Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

134 2S4. ersiífros Blés november 2?-én, sieríá*. 1889. Az interpellatiós-könyvben a következő bejegyzés van: „1889. november 27. Madarász József. Az italmérési jog haszonbérletére nézve, a pénzügy ministerhez". Elnök: A képviselő ur az ülés végén teendi meg interpellatióját. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság jelentése az 1890-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. Ha méltóztatnak a jelentést felolvasottnak venni, az általános tárgyalást megnyitom. Első' szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság elöaőója: T. ház! Minthogy a költségvetés tárgyalása hosszabb időt vesz igénybe, azon eshetőségre is készen kell lennünk, hogy esetleg a budgettörvényjavaslat január elsejéig törvényerőre nem emelkedhetvén, az államháztartás vezetése a jövő év elején nehézségbe ne ütközzék. Ennélfogva a kormány a jövő év első negyedére, az eddig szokásos törvényes formában, e törvényben felhatalmazást kér az államháztartás vitelére az 1889-iki költségvetés alapján, megtoldva e költségvetést, mint eddig is szokásban volt, az időközben hozott törvények alapján szükséges intézkedésekkel. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés hál felől.) Horánszky Nándor: T. ház! Azon bizalmatlanság okait, melylyel a jelenlegi ministerelnök vezetése alatt álló kormánynyal szemben viseltetünk, a költségvetés általános tárgyalásánál a magam részéről eddig is kifejtettem; ennek kifejtése pártom részéről naponkint megtörténik. Ennélfogva, minden további indokolás nélkül, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy éu e tőrvényjavaslatot, mely e kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy az ország jövedelmeit beszedhesse és felhasználhassa, meg nem szavazhatom. E kijelentést ugy a saját magam, mint pártom nevében teszem. (Helyeslés halfelöl.) Madarász József: T. ház! A költségvetési vita alatt nemcsak eléggé indokoltatott t. pártfeleim és barátaim részéről az a bizalmatlanság, melylyel a kormány iránt viseltetünk, hanem kifejtetett az a legfőbb ok is, melynél fogva, volnánk bár egyénileg bizalommal bárki iránt, politikai tekintetben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk mindenki iránt, a ki közösügyes alapon vállal kormányt és ilyennek eddig sem szavaztuk meg, ezután sem fogjuk megszavazni a költségvetést. Kijelentem tehát ugy a magam, mint elvtársaim, a függetlenségi és 48-as párt tagjai nevében, hogy e törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadjuk. (Helyeslés a szélső halóidalon.) A magam részéről csak egyet vagyok bátor a kormány figyelmébe ajánlani és ez az, hogy meg legyen óva a kormány — de nem az önök kormánya — azon kellemetlenségtől és rendszertelenségtől, hogy alig van év, melyben a kormány törvényesen megállapított költségvetéssel kormányozna, vagy a melyben felhatalmazásra nem szorult volna. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Intézkedjenek tehát önök, vagy intézkedjék bármely más kormány, hogy vagy a költségvetési év tétessék át más időre, vagy pedig, ha azt akarják, hogy az év végével már tökéletesen és törvényesen megállapított költségvetésünk legyen, iparkodjanak önök az országgyűlést inkább előbb szüneteltetni és aztán korábban összehívni, meit évek hosszú során át szerzett tapasztalatunk az, hogy ha önök októberben terjesztik be a költségvetési előirányzatot, lehetetlen, hogy az minden arra jogosított fél által ugy intéztessék el, hogy abból kellő időben váljék törvény. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ezen figyelmeztetésem mellett, a mit megfontolás végett a kormánynak igen-igen ajánlok, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem általánosságban, sem pedig részleteiben nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: A bizalomnak most felvetett kérdése tekintetében azt hiszem, akkor lesz a ház azon helyzetben, hogy érdemileg és az ügy fontosságához képest határozatot hozzon, midőn a tárgyalás alatt levő 1890-ik évi költségvetésre nézve az apropriationális kérdés fog felvettetni. Nem akarok hoszszasan foglalkozni azzal, vájjon általános politikai szempontból mennyiben jogosult a bizalom révén egy költségvetésnek megtagadása akkor, midőn az előterjesztett indemnity-törvényjavaslat nem czéloz egyebet, mint az államháztartás egyszerű rendes vitelének biztosítását. ííem akarok ezzel foglalkozni azért, mert azt hiszem, ugy dönthetném el a kérdést, hogy politikai szempontból — habár jogosultnak kell tekintenem mindig a bizalom kérdésének felvetését — kevésbé indokoltnak tekintem ezt akkor, midőn egyidejűleg parallel egy másik vita folyik, melyben a bizalom kérdése képezi úgyszólván az egyedüli tárgyat. (Helyeslés jobbfelől.) És igy nem most, hanem akkor fogjuk megadni a választ arra, vájjon a bizalom meg nem adása politikai szempontból — nézetünk szerint — jogosult-e vagy sem. Én csak az államháztartás rendes ügyvitele érdekében vagyok bátor kérni a t. házat, hogy az előterjesztett indemnity-törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék, mint a mely javaslat magában foglalja először azon biztosítékot, hogy a kiadások csakis az 1889. évi költségvetés keretében vagy pedig azon keretben teljesíthetők, melyekre nézve külön törvényhozási intézkedések felhatalmazást vagy utasítást adnak, továbbá azon biztosítékot, hogy a teljesített kiadások az 1890. évi költségvetés keretébe illesztessenek és hogy