Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

160 895. országos ülés rovember 28-án, esütörtökSn. 1889. azokra is kiterjeszteni kívánja a törvény kedvezményét, kik illető községükkel az összeköttetést fentartották. Kétségtelen s azt hiszem nem is szükség bővebben fejtegetnem, hogy én azt a határozati javaslatot pártolom, a melyet Irányi Dániel mélyen t. képviselőtársam nyújtott be. De minthogy az a határozati javaslat, a melyet Perczel Miklós t. képviselőtársam nyújtott be, nem felel meg egészen azon nyilatkozatnak, a melyet a ministerelnök ur tett,minthogy eképen Perczel Miklós t. képviselő ur javaslata szűkebb körű', mint a ministerelnök ur nyilatkozata; azon szempontból kiindulva, hogy megdönthetetlen axióma, hogy törvényt csak törvény által lehet megváltoztatni, nem pedig egyszerű kormány-nyilatkozattal, hogy ugyanazon a nyomon haladjak, melyet a ministerelnök ur nyilatkozatával elfoglalt, bátor leszek a t. háznak, mint említem, ezen rövid indokolással egy határozati javaslatot benyújtani, mely következőleg hangzik: (Olvassa.) „Határozati javaslat. Azon esetre, ha Irányi Dániel határozati javaslata el nem fogadtatnék, a következő határozati javaslatot kérem elfogadtatni: Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy az 1879. évi L. törvényczikk 31. §-ának oly értelmű módosítása iránt mielőbb s mindenesetre oly időben nyújtson be törvényjavaslatot, hogy az az említett törvény életbeléptetésétől számított 10 év elmulta előtt törvényerőre emeltethessék, mely szerint: 1-ször, azon honpolgárok, kiket valamely törvényhatóság vagy város díszpolgároknak választott s ők a választást elfogadták ; 2-szor, a kik illető községükkel az összeköttetést fentartották: állampolgári jogaikat továbbra is fentartják." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom a t. háznak e határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Ha a múlt napokban kifejlődött közjogi vitában részt nem veszek és az igen kedvező és kínálkozó alkalmat erre föl nem használom, teszem ezt azért, mert pártunk álláspontja oly praecis, oly világos, hogy az további magyarázatra nem szorul; (ügy van! a szélső baloldalon) teszem ezt azért, mert sajnos, közviszonyaink oly ékesen szóló tanúságot tesznek a mi álláspontunk helyessége és igazsága mellett, hogy ezt támogatni teljesen feleslegessé vált. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha ekként elutasítom magamtól az olcsó dicsőséget és nem védem azt, a mi védelemre nem szorul, rövid pár megjegyzést még sem tagadhatok meg magamtól. (Halljuk ! Halljuk! a szélső haloldalon.) Az egyik vonatkozik Perczel Miklós igén t. képviselőtársam tegnapi előadására. 0 ugyanis a pártokat jellemezvén, róluk azt mondja, hogy mi többet akarunk, mint a mire ez országnál? szüksége van. No hát, t. képviselőtársam, mit akarunk mi? Mi revindicálni akarjuk ezen ország eljátszott önrendelkezési jogát. (Ugy van! szélső bafelől.) Önrendelkezési jog nélkül az államnak élete nincs, (ügy van! szélső balfelől.) Mit akarunk tehát mi? Revindicálni akarjuk ez állam életföltételét, (ügy van! szélső balfelől.) Midőn pedig ezt akarjuk, ugy hiszem, nem lehet erről azt mondani, hogy olyasmit követelünk, mire ezen országnak szüksége nincs, (ügy van! szélső balfelől.) Azt kérdi tőlünk s ezt rossz néven is veszi a t. képviselő ur, hogy miért nem mentünk mi bele az 1867-iki alkuba s miért nem fogadtuk azt mi is el? Hát, t. képviselőtársam egyszerűen azért, mert megértettük az intő szót s meggyőződtünk annak igazságáról, hogy az az 1867-iki kiegyezés nem lépcső, hanem lejtő, (ügy van! szélső balfelől.) És ha ez így van, lehetne-e ennek ma nagyobb tanusága, mint az, hogy azon párt tagjai, kik tagadhatatlanul hazafias lelkesedéssel és legjobb akarattal teljesítik kötelességöket: fegyvertársaink ott a mérsékelt ellenzéken, összes kívánságaikat az 1867: XII. törvényczikken belül azon öt pontban zsugorítják össze, melyet Ábrányi Kornél képviselőtársunk előtérj esztett. De lehet-e, t. képviselőtársam, nagyobb bizonyítéka annak, hogy ez nem lépcső Magyarország aspíratióinak elérése felé, hanem lejtő, hogy Magyarország jogos követeléseitől mentől inkább távozzunk, mentől inkább elessünk, mint a mi szemeink előtt történik? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Huszonkét nehéz év volt szükséges arra, hogy a törvényben megirt „és" szócskát a hadsereg czímébe beilleszteni lehessen és mi ez az „és" szócska, t. képviselőtársam ? Annak az osztrák fekete-sárga bugyogónak még nem is egyik nemzeti színű szára, hanem egy egyszerűen elviselt felére rávetett fótocska, mely azt nem teszi ugyan kevésbé visszataszítóvá, hanem még sokkal nevetségesebbé. (Derültség a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha már egyszer érintjük a hadsereget, teljes lehetetlenség meg nem emlékeznem arról — felhozatott többször — a mi Monoron történt. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur tegnapi beszédében azt mondja, hogy kár ebből olyan nagy lármát ütni, hisz a ki akarja, az megérti a jelző zászló és a jelvény közti különbséget. A jelző zászló szerinte lehet akármilyen, csak a jelvény legyen olyan, mint a milyennek a törvényben megírva van. T. ház! Ha részemről e magyarázatot nem fogadom is el, de elképzelem azt az álláspontot, a melyen a ministerelnök ur áll, a midőn ezeket