Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-262

64 26*- országos ülés jnnins 6 án, esütBrtökSn. Í889. minden tekintetben elég tétetik a fokozottabb védképesség tekinteteinek, ez a kedvezmény megadható a nélkül, hogy a tanulmányi ezélok és a tanárképzés fontos érdekei érezhető csorbát szenvednének. Kérem tehát a t. házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Horváth Ádám: T. ház! Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak előzményei a legközelebb múltban igen beható vitatkozás tárgyát képezték, én a lehető rövidséggel igyekszem előadni nézeteimet a törvényjavaslatot illetőleg s hogy még rövidebb legyek kijelentem azt is, hogy a másik törvényjavaslatra nézve, a mely holnap kerül tárgyalás alá, melyre nézve nézeteim ugyanazok, szintén megtetteknek tekintem jelen felszólalásommal észrevételeimet. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelését sem én, sem társaim nem ellenezzük; elfogadjuk azt, nem azért, mintha a törvényjavaslatot kielégítőnek tartanám, hanem elfogadjuk, mint olyan alamizsnát, a melyre a tanárjelöltek s illetőleg a másik törvényjavaslatban a joghallgatók a legnagyobb mértékben reá vannak szorulva. Lehetetlen azonban, hogy a törvényjavaslatnak egy hiányát ne constatáljam. Ezen törvényjavaslat is még mostohábbá teszi azoknak helyzetét, a kik azon szerencsétlenségben fognak részesülni, hogy kénytelenek a hadseregnél a második évet szolgálni. Ez a kérdés is bő megvitatásban részesült a véderőtör vényjavaslat 25. §-a tárgyalása alkalmával és azért nagyon rövidre foglalhatom össze elmondandóimat. Nagyon sajátságos felfogásnak tartom én azt, t. ház, hogy a hadügyi kormányzat minden egyénről feltételezi azt, hogy annak már születésénél fogva okvetetlenül kell birnia azokkal a tulajdonokkal, hogy legalább is tartalékos tiszti rangot érjen el a hadseregben és ha ez nem történik meg, ezt határozottan a szorgalom hiányának tudja be. Pedig nem kell hozzá csakis egy kis tapasztalat, hogy ennek épen az ellenkezőjéről győződjünk meg. A t. minister urak előtt kifejtetett a tárgyalások során, hogy milyen óriási nehézséget okoz már magában a német nyelvnek elsajátítása. A t. honvédelmi minister ur tudja a legjobban, hogy mily arányban nyerik el az ifjak a tiszti rangot a honvédségnél és mily arányban a közös hadseregnél és tán meg méltóztatik engedni, hogy a honvédségnél előállott kedvező eredmény mindenesetre annak tudható be, hogy nem kell a német nyelvvel foglalkozniuk, hanem saját magyar nyelvükön tehetik le a vizsgát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt is jól tudja a t. honvédelmi minister ur, hogy az egyéves önkéntesek nagyon sok esetben ki vannak téve egyes emberek szeszélyeinek. A minister ur nagyon jól ismeri a szeszélyeket, annyira, hogy a múltkor hajlandó volt bennünket is szeszélyeseknek mondani. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyéves önkéntesek sorsa tulajdonképen két-három ember kezében van letéve. Először az Instruetions-Officier és azután, mikor később a századhoz vonul be, a százados kezébe és tulajdonképen e két ember véleménye alapján történik a felterjesztés az ezredparancsnok utján a vizsgáló bizottsághoz; azt pedig a 25. §. tárgyalása alkalmával volt szerencsém felolvasni, hogy a vizsgálati szabályok szerint a vizsgálandónak nemcsak az a képessége vizsgálandó, a melyről számot ad a vizsgánál, hanem egyúttal figyelembe veendő az az előterjesztés, melyet az instructions Officier és a századparancsnok ad. E két ember ellenszenve vagy szeszélye — pedig ez nemcsak hogy a lehetetlenségek közé nem tartozik, de igen sokszor előfordul — elégséges tehát arra, hogy az az egyén, kiből a szorgalom nem hiányzik, második esztendőre is szorittassék. Ezt olyan helyzetbe hozni, hogy még ezt az alamizsnát se kapja meg, igazságosnak és méltányosnak nem tartom. De figyelmeztetem a t. házat még arra is, hogy ezen kellékeken kivül van még valami, a mit a legnagyobb szorgalommal sem képes senki elsajátítani. Ez az úgynevezett militärisches Benehmen. Midőn valaki a tiszti vizsgára megy s a fejében van a katonai tudományok összesége, ha nincsen meg nála a militärisches Benehmen — ezt pedig sokszor nagyon tágan magyarázzák — elég egy görbe meghajlás, egy rosszul szabott Waffenrock, vagy egy merész hajlású orr is, (Derültség) hogy soha, de soha ne legyen tiszt, daczára annak, hogy teljes mértékben bir a katonai tudományokkal. Már most, t. ház, kérdem, hogy igazságos-e, méltányos-e, hogy olyan hibáért, melyről ő igazán nem tehet, szenvedje azt, hogy második évet szolgáljon és még ezt a csekély alamizsnát se kapja meg. En azt hiszem, t. ház, hogy helyesen és méltányosan járnánk el akkor, ha legalább ezt a csekély kedvezményt kiterjesztenők azokra is, kik második évet is voltak kénytelenek szolgálni, mint egyéves önkéntesek és épen ezért jelzem azt, hogy a törvényjavaslat első szakaszánál fogok ez iránt pártom megbízásából módosítványt benyújtani. Még megjegyzem, hogy annak a kérdésnek elbírálásába, hogy vájjon a tanulmányok e törvényjavaslat által nem szenvednek-e kárt, egyáltalán nem bocsátkozom, hanem egyszerűen a felelősséget a közoktatásügyi kormányzatra hárítjuk s mint előre bocsátottam, nem ellenezzük a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. (Helyeslés a szélső balon ) Josipovich Géza jegyző: Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister!