Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

286. országos ülés noTember 18-án, hétfőn. 1889. 3^7 kerülhetetlen szükségletek nem rendeztetnek, addig a magyar állami pénzügyek rendezettsége feletti örömnyilvánítások legalább is előlegezve vannak. (TJgy van! a szélső bálfélől.) Ezen kérdések közé számítom első sorban, t. ház, a magyar állami tisztviselők helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) Hogy minő sanyarú az ő anyagi helyzetük, dolgozzanak és munkálkodjanak az állami szervezet bármely ágánál, azt tudják és érzik maguk a minister urak is; de hogy a magyar állami tisztviselők mennyire nem fedezhetik még a legszükségesebbet is fizetéseikből, azt csak azok ismerik, kik már próbálták az élet gondjait a hivatalnoki pályán viselni. (TJgy van! balfelöl.) Méltóztassék komoly mérlegelés tárgyává tenni, hogy 8.305-remegy a X., XI. és XII. rangosztályba tartozó azon hivatalnokok száma, kiknek legnagyobb részénél, mondhatni 3

/5-énél az évi fizetés 300-600 frt közt, lakbérük 100—200 frt közt változik és csak a többinél emelkedik a fizetés 600—800 frtra, sőt 37 embernél a fizetés 1.000 frtra is. Megdöbbentő helyzet valóban egy államra nézve, ha ily nagyszámú hivatalnokától lehetetlenséget követel, mert részemről teljes lehetetlenségnek tartom, hogy egy állami hivatalnok családjával együtt a most érintett fizetésből kijöhessen. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen már 1881-ben a törvényhozás belátta, hogy a fizetési minimum, mely egy tisztviselőnek a megélhetésre nélkülözhetetlen, legalább is évi 800 frt, mert hisz a végrehajtási törvényben az ily összegű fizetést leföglalhatatlannak jelentette ki és a kormány még se tudja ebből annyi idő óta levonni azt a következtetést, hogy az állami tisztviselők helyzetén minden áron segíteni kell. (TJgy van! szélső balfelöl.) Pedig a VIII. és IX. díjosztályba tartozó tisztviselők helyzete sem rózsás, a kik pedig szintén igen nagy számmal, összesen 5.687-en vannak. Ez állami hivatalnokokról el lehet találóan mondani, hogy életük czifra nyomorúság. A társadalomban tekintélyes állást foglalva el, mégis a fizetésük, az alsóbb rangosztálybelieknél 1.000— 1.200 frt, a felsőbb rangosztálybelieknél 1.200— 1.500 frt közt, lakpénzük pedig 150 — 300 frt közt ingadozik, kivévén a budapesti törvényszéki bírákat, járásbirókat és ügyészeket, továbbá 7 más hivatalnokot, kik csakugyan 1.800 frtot, vagy ennél valamivel magasabb évi fizetést húznak. Az állam e hivatalnokokra csakugyan nagy feladatokat bíz, de nem adja meg a kellő feltételeket arra, hogy teljes lelki és testi erővel élhessenek hivatásuknak és kötelességüknek. Ugyanígy van ez a magasabb rangosztálybelieknél is. (TJgy van! szélső bálfelöl.) Engedje meg ez alkalommal a t. ház, hogy csupán annak kitüntetésére, miszerint a magyar állam mily szűkkeblűén jár el hivatalnokaival szemben, egy pár összehasonlítást tegyek a magyar és osztrák hivatalnokok fizetései közt. Nálunk a XII. díjosztályba tartozók 300— 600 frt évi fizetést és'lOO—200 frt lakpénzt kapnak, Austriában ezen díjosztály nem is létezik. Nálunk a XT. díjosztályban a fizetés 600 — 800 frt közt, a lakpénz 150 — 200 frt közt változik, Austriában pedig a legalsó hivatalnok is 600—800 frt fizetéssel és 120—300 frt lakpénzzel, illetőleg működési pótlékkal bir. A X. díjosztályban nálunk 600—900 frt az évi fizetés, a lakpénz pedig 150—200 frt, mig Austriában a fizetés 900—1.000 frt közt változik, a működési pótlék pedig 160—400 frt közt. És ez igy megy tovább minden rangosztálynál, annak szomorú illustrálására, hogy nálunk csak a katonai dolgokban követjük a külföld példáját. Pedig a fizetések elégtelensége sokkal több hátrányt okoz az államnak, mintha a hivatalnokoknak lehetővé tennők a tisztességes megélhetést, fizetésük felemelése által. Meg vagyok győződve, hogy a kormány is ugy tudja, mint én, hogy az állami tisztviselő munkájának jósága mindig annak a szolgáltatásnak felel meg, melyet az államtól kap munkájáért és fáradságáért s részemről kétségtelennek tartom, hogy a jelenlegi állami igazgatást el lehetne végezni a mostani létszám apasztása mellett is, csakhogy a hivatalnokok fizetése legyen állásukhoz és munkájukhoz méltóbb ajelenleginél. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá nem Nagyható figyelmen kivül a tisztviselők jobb fizetéséből származó s még az államháztartás javulására is kiható azon morális előny sem, hogy az államháztartás kezelése nyugodtabban bizható a megelégedett hivatalnokra, ki lelkiismereti kérdést csinál az állam javára való működéséből, mint az olyanra, ki az élet gondjaival küzdve, csupán a kényszerűség által hajtatik munkára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom még felhozni azt, hogy a rossz fizetés mily mérvben kergeti adósságba a tisztviselőt, mely körülmény pedig a függetlenségét veszélyezteti, de lehetetlen a rossz fizetésből származó rossz lakást és rossz táplálkozást fel nem említenem, mint okozatot egyrészt arra, hogy a magyar állami hivatalnok hamarább munkaképtelen, mint más állambeli, a miből származik aztán a sok nyugdíjazás is, másrészt pedig azon egyik hires egyetemi tanárunk által eonstatált tényre, hogy a magyar birák átlagos életkora 60 év, a németeké 70, az angoloké 73, a magyar hivatalnokoké 56, a németeké 68, francziáké 73. De mindettől eltekintve is, van még egy ok, mely miatt felszólalni elodázhatatlan kötelességemnek tartottam és ez azon kétféle mérték, melylyel a kormány egyrészt a magyar államhivatalnokokkal szemben, másrészt pedig a katonákkal szemben mér. Érdekes e tekintetben, hogy mily mérv-