Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
390 2S7. országos ülés november 19-én, kedden 1889. T. ház! Bíínt követ el az, ki Magyarországon a felekezeti féltékenységet felkeltené és testvért testvér ellen lázítana. (Igaz! Ugyvan! balfelöl.) A „divide et impera" elv erősítheti a kormányt, de gyengíti a hazát, mert nincs állam, nincs nemzet, a melyre tán jobban ráillenék a kis Belgium jeligéje: „L'unión e'eBt la force." (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mi katholikusok nem óhajtunk kiváltságot, mert nagylelkűen lemondtunk róla és testvéri egyetértésben akarunk élni minden felekezettel, mert csak utaink lehetnek különbözők, de ezélunk egy és ugyanaz. De tiltakoznunk kell minden olyan insinuatio ellen, mely az esclusiv hazafiatlanság vádját akarja szemünk közé vetni azért, mivel politikai agitatiók eszközéül magát a katholikua alsó clerus oda nem veti. (Helyeslés lalfelöl.) Nem mi közöttünk keressék a hazafiat]an elemet. A jogállam az, t. ház, hol a jognak és igazságnak szentsége egyenlő mértékben osztatik ki, egyenlő mértékben méretik mindenki iránt. Különös, t. ház, az, hogy midőn egyes főpapjaink jubileumáról van szó, a ministerelnök ur eljár oda ünnepelni; (Derültség balfelől) de ha testületileg beszél róluk, nem állhatja meg, hogy ki ne törjön belőle a vele született természetesség. (Derültség balfelől.) Pedig a magyar főpapok múltja még az államférfiura nézve is lehet sokszor tanulságos. Politikai jellemek voltak azok, melyek megálltak szemben a csábítással, a mely veszteget és szemben a vészszel, a mely őket letiporni yolt kész. Voltak közöttük, a kik még a koronával szemben is mindenkor kifejezést mertek adni a nemzet jogos aspiratióinak és védelmére mertek kelni a nemzet jogainak. A leghatalmasabb magyar király alatt ott volt Vitéz János, a ki a nemzet jogai védelmében börtönbe került, de meg merte mondani a hatalmas uralkodóval szemben is a nemzet sérelmeit. Azt hiszem, ily példák után indulhatna a ministerelnök ur is. De ha ezeket követni nem hajlandó, például Arragoniai Jánost állítom elébe, ki belátva léha főpapi kormányzását és tehetetlenségét, primási székétől csakhamar megvált. (Helyeslés és zajos derültség balfelől.) T. ház, a ministerelnök ur csak egyben hatalmas, abban, mikor a ministeri bársonyszékben nemzetiségeket kell tiporni. (Felkiáltások balfelől : Szóval!) De ezt a politikát, daczára annak, hogy a nemzeti állam eszméje járja át minden tagomat, nem helyeslem, mert kölcsönös érdekek által kell őket közelebb hozni hozzánk; culturális és közgazdasági fölénynyel, tekintélylyel kell imponálni, hogy a nemzetiségeket assimilálhassuk és a nemzet testébe olvaszthassuk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elősorolván ebben azon indokokat, melyet bizalmatlanságom mellett felhozhatok, a melylyel a szabadelvű pártból kilépésemet teljesen indokoltnak és jogosnak találom : kijelentem, hogy csatlakozni fogok a mérsékelt ellenzék elvi álláspontjához s a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik ? Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! (Holnap! Holnap!) Elnök: T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy elhatároztatott, hogy az ülések 10-től 2-ig tartassanak, nekem tehát nincs jogom az ülést 2 óra előtt berekeszteni, ha csak az illető, a ki szólásra jelentkezik, nem kívánja, hogy beszédét holnapra halaszthassa, A házszabályok ezt a jogot mindenkinek megadják, méltányos dolog, hogy ha az illető képviselő is akarja. Horánszky Nándor: Kérem! Elnök: S a mint veszem észre, a t. képviselő ur kívánja, hogy ezen kívánság teljesíttessék s igy a tanácskozás a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen fog folytattatni. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 perczlor.)
