Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-292
292. orszftgos ttíés november äő-én, hétfőn. 1889. 103 volna a politika mezejéről és geszti magányában várná a történelem objectiv bírálatát; (Tetszés balfelől) ha az illető már hatalomvesztett ember volna és mint ilyen természetesen mostani magasztaló chorusával nem rendelkeznék, (ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor igen is helyén való volna és érteni ós megbocsátani lehetne, hogy az ellene intézett vágásokat legalább egy megmaradt hű embere, a tulajdon édes fia fogja fel. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) De mikor az illető sem nem halott, sem nem hatalomvesztett ember, hanem ellenkezőleg Magyarország mindenható ministerelnöke; mikor az illető egy oly hatalmas és — hogy Tisza István szavaival éljek — tekintélyes államférfiú, mint Tisza Kálmán, a kinek minden hatalmi eszköz rendelkezésére áll ; egy oly férfiú, kinek fényes tehetségeit a t. képviselő ur csodálja, a nélkül, hogy aberratióit, mint gróf Apponyi Albertnél teszi, sajnálná; (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon) egy oly férfiú, kinek nyelve százfelé vág, ha kell, ki teljesen birja a polémia erejét, ki mellett a dicsőítők egész gárdája áll: ha Tisza István ily férfiúval szemben és ily körülmények közt állítja ki az erkölcsi bizonyítványt, akkor fellépése ép oly meglepő, mint indokolatlan, (ügy van! a baloldalon) ép oly aggressiv, mint — bocsánatot kérek e szóért — ízléstelen; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) és e fellépés jogot ad még nekem is, ki e ház legcsekélyebb tagjának érzem magamat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a képviselő urat, kinek tehetségeit, becsvágyát és alapos képzettségét még ezen az oldalon is örömmel szemlélem, arra kérjem, (Halljuk! Halljuk!) hogy mielőtt leczkét adna a mérsékelt ellenzék vezérének, hogy miképen gyakorolja a fegyelmet pártja fölött, először méltóztassék maga felest fegyelmet gyakorolni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És arra kérem, méltóztassék hasonló inteiniezzoktól jövőre megkímélni a törvényhozás termét, nemcsak a parlament, hanem saját reputatiója érdekében is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után áttérek, t. ház, beszédem tulajdonképeni czéljára. (Halljuk!) T. ház! Mit tett a kormány 15 óv óta abban az irányban, hogy a társadalom korszerű átalakulását elősegítse, hogy a magyar társadalmat az állami tényezők hozzájárulásával támogassa abban a törekvésében, hogy magát modern igények szerint, de nemzeti alapon, a nemzeti műveltség alapján organizálja? Ha mái' a dualisticus államszerkezet korlátainál fogva lehetetlennek tartotta, magára nézve azt, hogy saját politikai súlyának latba vetésével a nemzetközi viszonylatokban sikereket arathasson és éreztethesse azt a befolyást, mely Magyarországnál kisebb államoknak is osztályrészül jut, hogy külpolitikájukat önállóan intézhetik, abban semmi sem akadályozta, hogy a rendelkezésére álló vezérszerepet játszszék a dús eszközökkel fejletlenebb, sok tekintetben gyengébb és épen ennek folytán magasabb példák után induló magyar társadalom újjáalkotásában, annál is inkább, mert éreznie kellett, hogy szervezett társadalom nélkül az állam consolidatiója sem lehetséges. (IHelyeslrs a bal- és szélső báloldalon.) És mégis mit tapasztalunk? Vájjon az a társadalom, mely a fusio óta fejlődött, különb-e annál, a mely 1867-benkezdette meg az alkotmányos élet új korszakát? Hát czifra épületeket látunk eleget nemcsak a főváros épülő új körutain, hanem a vidéki nagyobb városokban is : kőben, téglában, aszfaltban a gyarapodás rendkívüli: de a valódi közszellem, a mely mindenütt, a hol megvan és a hol kellő gondozásban részesül, erősebb védbástyákat képez, mint a leghatalmasabb márványfalak, a közszellem nálunk gyengül, roskadozik és korhad, (ügy van! a bah szélső baloldalrm.) Nem lát] uk- e a hanyatlást, a visszaesést, a íethargiát oly körökben is, a hol évek előtt az életkedv, a bizalom, a remény és a vállalkozás pezsgése uralkodott? nem látjuk-e hanyatlani a nemes becsvágyat, melv szolo-álja hiven, önzetlenül a hazát, a meddig lehet, de abban a perezben, a melyben a közbizalom megrendülését tapasztalja, abban a perezben megválik állásától, mert érzi, hogy további ottléte nem a nemzetnek, nem polgártársainak érdeke többé, hanem csak a saját hatalomszeretetének monomániája. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ellenben nem látjuk-e növekedőben, szaporodásban azokat a mosolygó bölcseket, kik a politikai jogok gyakorlását olybá veszik, mint az alkotmányos határidő-üzlet egy nemét,melylyel csekély risicomellett—mert hisz egy kis folt a politikai jellem tisztaságán vajmi csekély dolog — fényes nyereségeket lehet reálisaink (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem látjuk-e, hogy Magyarország politikai flórája annyira elcsenevészett, hogy nálunk idestova csali kúszó és kapaszkodó növények lesznek? (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És kérdem, t. ház, vájjon növekedett-e irántunk a nemzetiségek rokonszenve és tisztelete oly mértékben, hogy a magyar állameszmébe, a nemzeti culturába való fokozatos beolvadásuk jelenségeit örömmel tapasztalhatnók? És kérdem, megvan-e az összhang a társadalom különböző tényezői közt? megvan-e a magyar culturának közös szeretete a társadalom minden osztályában? Sajnálom, de ezekre a kérdésekre nemmel kell válaszolnom és hogy ha nemmel válaszolok, akkor csak a tények rideg tanuságtételének adok kifejezést. Mert nem mondhatok mást kárhoztatásnál, ha azt látom, hogy a magyar nyelv külső, hogy ugy mondjam hivatalos terjedése daczára sivár közöny vagy direct idegenkedés áll a nemzeti cultura útjába. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem mondhatok mást kárhoztatásnál, ha azt látom,
