Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

ÉÜ'. országos ttlés november 26-án, kedden. 1889. 129 a véderoről szóló törvénynek is; közjogi tekintélynek ismerem el ezt a törvényt, habár nem a közjogi alappal egyenrangúnak. De mondja meg nekem a t, képviselő ur, hogy az 1868: XL. törvényczikk által felállított katonai szervezetnek melyik pontjába ütköznek azok a pontok, a melyeket Áb rányi Kornél t. barátom felállított? Az 1867: XII. törvényczikk alapkeretet jelöl meg, melyeknek körén belül azonban a szabad mozgásnak igen tág tere van. (Igás! Ugy van! a halóidalon) Hoffy mi minden az, a mi még megvalósítható addig, mig a magyar hadsereg az egész hadseregnek kiegészítő része marad ugyan de magyar hadsereg lesz mégis: e felett elmélkedjék csak a t. képviselő ur és akkor meg fogja találni, hogy az 1867-iki törvényhozók nem Procrasteságyba akarták szorítani a nemzed életnek fejlődését, (Élénk helyeslésabaloldalon) hanem bizonyos határvonalakat megjelölve, melyekben a monarchia fennállásának létfeltételeit vélték feltalálni (Ugy van! a baloldalon) és szerintem helyesen jelölték meg ezen határvonalakat, ezen határvonalakon belül azonban a nemzeti irányban való fejlődésnek tág tért nyitottak. (Zajos helyeslés a baloldalon.) De hiszen a t. képviselő ur, ha épen nem polemizál velünk, szintén ilyen nézeten látszik lenni. Mert miután Ábrányi Kornél t, barátomnak pontozatait előbb a felforgatás színében tüntette fel, átmegy egyszerre a kicsinylésnek hangjára s azt mondja, hogy ő nem vitatja, hogy a mi azokban van, kevés-e, sok-e, több-e a megvalósíthatónak va

8T kevesebb; de azt az — úgymond — egyet t. képviselőtársam meg fogja engedni, hogy talán még sincsen abban benne mindaz, a mi ma a nemzeti aspiratiók tárgyát képezi és a mi ma sürgős és actualis. (Derültség és tetszés balfelöl.) Régi tactica, t. képviselőház, régi jó isiraerősünk a t. képviselő urnak ez a kijelentése; nagy, ideális czélokat kitűzni theoriában (Igaz! Tetseés balfelöl) és mivel azokat elérni nem lehet, vagy legalább mondjuk, hogy nem lehet: (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalm) akkor annak folytán tehát ne tegyünk semmit. (Tetszés balfelöl.) Nem igy vélekednek, t. képviselőház, azok a férfiak, a kik messzebbre menő czélokat csakugyan gyakorlatilag zászlójukra irtak: ezek t. barátaink a függetlenségi párton, a kik azért mégis minden, habár csekélyebb természetű vívmányt nyereségnek és előrelépésnek tekintik, ha nem is elégíti ki őket teljesen. (Igás! Ugy van! balfelöl.) De a legmerészebb, még Jókai Mór által is irigyelhető szárnyalásra kelt a t. képviselő urnak phantasiája akkor, midőn Ábrányi Kornél t. bai átomnak katonai követelményeit nem csupán az ideális követelmények magaslatáról nézi le, hanem azon vívmányok magaslatáról is, a melyeket ők •— tudniillik a mostani kormány és pártja — elértek, (Derültség a bal- és szélsőhalon.) Ezt sejteti KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIV. KÖTET. velünk, midőn azt mondja: „És én ezen 5 ponttal szemben nem kívánok a már megvalósított aspiratiókról beszélni ezen az oldalon, mert erről nekünk szólani legalább is politikai ízetlenség volna". Miért volna ez, t. képviselőtársam, ízetlenség ? Miért volna az politikai ízetlenség, hogy ha valamely párt vagy kormány megtámadtatik azért, hogy nemzeti irányban nem ért el semmit, az erre azzal válaszol, hogy azok a vívmányok felsoroltatnak, melyeket tényleg a kormány elért ? Van itt valami „etlenség", de nem „ízetlenség", hanem „lehetetlenség*. (Zajos derültség és tetszés a balés szélső balfelöl.) Mert én most újból felhívom a t. képviselő urat és felhívom az egész t. túloldalt, hogy — eltekintve attól a legújabb ténytől, melvet én is elismeréssel és örömmel üdvözlök, tudniillik hadseregünk elismerésének közjogunk követelményeivel való kiegyenlítésétől — mondjon nekem egyetlen oly nemzeti vívmányt, melyet abban az irányban, melyet már a 'Sennyey-párt, tehát az a conservativ-párt és az a conservativ államférfiú magáénak vallott, tudniillik a magyarság, a magyar szellem terjesztésének irányában a közös hadseregben elért. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mondjon egyetlen egy vívmányt ezen 15 esztendőből, (Élénk tetszés a bal- és szélső balon) ha ezt meg tudja tenni, én abban nem ízléstelenséget fogok látni, hanem jogos önvédelmet; ha nem tudja ezt megtenni, akkor talán t. képviselő ur még jobb ízlést árulna el az önkényes beismerés által, mintsem ennek a vitának ekként élére állítása által, mintsem azon aspiratiók kicsinylése által, melyeket mások zászlóikra irnak, mert azok nem tartalmazzák mindazt, a miről álmodozni, a mit czéíul kitűzni lehet. (Élénk helyeslés és tetsnés a bal- és szélső baloldalon.) De azt mondja a t. képviselő ur, hogy nekünk éreznünk kell — ha nem is akarjuk bevallani — hogy mi mindent értek el a túloldalon a nemzeti aspiratiók megvalósítása terén. Én gondolkoztam e tárgy fölött — mert nem szeretnék igazságtalan lenni senkivel szemben sem — és akartam érezni valamit, (Derültség balfelöl) megkísértettem, hogy érezzem azon vívmányokat, de legjobb akaratom mellett sem éreztem seniinit, (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon) még akkor sem, midőn magamat a t. képviselő ur kalauzolására biztam. Mert hisz a t. képviselő ur azután — hogy velünk éreztesse azon vívmányok nagyságát, melyeket e téren a kormány elért, — idéz egy korábbi beszédéből valamit, a mi arra vonatkozik, hogy az általános védkötelezettségre fektetett néphadsereg nem alkalmatos a nemzeti szellem elnyomására és idéz egy passust Ábrányi Kornél t. barátom beszédéből, mely ugyanazt az eszmét fejezi ki. Hogy ebbó'l minő következtetést von le, azt 17