Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

298. ofSKágvs ülés B»ve igazolási eljárás mellett, a mely önöknek teljesen kezébe adja a hatalmat, dönteni a felett, hogy itt egy kérvénynyel megtámadott mandátum birtokában hagyassák-e az illető képviselő, vagy sem: (Helyeslés a baloldalon) ilyen eszközök birtokában önök, ha ezt azonkiméletlen, lelkiismeretlen férfiú kezeli, a ki e rendszert behozta és a kinek kedvéért ezt önök alkalmazzák : ezen eszközök fokozásával önök ismét többséget hozhatnak be maguknak, legalább ilyet, hogy nagyobbat-e, nem keresem. De ne gondolják önök, hogy ezzel a kérdés meg van oldva. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Legkevésbé sem. Ezzel önök azt a sajnos, heves és ádáz küzdelmet, mely itt benn az ellenzék és önök között foly Hector holtteste körül, kiviszik az országba és ott fogják folytatni mindenütt: vegyék magukra ezért a felelősséget, mi azt önökre hárítjuk. (Élénk tetszés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ez az első. A másik az, hogyha önök megtartják a többséget, ha önök győzelemmel, diadallal vonulnak ide be, élükön pártvezérökkel, akkor sem marad önöknek más hátra, mint folytatni az erőszakot, a melynek egyszerű neve: alkotmányos absolutismus. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én itt nem teszek megkülönböztetést alkotmányos vagy más absomtismus közt, mert minden absolutismus természeténél fogva egyforma, akár egy ministerelnök, akár egy zsarnok, akárki gyakorolja azt; (Helyeslés)minden absolutismus, mely erőszakos eszközökkel tartja fenn magát és más erkölcsi képességgel nem bir, hanem csak az erőszakra és az avval párosuló és a zsarnokot jellemző furfangra apellál: minden ilyen absolutismus hová vezet? Alig merem a szót kimondani. (Halljuk! Halljuk!) Vezet a történelmek szerint a forradalomra, (ügy van! ügy van! a balés szélső baloldalon.) De én erre azt felelem, hogy nem félek attól, hogy itt forradalom lesz. mert ministerelnökök miatt nem csinálnak forradalmakat sem a nemzetek, sem a királyok, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha forradalom nem lesz is, ne szorítsák önök az erőszakot és a zsarnokságot oda, hogy a forradalomnak másik eszközét lássuk, ne vigyék önök a dolgot a merénylethez. Én szeretném megóvni Magyarország parlamentarismusának és alkotmányosságának teljes tisztaságát a történetben és nem akarnám, hogy abból az örvény bői, a melyből már annyi közegészségelienes gőzök keletkeztek, hogy ezen miasmákból oly események fejlődjenek, a melyek csak károsak lehetnek mindenkire, károsak a hazára és veszélyesek magára a ministerelnök úrra nézve. És igy szerintem annak, hogy Tisza Kálmán kormányelnök maradhasson, sem most, sem a jövőben előfeltételei meg nincsenek. Hanem igenis, megvan egy más eshetőség, az, hogy ő megy és ober 25-én, hétfőn, 188$. 95 önök maradnak. Ez ellen senkinek sincsen kifogása közülünk, mert hiszen áll az, hogy önök többségben vannak, de áll az is, hogy mi nem vágyódunk, nem epekedünk a hatalom után, (Derültség a jobboldalon) mely önöknek oly nagyon kedves és ha a t. pénzügyminister ur előhozta — a miben igaza volt — hogy elvi különbség a kiegyezés alapján álló pártok közt nincs, én erre csak azt felelem, hogy igaz, hogy nincs elvi különbség, de higyjék el azért önök nekem, hogy mi, legalább én — és azt hiszem, mások is, semmiféle fusióra önökkel nem lépünk. Nem azért, mint hogyha nem ismernők el önök közt ugy a ministeri padokon, mint azok mögött sok férfiúnak jeles képzettségét, ugy amazoknak belső nagy hazafiságát, sok másoknak tisztaságát, sokaknak hasznos működését a közélet különböző ágaiban: nem azért nem, mert mi nem akarhatunk egy olyan kormányban részt venni, vagy abba belépni, a melyhez hozzászegődik a Tisza sleppje. Azt a sleppet pedig önöknek engedjük, azt vihetik magukká^ sírjukba. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Önök alkothatnak a t. kormány helyébe egy mást, találhatnak, vagy találni fognának arra a jelenlegi viszonyok között képesített és hivatottabb férfiakat, a kikkel lehetséges volna visszaállítani a parlamentáris, békés tárgyalást, a kikkel eszközölhető volna Magyarországnak kormányzása s közügyeinek üdvös intézése az önök programmja, tervei szerint. Ez tartana a jövő választásokig, akkor a jövő választásoknál ítéljen a nemzet közöttünk és önök között. A mit én óhajtok, inkább (Halljuk! Halljuk!) az, hogy azon nemzeti politika érdekében, a melyet szolgálok, azok, a kik hasonló érzelemmel viseltetnek, kik hasonlag egy magyar államot kivannak a lehető legteljesebb jogokkal és oly fejlődéssel, mely részére a modern államalkotásnak feltételeit megadja, hogy egy ily nemzeti fejlődés részére megalakuljon egy magyar nemzeti párt, mely védje a hazát Austriával szemben, mely fejieszsze a hont idehaza. (Helyeslés.) Befejezem szavaimat azzal, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha én a legnagyobb conservativ érdeknek tekintettem a monarchismust és a koronának tökéletes méltóságát, akkor ezért a legfőbb conservativ érdeknek tartom a válságot. Azért követelem a válságot, nehogy a conflictus, a mely a nemzet és a ministerelnök között ádáz hévvel foly, nehogy ez a trónig feljusson, a melyhez, hogy fel ne hasson, a ministerelnök viselkedésének megszüntetése a feltétel. Én azonban a válságot nemcsak a korona érdekében levőnek tartom, azt döntse el maga a korona; én a nemzet érdekében követelem ezen válságot, a nemzet érdekében, a mely megunta, a mely megutálta, a mely meggyűlölte a személyes politikát, a melylyel kormányoznak, (Igaz! ügy van! balfelöl) mely azt óhajtja, hogy itt oly politika legyen, a melyben megbizhatik,