Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

140 294. országos ülés november 27-én, szerdán. 1888. alá tartozó polgárok a legaránytalanabbul rövidítik meg az államot jövedelmében. Megengedem, hogy az ilyen adóknak kivetése és kiaknázása nem könnyű dolog; de személyes tapasztalás után itélve állítom; hogy nem lehetetlen előttem áll a példája Észak Amerikának, a hol a foederalis adó nemcsak a nálunk megnevezett egynéhány tételre, hanem általában földre, realitásra, tisztán a bevallásra és tisztán a jövedelemre van alapítva. Mire mentek volna e nélkül 1 Elérték volna-e azt az eredményt, hogy a nagy polgárháború befejezése után 24 esztendővel már alig V«-ad része áll fenn ama roppant adósságoknak, melyek megközelítették vagy meg is haladták a mi egész államadósságunkat ? Most is újból ajánlom a t. minister urnak, vegye ezen ügyet gondozása alá és biztosítani merem, hogy ez által meg fogja lelni azon jövedelmi forrást, mely nemcsak az eddigi deficitet fogja megszüntetni, hanem a jövőre is igen nagy alapot fog szolgáltatni a jövő kiadások fedezésére. A t. pénzügy minister ur sok mindenfélétől, különösen pedig a jó politikai rendezéstől feltételezi pénzügyi politikájának állandósítását és sikerét. 0 is azt mondja, mint 1823-ban Leroy franczia minister mondta: „Adjatok jó politikát és én adok nektek jó pénzügyeket," De én azt kérdem: mondhatjuk-e,hogy nálunk jó politikai állapotok vannak r Jókai t. képviselőtársam erre azt fogja mondani, hogy igenis van. 0 elő is sorolt sok adatot és tényt s azokat mind a kormány érdeméül rótta fel. Csakhogy Jókai t. képviselőtársunk, valahányszor históriai reminiscentiákat hoz fel, mindig mesélni szokott s igy téved most is a chronologiában. Elfelejtette tudniillik, hogy nagy részét azoknak, miket felsorolt, nem a mostani kormány kezdeményezte és hajtotta végre, hanem bizony az előbbi kormányok és a Deákpárt. Bizony, nem nagyon sok az,t. ház, a mi a jelenlegi kormánynak javára irható. De különben van az éremnek másik oldala is és ha ezt nie°-tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy közigazgatásunknak, közügyeinknek egyetlenegy ága sincs, a mely még maislényeges, sőt gyökeres reformra nem szorulna. A pénzügyminister ur igen szerényen nem akarja magára vonatkoztatni azon dicséretet, hogy pénzügyeink csak azóta javultak, mióta ő kezeli azokat. De hát tagadhatlan tény az, hogy pénzügyeink csakis az utóbbi pár évben javultak, mig az azt megelőző 12 évben az adósságesmálás, az adók emelése, a túlkiadások és a pénzügyi alapoknak elkezdése voltak napirenden. A közigazgatást általában jónak Magyarországon senki sem fogja mondani, sőt ellenkezőleg sokan oly rossznak tartják, hogy annak javítását másként nem is képzelhetik, mint a rendszernek gyökeres megváltoztatása által. Maga a ministerelnök ur is, szokásos tekervényes nyilatkozataiban, elismerte, hogy az bizony nem a legjobb, pedig 15 évig toldozgatta — foltozgatta és valószínűleg meg fogjuk érni még azt is, hogy az ő kormánya és firmája alatt confiscálják majd a nemzetnek létével egykorú autonomicus jogát is Uraim, önök, különösen a mérsékelt ellenzék t. tagjai, centralisálni akarnak, ám centralisáljanak ; de én bátran merem mondani — és itt 57 évi tapasztalásra hivatkozom, (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon) melyből legalább is 80 esztendőt a közigazgatás terén töltöttem és bátran merem megjósolni, hogy a közigazgatás nem fog javulni, de elfogják érni az absolutismust (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon) és önök egy illusióval gazdagabbak lesznek, a nemzet pedig egy államfentartó intézménynyel szegényebb. Igazságszolgáltatásunkat, azt hiszem, senki sem mondhatja jónak. Pedig van a nemzetnek egy oly birói kara, a mely minden tekintetben mérkozhetik a világ bármely birói karával. Nem is azokon múlik, hanem múlik a rendszeren, mert ott csakugyan ázsiai állapotok vannak, a hol a legvilágosabb pert még a végrehajtás stádiumában is évekig el lehet húzni. És ezen rendszernek köszönhető, hogy bármennyire fokozzuk is a bírák számát, a hátralék még sem szűnik meg. A jelenlegi igazságügyminister urnak minden tehetségére és erejére szüksége lesz, ha oly gyökeres reformokat akar behozni, melyek átölelik igazságügyünk egészét, a codificatiótól egész a végrehajtásig. Kereskedelmi ügyünkre épen az előttem szólt képviselőtársam igen találó és bizony nem igen vigasztaló adatokat hozott fel. Szóval nincs közéletünknek egyetlenegy ága, mely igen sok és nagy reformokat ne igényelne. Ott van a közoktatásügy. Elkövetlek azon nagy hibát, hogy felülről kezdték építeni. Emeltek csarnokokat, palotákat a szépnek és hasznosnak és ugyanazon pillanatban megvontak pár nyomorult ezer frtot magától a népoktatástól. Ha önök, t. képviselőtársaim centralisálni akarnak, itt volna a legháladatosabb tér, melyen ezt tehetik. Higyjék el, hogy soha a nemzet consolidatiója érdekében hasznosabbat nem tehetnek, mint ha a közoktatás centralisatióját végrehajtanák. Ezek, t. ház, nem állítások, ezek tények; ezek nem személyes támadások, hanem valóságok. Ezek elől kitérni, ezeket tagadni nem, legfeljebb enyhíteni ós módosítani lehet. A t. ellenzék ezekért egyedül és kizárólagosan a ministerelnök urat teszi felelőssé, (Halljuk! Halljuk!) szerintem nem egészen igazságosan. Rójják fel a közönynek, a i közszellem hanyatlásának, mely oly nagy mértékben terjed az országban; rójják fel azon nagy< számú polgároknak, kik nem birnak, nem akarnak | ellentállani a csábításnak, vesztegetésnek; rójják