Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

898, wfíágos ülés november S6»án, kedden. 1889. 117 bizonyítá életképességét: a franczia hadakozó császár helyét felválta a békére hajló köztársaság: monarchiánk külpolitikáját egy magyar diplomata, Andrássy Gyula vette a kezébe s vezette azt ugyanabban az irányban, mely a mi elveinkkel találkozott. Honvédségünk kifejlésében hatalmas garantiáját nyertünkirott jogainknak; majd, hogy a keleti kérdés válságának előjelei mutatkoztak, a trón és a vezérpolitikusok nézetében fel kellett találnunk azon alapelveket, melyek a helyes ma­gyar politikával párhuzamosak. És a mellett elénk tolta a korszellem parancs­szava a negyedik nagy eszmekört, mely évtizedek munkájára hiv fel s ez volt „az egygyé tett, újjá alkotott, önvezetésére bízott Magyarországnak eulturalis, financiális és közgazdasági rendbe­hozatala". Magyarország minden téren hátra volt ma­radva, államháztartása hatvan milliónyi hiányt mutatott fel s hitele a juratusi zálogkölcsönzésig sülyedt alá: hat rövid év alatt három pénzügy­minister esett kétségbe a ránehezült feladatok előtt s ugyannyi közlekedési minister hagyta itt a kúszált.tervtelen, jövedelemfukar vasúti apparátust. A két nagy párt kényszerülve volt a változott külpolitika s a romladozó bérviszonyok miatt az addig folytatott közjogi tusával felhagyni s aztán egyestilt erővel az ország belügyeinek rendezésé­hez látni. A szélvitorla fordul a szélfúvásávai, a napn ­forgó fordul a nap járása után; de a gondolkozó hazafi fordul a hazája érdekeivel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy mennyire helyeselte az egész ország ezt a két nagy párt közötti kibékülést, azt bizo­nyíták a rögtön rá bekövetkezett képviselő-válasz­tások, (Nyugtalanság balfelöl, ügy van! Ugy van! jobbfelöl) melyek csaknem minden küzdelem nélkül folytak le s a képviselőházat, a 48-as független­ségi pártnak s némely szélső jobbot képező töre­déknek kivételével, egy táborba, a szabadelvű pártba hozták össze. Ekkor megkezdődéit a nehéz munka: az Austriával megújítandó nemzetgazdászati és vám­szövetség, a bankügy kérdése, melyeket a termé­szetükből folyó nehézségeken kivül még súlyosabbá tett az akkoriban a Lajthán túl kormányon levő alkotmánypártnak máig is kimagyarázhatlan tac­ticája, mely itt minálunk a pártviszonyokat újból szétzilálta, otthon Austriában pedig magának az alkotmány pártnak paralysálására vezetett. Daczára a visszás helyzeteknek, mégis sikerült a nehéz feladatokat akként megoldani, hogy a vám­szerződésnél Magyarország több, mint 4 milliónyi javításhoz jutott s a bankügy a teljes paritás alapján lett elintézve, a magyar kormány befolyá­sának biztosítása mellett. A megszégyenítő és drága 153 milliós zálog­kölcsön vissza lett fizetve g Széll Kálmán pénzügy­ministersége alatt először lett bevezetve és elfo­gadva Európa pénzpiaezain a nem törlesztendő és olcsó magyar járadék-kölesön : élő tanúja Magyar­ország hitelének. A csendes és nagy meggondolást követelő belső rendezés műve alatt, mely az általam ne­gyedik eszmekörnek elnevezett általános politikát képezte, egyszerre elénk tolt az idők szelleme egy ötödik új eszmekört, Magyarország érdekpolitiká­jának az osztrák-magyar monarchia külpolitikában érvényre juttatását. Kitört az orosz-török háború. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Ha csak egy negyed századot engedett volna a jó sors e két feladat között, ha előbb bel­ügyeinket rendbe hozhattuk volna ! De egyszerre állt elénk mind a két feladat, mind a két eszmekör a maga colossalis nagyságában. A mit nagy gondosan összeállítottunk: állam­háztartásunk rendezését, a mit nagy figyelmesen megkezdtünk : eulturalis és közgazdasági haladá­sunkat egyszerre megakasztá a hadügyi követel­mények ránk zúdulása A nemzet nagy áldozatok hozatalára lett hivatva, a melyeket a bosniai occupatio igényelt. És hogy ezek az áldozatok üdvös czélt értek el, azt ma már nemcsak az ellenségeink ismerik el, de mi magunk is elismerjük. (Tetszés jobbfelöl. Moz­gás balfelöl.) íl De azóta is ez a két eszmekör, mely egymás ­i- sal mindig parallel fut, de szemközt fut, az eszélyes belrendezés saz erélyes külpolitika folyvást követeli a legnagyobb erőfeszítését a magyar nemzetnek, a melyről el kell ismernem, hogy példátlanul áll hazánk történelmében. Ki kell mondanom, hogy a magyar nemzet nem a hódító hadjáratokban, Nagy Lajos és Corvin Mátyás alatt volt legnagyobb, hanem ebben a mostani nagy hadjáratban, a belső rendezkedés és a külső hatalmi állás megtartásának hadjáratában. Ott a hadvezetőkké volt a dicsőség; itt, ha győzünk, a dicsőségben osztozik minden munkabíró és adó­fizető polgár. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mi való­ban, mint az Írásbeli építők, egyik kezünkben a vakoló kanállal, másik kezünkben a karddal épít­jük és védjük egyszerre hazánk védfalait. És mi nem nyúlunk rendkívüli eszközökhöz, a hogy más államok belügyeik rendezése végett nyúltak, mi nem hoztuk be az őrletósi adót, mely a legszegényebb osztályt is megfizetteti s melylyel sok ideig rendezte Olaszország a pénzügyeit; mi nem vetettük ki a 20'Vn-os szelvényadót a hitele­zőinkre, (Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) a melylyel Austria segített magán, mi nem confiscáltuk az egyházi, a papi jószágokat, a mit Európa legkatholikusabb államai mind meg­tevének; mi nem nyúltunk a kényszerkölesönökhöz, a hogy az absolutismus financierjei tevék, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents