Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
138 2§4« országos ülés november Sí-én, szerdán, 3889. el. A község polgárságának egy része erre a képviselő-testületet kérte meg egy hely kijelölésére, de minthogy ilyen nem volt, olyant nem is adhattak nekik. Egy másik rész, egy consortium, előre látván, hogy ilyen rendelet jöhet, megvett egy nagy homokbányát a községtől. Ezt óriási áldozatokkal töltötte fel s ennek megvizsgálására kértek egy közegészségügyi bizottságot a megyei hatóságtól a szolgabíró utján. A szolgabíró, a ki már azelőtt is ellenezte az egész dolgot, jónak látta két évre félretenni a kérvényt s e miatt az alispántól nem érkezett elintézés, hanem jött a bírság. (Derültség bal'felöl.) Erre persze felebbeztek és az alispán a szolgabíró informatiója utján a bírságot felemelte darabonkint 50 krajczárral, a mi néhány ezer forintot tesz ki. Én látván, hogy a dolgok idáig fejlődtek, magara mentem az alispánhoz s a dolgot előadtam neki és megütközésemet fejeztem ki az eljárás felett. 0 megnyugtatott azzal, hogy a belügyministeriumnál a dolgot majd elintézi. Én ennek alapján a harmadik fórumhoz, a belügyministeriumhoz adattam be felebbezést. Itt csak mellékesen hozom fel azt, t. képviselőház, hogy mi egyebet lehetett volna e kérvényben felemlíteni, mint azt, hogy nem ők voltak oka annak, hogy a kitelepítés meg nem történt, hanem a szolgabíró hanyagsága, rosszakarata és rosszindulata s ezért a szolgabíró önhatalmúlag megbírságolta 100 forinttal mindegyiket. Most már felmegy a bírság egy pár ezer forintra. Ezt felebbeztek az alispánhoz. Az alispán behivatott és azt mondotta: t. képviselő ur, a főszolgabíró nálam volt és könyörgött, elismerte, hogy az illetőket 100 —100 forintban elmarasztalta és ha képviselő ur kívánja, nekem őt fegj-elmi eljárás alá kell vonnom, mert belátom, hogy ő a hibás, de tekintse azt az öreg embert; a hatósági tekintélyt ne tiporjuk le. Hasson oda, hogy ebbe az illetők belenyugodjanak és én azokra a polgárokra kivetett bírságot leszállítom 2 forintra; de ne alkalmazzuk ellene a fegyelmi eljárást; magam részéről ehhez örömmel járultam, elmentem haza és azt mondottam az embereknek: tudjátok mit, fizessétek meg azt a 2 forintot, mert az alispán megígérte, hogy kedvezőleg lesz eldöntve az ügyetek. És megtörtént az, hogy minden egyes polgárnak nem 2, hanem 10 forintot kellett fizetnie a szolgabíró igazságára. És 2—3 hét múlva megjött a belügyministermm végzése és ez helybenhagyta az alispáni végzést, mely megint csak ezen informatio alapján jött létre. Ez volt az alispán igazsága. És most jön a belügyminister igazsága. (Halljuk! Halljak!) Ekkor megkértem egy pár képviselőtársamat és itt Beniczky volt államtitkárnak előadván az egész ügyet, Ő bekérte az összes actákat és újólag a szolgabíró és alispán hamis jelentése alapján került az ügy eléje. S erre ő azt mondotta egy alkalommal a házban: Barátom, nem ugy áll a dolog, mert hamindjárt7 — 8 ember meg is akar rá esküdni, én arra nem adhatok semmit, nekem a szolgabíró, az alispán után kell indulnom. (Derültség a baloldalon.) Ez volt a belügyministerium részéről az igazság. Már most, t. ház, képzelhető-e, hogy ón képes lettem volna vizsgálatot indíttatni azon szolgabíró ellen, miután saját reputatióm forgott is kérdésben. Képzelhető-e, hogy a közigazgatásnak helyes reformját akarja a ministerelnök ur behozni s általában képzelhető-e helyes közigazgatási reform ilyen végrehajtás mellett. En nem tudom képzelni s nem hiszem, hogy azt a mostani közigazgatási rendszert ily eljárás mellett bármiféle reformmal is jóvá lehetne tenni. És ha ennek az okát keressük, eljutunk egész a ministerelnök úrig. Ott van a hiba ; a mig ő ott lesz azon a helyen, addig ezeken a bajokon segítve nem lesz, akármily rendszert hoznak is be. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Es t. ház, ezen esetnek a vége legjobb. (Halljuk! Halljuk!) A helyett, hogy a szolgabíró ellen vizsgálatot indítottak volna, mikor már látták, hogy a közvélemény is foglalkozik az ügygyei, összehívták a törvényhatósági bizottságot, a mely mindenkor engedelmesen meghajlik a főispán előtt, bár elismerem, hogy az aradi főispán a nép érdekét szivén viseli, kivetettek azon a bizottsági ülésen 1% pótadót, hogy teljes fizetéssel nyugdíjba mehessenek az ilyen szolgabirák, a miért oly hűen szolgálta a megyét és a miért 1.500 forint bírságot hozott a polgárságra saját hibája miatt. Itt nem a jelenlegi belügyminister úrról szólok, mert hisz nem az ő idejébe esik ez a dolog, ellenkezőleg ő a legutóbbi időben magáévá tette ezt az ügyet, hanem azon ministerelnökről, ki tiz évig kormányzott, mint belügyminister; ez még mind annak az eredménye, kinek nem kellett soha a polgárság, hanem kellett a szolgabíró, az alispán, kik a választókat az urnához vezetik az ő dicsőségére, függ van! a bal- és szélső baloldalon.)Pedig nem ugy kellene gondolnia a t. ministerelnök urnak, mert ha a hazát valami veszély fenyegeti, azt annak a polgárságnak a gyermekei védelmezik meg első sorban; (Helyeslés balról) annak; a garasai és filléreiből fedezik azt az óriási deficitet, a melyet ön e nemzet nyakába rakott 14—15 év óta. Nem kell tehát ezekkel igy bánni. T. képviselőház! Midőn azután egyszer-kétszer előfordul az az eset egy egész ülésszakon át, hogy a nép, a polgárság érdekét itt valaki védelmezni, szóbahozni meri, akkor megengedi magának a Pester Lloyd azt, hogy elnevez, mint engem, „Bauerischer Deputirter ö-nek, magyarul „paraszt képviselőnek". (Derültség balról.)
