Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

362 9W. országos ülés november 18-án, hétfőn. 1889. adózik egyált-dán az államgolgár az államnak? Azért, hogy képessé tegye az államot arra, hogy neki biztosságot nyújtson az állami életben a közbiztonság, az igazságszolgáltatás tekintetében, azért, hogy az állam ezen eminens kötelességét teljesíthesse. Én tehát nem találom méltányosnak azt, hogy akkor, mikor az állam ily eminens kötelességek teljesítésére kötelezve van a nélkül is, még külön terheket rójunk azokra az egyesekre, a kik kényszerülve vannak az állam ezen kötelességét igénybe venni, ismétlem, kényszerülve vannak, mert alig lesz oly ember, ki csupa luxusból, passióhói keresné fel az igazságszolgáltatás mindenféle bajait. (Igás! Ugy van! balfelöl.) De van a költségvetésben oly tétel is, mely ha szigorú bírálat tárgyát képezi — a mit különben sem a pénzügyi bizottság, sem a pénzügyminister ur nem tagad — maga is elegendő arra, hogy az egyensúlyt, mint ilyent, megrontsa és ez az államjavak eladásából előirányzott 5 millió forint. Kétségtelen, t ház, hogy ez bevétel; de az is kétségtelen, hogy ez nem az állam jövedelme; (Igás! Ugy van! lalfelől) hogy tehát, mint jövedelem nem szerepelhet és hogy e szerint jövedelmeink nem állanak még kellő egyensúlyban kiadásainkkal. (Igaz! Ugy van! lalfelől.) De helyeslem azt, hogy ez a tétel is szerepel; sőt tovább megyek és nem helyeslem, vagy legalább nézetem szerint nem találom megfelelőnek közgazdasági viszonyainknak, a mit a pénzügyminister ur kilátásba helyezett, hogy az államjavak eladását fokozatosan kevesbíteni, sőt megszüntetni akarja. Ellenkezőleg, azt tartom, hogy az államnak, mint ilyennek, nem hivatása, nem feladata, nagybirtokokat tartani és kezelni. (Igás! Ugy van! több oldalról.) Azokat el kell adni minél előbb, mert az állam nem lehet gazdálkodó a szónak oly értelmében, hogy ezen birtokokból jövedelmet szerezzen, ez nem lehet hivatása és a dolog természeténél fogva nem is volna képes ezen hivatásnak megfelelni. Az államnak igenis lehet hivatása az, hogy kisebb-nagyobb területű állambirtokokat megtartson eulturalis, közgazdasági ezélokra, lehet hivatása gazdasági tanintézetek, ménesbirtokok vagy más állattenyésztési czélok érdekében egyes birtokokat megtartani; lehet czélja, hogy itt-ott, talán költséges és nem jövedelmező mintagazdaságokat, kísérleti telepeket tartson fenn, melyek a földmívelést előmozdítják; de nem lehet hivatása, hogy terjedelmes nagy birtokokat, mint, gazdálkodó tartson fenn. Ez nem lehet hivatása sem pénzügyi szempontból, sem, megyőződédésem szerint, földmívelési ügyünk érdekében. (Igán! Ugy van!) A költségvetés megítélésénél és hogy álláspontomnál maradjak, annak megítélésénél, hogy még számos kiadás van előttünk, melyet szem előtt kell tartanunk, nem szabad figyelmen kivül Nagyni azt sem, hogy a költségvetésből hiányzik is némely tétel. így például, hogy csak egyet említsek, a Vaskapu szabályozására szükségelt 880 ezer forint a költségvetésben nem szerepel. A t. pénzügyminister ur igen helyesen fejtette ki, miért nem vette fel e tételt a költségvetésbe. De tagadhatatlan, hogy számot kell vetnünk azzal, hogy még lényeges nagy tételek vannak, a melyek nemcsak a költségvetés szerint, hanem azonkívül is igénybe fogják venni áldozatkészségünket s anyagi erőnket. Mindezek azt tanúsítják, hogy bár az elért eredmény örvendetes, de nem szabad azt túlbecsülni s nem szabad koczkáztatni azt, a mit eddig elértünk. Mert az eddig elért eredmény épen csak arra elegendő, hogy — a pénzügyminister ur szavaival élve — ne vonjuk el a fokozatos fejlesztés eszközeit állami intézményeinktől. De arra, t. ház, már nem elegendő, hogy további igényeket ébreszszünk és fejleszszünk. Mert én tévedésnek tartom arra nagy reményeket alapítani — a mint mondatott — hogy administrativ s igazságügyi reformjaink bevételeinket szintén fokozni fogják. Elismerem, hogy bizonyos csekély mértékben ez is be fog következni. De épen ezen reformok sokkal nagyobb kiadásokkal fognak járni, semhogy a bevételek azon fokozása, melyet ez által elérhetünk, számbavehető lenne. (Helyeslés jobbfelöl.) Hasonló tévedésnek tartom nagy reményeket fűzni a pénzügyi bizottság azon kijelentéséhez, hogy egyes kiadásaink egészen meg fognak szűnni. Eveknek hosszú tapasztalata azt bizonyítja, t. ház, hogy egyes meghonosodott kiadásokat, még akkor is, ha már nem okvetlenül szükségesek, milyen nehéz kiküszöbölni a költségvetésből. Annyival nehezebb az akkor, mikor, mint a mi kölségvetésünkben, alig lehet jelentékenyebb számmal találni oly kiadásokat, melyek csakugyan nem volnának szükségesek, vagy nem volnának indokoltak. Megtörténhetik igenis nagy átalakításoknál, hogy bizonyos intézmények feleslegessé válnak s ez által némi megtakarítások mutatkoznak, de épen ezen átalakítások és reformok oly sok kiadással járnak, hogy ezzel szemben a megtakarítások elenyésznek. Ennek következtében én a jövőre nézve nem helyezhetek semmi súlyt arra, hogy fognak-e vagy nem időközben egyes kiadásaink megszüntettetni. De egyetértek a pénzügyi bizottsággal abban, hogy folytonosan szem előtt tartsuk a pénzügyi egyensúlynak nehezen biztosítható és még nehezebben fentartható feladatát. Ez az, a mit én minél inkább hangsúlyozandónak tartok, t. ház ; ez az, a miért aggódom, hogy különböző, az állami élet minden terén meginduló reformokat emlegetünk már ma és hogy ez iránt költjük fel a közönség kívánságát és vágyait, (Igás! Úgy van!) mert helyesen mondotta a pénzügyminister ur, hogy egy elhamarkodott,, elhibázott lépés után