Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

263. országos ülés jmiífls 7 éii, pénteken. 1889. G9 tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni rendeli. Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó öt pontját mindjárt hitelesíteni, hogy a törvényjavaslatok a főreudiházhoz átküldhetők legyenek. Szathmáry György jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek a harmadszori felolvasásra vonatkozó 'ót pontját). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek e pontjait hitelesítetteknek jelentem ki. Következik a közoktatásügyi bizottság 381. számú jelentése, „az 1883: I. törvényczikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra" czímű törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és így az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Szathmáry György előadó: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ugy indokaira, mint czéljaira nézve egészen analóg azon javaslattal, mely a tegnapi ülés napirendjének utolsó tárgyát képezte s a melyet pár perczezel előbb a t. ház harmadszori felolvasásában is elfogadott. A katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra vonatkozó javaslatnak is főindoka a véderőtörvényjavaslat 25. §-ának ismeretes rendelkezésében található. Czélja ennek is ugyanaz, hogy t. i. számolva a véderőtörvén y által teremtett új helyzettel, a főiskolai tanulóknak, ez esetben a joghallgatóknak a lehető kedvezményeket megadja. Mellőzve tehát minden szószaporítást, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután ezen törvényjavaslat, mint már az előadó ur is említette, analóg azzal, a melyet a t. ház tegnap letárgyalt; a tegnapi tárgyalás folyamán azonban oly kérdés merült fel, mely ugy látszik, félreértésekre adott alkalmat és most a hírlapi közlésekből is ugy veszem észre, hogy nincs tisztázva az ügy, kötelességem ezen kérdésre pár perezre visszatérni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon felszólalt t. Horváth Ádám képviselő ur, azt kívánta, hogy a kedvezmény azokra, is terjesztessék ki, a kik a második évben is kötelesek szolgálni. Ezt máskép nem érthettem, m.'nt ugy, hogy azok számára, a kik egy második évben is kötelesek szolgálni, még egy másik félév engedtessék el. Mert ugy a törvényjavaslatban, mint az indokolásban ki van mondva, hogy azon kedvezmény, melyet én contemplálok, egyaránt kiterjed azokra, a kik egy évig, mint azokra, a kik két évig kötelesek szolgálni. A törvényben magában e kifejezés áll: „a katonai szolgálatot teljesítőkre", tehát nemcsak az egy évet szolgálókra terjed ki ezen kedvezmény. Továbbá később az áll a törvényben, hogy „szolgálati évüket tanfolyamuk befejezésének idejére Nagyják", tehát ez azokra is áll, a kikről előre nem is lehet tudni, hogy egy vagy két évig fognak-e szolgálni. Végül az indokolásban világosan meg van mondva, hogy ez a maximum, a mely megadható és ez meg nem hosszabbítható, mert ezt már a tudományos képzés érdeke meg nem engedi. Ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni, nehogy a tegnapi napon felhozottakból félreértés származzék. (Általános helyeslés.) Nagy István jegyző: G-ulácsy Gyula! Gulácsy Gyulai T. ház! Miután épen azon indokból kívántam félszdalni, a melyet az igen t. minister ur előadott és kifejtett, t. i. a két évig szolgáló önkéntesek kedvezménye ügyében, van szerencsém kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot ugy, a mint van, elfogadom és módosítványt nem nyújtok be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! A tegnapi napon a t. minister ur igen helyesen és teljesen correctül állásának és hivatásának megfelelőleg azon kijelentést tette, hogy nem lehet és nem szabad a tudományos képzést koczkáztatnunk. Ha a t. ház ezen álláspontra egészen stricte helyezkednék, a mire pedig szorosan véve — tekintve culturalis viszonyainkat — helyezkednie kellene, akkor a szőnyegen levő törvényjavaslatot alig fogadhatnók el. Mert, t. ház, a mit itt kedvezménynek neveznek, az a cultura hátrányára van, kedvezmény arra, hogy a jogból kevesebbet tanuljanak azok, kik katonai évet szolgálni kötelesek. Nekünk, az ellenzéknek, könnyű volna szerepünk, talán hivatásunk is volna azt mondani: Ám szavazzák meg és viseljék a felelősséget is azok, a kik a részemről ma is végzetesnek vallott 25. §-t megszavazták. Ám vonják le a consequentiát a t. kormánypárti képviselő urak és a t. kormány, a kik a védtörvényben egy szigorú szakaszt hoztak, melyben ki van mondva, hogy a tanuló ifjúságnak egy évet kizárólag a katonai tudományoknak kell szentelniök s egy évet el kell veszteniük pályáj okból. Nekünk a helyzettel szemben nem marad más hátra, mint az ifjúságon könnyítni, daczára annak, hogy ez a tudomány rovására megy. Én azonban, miként a szakbizottságban is bátor voltam kifejezni, könnyítni akarok az ifjúságon, midőn a t. cultusminister urnak becses figyelmét felhívom arra, hogy iparkodjék a budapesti és a kolozsvári tudomány-egyetemen a katonai elméleti tudományoknak tanszéket állítani.