy állruhában utazta be az országot és városokat. (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen, ha elmegyünk egy városba, például Szombathelyre, ott azt mondják a lelkes, eszes, komoly, becsületes és politikailag müveit polgárok: uram e városban nem lehet megmozdulni egy irányban sem, mert a kormány és a közigazgatás agyonnyomja az embert; a főispán és az alispán közigazgatásától, az adófelügyelő adó emelésétől s a városi és állami hivatalok mindenféle secaturáitól megmozdulni lehetetlen. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Felhozom Szeged példáját, ez velem történt meg. (Halljuk! Halljuk !) Szegeden voltam egyszer s azt kérdeztem ott, mikép törénI hetett meg, hogy Szeged városának képviselő-