Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-293
114 2D8. országos ülés november 26-án, kedden 1889. a szélső baloldalon.) A honosságról szóló 1879 : L. törvényezikk sajnálatos és a mint látjuk, most már valósággal végzetes hatással bir reánk nézve. Én, t. ház, nem akarom elhinni a nemzet reputatiója érdekében azt, hogy bárkinek is szándéka lett volna azon törvény meghozatala alkalmával boszuját vagy ellenszenvét hűteni azon nagy férfiú iránt. Én inkább hajlandó vagyok mentséget is keresni a törvényhozás akkori eljárása irányában. Talán még az is megfordult némelyek eszében, hogy hisz ezen törvény ugy sem fogja Kossuthot sújtani, mert nem valószínű, hogy bekövetkezzék az, a mi most már a nemzet fiainak általános örömére bekövetkezett, hogy ilyen hosszúra nyúljon ki a nagy férfin élete. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt meg kellett volna gondolni akkor is és én nem habozom kimondani, hogy maga annak meggondolása, hogy a nemzet ilyen visszás helyzetbe juthat, elegendő oka kellett volna, hogy legyen arra nézve, hogy ez a szerencsétlen törvény meg ne hozassék. De a hiba megvan. Most csak az a kérdés, hogy miként lehetne jóvátenni. Én, t. ház, nem habozom kimondani, van ebben némi visszásság, mert ezen tekintetet mellőzni nem lehet, hogy egyes ember kedvéért törvény módosittassék, de ha választani kell a közt, hogy pellengére legyen állítva az egész nemzet és a közt, hogy bevallja a törvényhozás, hogy akkor valóban tévedett és hibásan intézkedett: akkor én a kisebb rosszat, az utóbbit választanám. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pellengérre lesz állítva a nemzet egyenesen és ha talán volnának olyanok, kikben több a cynismus, minthogy azt elhinni hajlandók volnának, nem tagadhatják, hogy mindenesetre igen visszás helyzet az, a melybe a képviselőház, szemben az egész országgal s annak közönségével jutni fog. Hiszen tudvalevő dolog az, hogy nemcsak az egész ország lakosai egyenkint repeső szívvel közelítenek azon nagy ember felé, hanem az országnak constituált hatóságai is vele szoros viszonyba léptek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Micsoda helyzetbe jön már most az ország azzal, hogy mig a hivatalos Magyarország — mert a hatóságok és városok is a hivatalos országot képviselik — egy részről ily manifestatiókkal járult Kossuth Lajoshoz: addig más részről más téren megtagadja és kitagadja őt a hivatalos Magyarország. Es ha veszszük az ország közvéleményét, vájjon nem a legvisszásabb helyzet-e az ? ha nyilvánvalóvá lesz azon mély meghasonlás, a mely az ország közönsége és annak képviselete közt létezik. Országvilág tudja, hogy mily rajongással viseltetik az ország népe azon nagy férfiú iránt és ha most azt látja, hogy ugy bánik vele az országgyűlés, akkor nyilvánvalóvá lesz az, hogy a nemzetnek képviselete, ezen ház, a magyar nemzetet nem képviseli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen a bajon csak egy módon lehet már most segíteni, illetőleg lehetett volna nemcsak segíteni, hanem a magyar történelem igen szép momentumát lehetett volna ismét felidézni, ha a t. ministerelnökur el nem rontja a dolgot, ha a ministerelnok urnak lett volna ily dolgok iránt érzéke. (Igaz ! Ugy van! szélső balfelöl.) A ministerelnok urnak azt kellett volna tenni, hogy midőn Irányi Dániel t. barátom befejezte szép beszédét, felállott volna és három szóval kijelentette volna, hogy: „ezennel leteszem a ház asztalára az 1879: L. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslatot". (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk voltaképen nem volna érdekünkben, hogy ez megtörténjék, mert azok a lelkes éljenek, melyekkel a ministerelnok urnak e kijelentése fogadtatott volna, lelkesen visszhangoztak volna az egész országban a Kárpátoktól az Adriáig, csak arra szolgáltak volna — a mi, mondom, nem lett volna érdekünkben — hogy a ministerelnok urnak állása igy megszilárdittassék; de szívesen vállalkoztunk volna erre, csakhogy T múljék el az országtól azon keserű pohár, a melyet Kossuth Lajos kitagadásá val neki nyújtani akarnak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) De elérhető lett volna egy másik. és pedig nézetem szerint fontos eredmény. Ha a ministerelnok ur megtette volna azon kijelentést, kétségtelen az, hogy az ő Felségének előleges jóváiiagyásával történt volna és akkor ismétlődött volna azon szép momentum, midőn ő Felsége a koronázási honoráriumot a honvédek segélyezésére ajánlotta fel; és akkor megtörtént volna az, hogy a nemzet szivéből ki lett volna húzva azon tövis, melyet beleszúrt a monori szerencsétlen affaire. (Helyeslés a szélső balon.) A mi a költségvetést illeti, t. ház, én soha sem szavaztam meg a költségvetést oly kormánynak, a mely a közösügyes alapon áll; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert meg vagyok győződve a felől, hogy senki, legyen az bárki, a ki ezen az alapon vállalja el az ország kormányzását. ennek az országnak sem szellemi, sem anyagi jólétét biztos alapra helyezni képes nem lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a legfőbb oka most is annak, hogy a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Jókai Mór! Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy én senkivel polemisálni nem szándékozom. Én minden, az enyémmel bármenynyire ellenkező elvet nagyon tisztelek — egynek, a vallási türelmetlenség elvének kivételével. — Azt nagyon kevéssé tisztelem. Nem fogok egyes részletes alárendelt kérdésekben az ellenzékkel lándzsát törni, melyek