Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
295. orssAjíos ülés november 28-án, esütSrt§k&^i. 1889. 163 ságos indulatot ébreszt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért Ő a nagy politikában épen ezen indoknál fogva nem számít annyit, mint általában többi ministertársai. Új minister grőf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister. Hogy a magyar nemzeti állam megalkotásában mi rész jut e minister urnak, nagyon világos tanúságát adta első fellépésével, miért, erről beszélni nem kell. (ügy van! a seéhő baloldalon.) Az igen t. belügyminister urnak nem volt ínég alkalma arra, hogy nyilatkozhatott s ténykedésének nagyobb nyomait mutathatta volna. Azt hiszem, ő irányában kétségkívül várakozó álláspontra kell helyezkednünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hátravan még az igazságügyminister. Elveit ismerjük, a melyek egyeznek a mérsékelt ellenzéki párt elveivel. De én azt hiszem, t. ház, hogy valamint egy fecske nem jelent tavaszt: ugy nem jelent az sem reeonstruetiót — a szó valódi értelmében — hogy ő helyet foglal a ministeri székben, akkor különösen, a midőn a fecskét nem a maga színében iparkodnak tüntetni fel. Hát mire való annak a solidaritásnak az örökös emlegetése ? Hiszen a közjogi kérdés mindenesetre egyik főkérdés. Mikor legutóbb hallottuk az igazságügyminister urat, kétségtelen dolog, hogy a ministerelnök ur nézetétől oly eitérőleg nyilatkozott, hogy nincsen a világon elme, a mely e két nézet közt a solidaritást megtalálja. Miután pedig az igazságügyminister urnak egész élete én előttem tanúsítvány arra nézve, hogy a mit ő akkor mondott, azt ma is valónak tartja: hogy hol legyen ez a solidaritás, azt én megérteni képes nem vagyok. A reconstruetio tehát ezek szerint, t. ház, semmi más, mint üres szó ; por, melyet a közönség szemébe hint a ministerelnök ur, azért, hogy azt a megrongált székét valahogyan kitatarozza. (Tets$és a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur tegnapi beszédében nagyon zokon vette azt, hogy képviselőtársaim közül valaki József császár korszakát a maihoz hasonlította, En abban igazat adok a t. ministerelnök urnak, hogy mindenben nem hasonlít József császár korszaka a maihoz. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) De egyben igenis hasonlít — és ez a legsajnosabb — mert valamint akkor, ugy most is találkoznak magyarok, kik magukat honfiaknak nevezik és kik aláássák Magyarország önállóságát és függetlenségét és bele akarják terelni azon akolba, a melyet egységes Austriáaak neveznek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanazért, t. ház, mindaddig, mig a ministerelnök ur, mig Tisza Kálmán foglalja el azt a SKéket, állna bár ő a mi alapunkon, neki még akkor sem szavaznám meg a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Nem szavaznám meg, t. ház, azért sem, mert őt a monarchiára nézve tartom veszélyesnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az én meggyőződésem, t. ház, az, hogy ma és szerintem még igen hosszú időn keresztül, Magyarországnak monarchicus államformára és abban a Habsburg házra van szüksége. De, t. ház, midőn kétségtelen dolog az ... . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábori Nekik szabad beszélgetni ! (Derültség a szélső baloldalon.) Elnöki Kérem a t. házat, én többször csengetek, méltóztassék tehát csendben lenni. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Károly: Midőn kétségtelen az, t. ház és oly bizonyított tény, a mely vita tárgyát sem képezheti, hogy elenyésző csekély azok száma, nemcsak Magyarországon, talán itt még legtöbben vannak, a kik a divina favente clementia-t nem tudják megérteni, hanem a mellé oda teszik, hogy a népakaratából, azok a monarchia fényének és a monarchia állásának megerősítésére a parlamenti kormányforma kiegészítő részéül felvették axiomakép, hogy a monarcha személye szent és sérthetetlen. De hogyan érhető ez el a valóságban? Csak ugy, ha megtartatik az a másik forma: a eonstitutionáüs monarcha, csak uralkodik, de nem kormányoz, (Helyeslés a szélső baloldalon) tehát a kinek kritika alá vonható ténye nincs. És mit tesz a ministerelnök ur? A koronát tolja elő minden oly esetben, mikor az ő állását veszélyeztetve látja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen megtörtént már, hogy a koronát többször az országnak bár nagy, de nem kizárólagos pártjával azonosította. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát én meghiszem, t. pénzügyniínister ur, elfogadom, hogy a kormányelnök ur nagyon bölcs ember, mint méltóztatott állítani, de én ezt a bölcsességet a róka bölcsességének tartom, (Ugy van! tetszés a szélső baloldalon) mert az is bölcs állat, hiszen odújából hét-nyolcz kijáratot épít magának. (Élénk helyeslés és tetszés a széslő baloldalon.) A hol tehát a monarehának oly tényeiről van szó, melyekért már senki sem felelős, ott a kritika lép előtérbe; és hogy áll meg a kritika ellenében a felség sértetlensége? Veszedelmes tehát a monarcháraés ezzel Magyarország fennállására nézve egyaránt az, hogy Tisza Kálmán tovább is azt a helyet foglalja el. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De van, igen t. képviselőház, még egy indokom. a miért én a költségvetést még általánosságban sem fogadnám el semmi szín alatt. Önök megszüntették látszólag a pénzügyi deficitet, de van-e egyetlen egy lépésök. melyből a nemzet azt következtethetné, hogy csak szándékuk is van azon ai*
