Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

360 286. országos ülés november 18-án, hétfőn. 1889. ségvetésben ezen kiadások emelkedését, de igazoltnak látom ezek által azt is, hogy a jövő rovására ne építsünk még nagy légvárakat, mert a mindennapi élet szükségletei is igen nagymérvű igényekkel fognak szembe szállni velünk és pénzügyi helyzetünkkel. (Igaz! TJgy van! jóbbfelől.) Az átmeneti kiadásokat, melyek a költségvetésben 1,147.000 írttal növekednek, nem is említem, hanem felemlítem külön a jelzett költségemelkedésből a nyugdíjakat, melyek magok 527.000 írttal növekednek a költségvetésben és kétségtelen, hogy a létező törvényes intézkedés alapján folyton növekedni is fognak. Abban, a mit a pénzügyi bizottság ajánl, midőn a kormánynak lelkére köti, hogy az úgynevezett kegyelmi adományok a lehető legszűkebb^ mérvre szoríttassanak, kevés orvoslást látok. Én ezen kegyelmi tényeket igazán olyanoknak látom és ismerem évek tapasztalata folytán — ismerem a zárszámadásokból, a hol minden egyes eset fel van sorolva — melyek a legigazságosabbak vagy legalább legméltányosabbak. Azért kénytelen épen a kormány a kegyelmi úthoz fordulni, mert az illetők megérdemlik, hogy azt, a mit a szabályok rideg alkalmazása mellett existentiájuk biztosítására nem lehetne megtenni, mégis szerzett érdemeik folytán más úton, tehát kegyelmi utón juttassa nekik. (Hulljuk! Halljuk!) De eltekintve ettől, az, a mit ily kegyelmi tények alapján az ország évenkint ezeknek segélyezésére fordít, a nyugdíjkiadásoknak oly elenyésző csekély részét képezi, hogy az alig vehető számba, akkor, midőn azt látjuk, hogy a nyugdíjigényeket és nyugdíj-jogosultságot az újabb törvényes intézkedések •— egész méltányosan — mindig magasabbra fokozzák s midőn azt látjuk, hogy teendőink minden téren különben is önkéntelenül szaporodnak s evvel szaporodik a személyzet is. S igy ennek természetes következménye az, hogy e téren is igen jelentékeny nagy kiadásokkal állunk szemben, olyanokkal, melyeket a közel jövőben magunktól el nem fogunk utasíthatni, mert azok törvényes szerzett jogokon alapulnak. Az államadósságok terhe t. ház, a költségvetés szerint 2,338.000 írttal növekedik. Igaz, hogy ez összefügg a regale-kártalanítás ügyével, de constatálni kívánom azt, hogy itt a költségvetésnek természetes és folytonos növekedése mutatkozik. Tudjuk — a mi a költségvetésben nincsen bent — hogy közös költségeink nem szoktak apadni, hanem azok is évenkint fokozódnak, sőt többnyire időközben is túlmennek azon az összegen, a melyet a költségvetés előirányoz. S ez igen természetes; mert ha jogosnak s helyesnek találjuk azt, hogy külön saját intézményeinkben is a folytonos fejlődést és fokozatos haladást megakasztani nem lehet, agy el kell azt ismerni a közös intézményeknél is s el kell ismerni különösen a hadsereg intézményénél, mely a komák folyton fejlődő kívánalmaihoz kénytelen alkalmazkodni. És a mai korszak, t. ház. midőn az emberiség egyik legnagyobb átkának: a mindennemű hadi-találmányok korszakát éljük, számolnunk kell avval, hogy, bármennyire irtózzék is az egyéni lelkület, a humanismus e találmányoktól, bármennyire is irtózzék attól, hogy az öldöklésnek, rombolásnak s egymást irtásnak mindig nagyobb mérvét találják ki, mégis a világon egy hadsereg sem zárkózhatik el a hadügyi tudomány fejlődése elől és igy nem zárkózhatik el a mienk sem. Van a költségvetésnek egy tétele, a mely lényegesen előmozdította az egyensúly helyreállítását és ez az, hogy az agio e költségvetésben az eddigi 257° helyett 20%-kal van felvéve. Ez az államadósságoknál és a vasutaknál a kamatláb csökkenésével együtt 15,270.000 frtnyi költségcsökkenést eredményez. Megvallom, t. ház, hogy az előirányzatot a jelen viszonyokhoz képest nem tarthatom nem helyesnek, de ezt a költségcsökkenést, ezt a megtakarítást nem tar:om oly állandónak s biztosítottnak, hogy arra a jövőben már építhessünk. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy mennyi túlkiadás szerepelt mindig az agio magasabb volta folytán, sőt az 1888. évi zárszámadásokban — bár csekélyebb mérvben — még mindig szerepelnek 26—31%-os agiotételek és olyanok, a melyek a 25% nál is magasabbak voltak. Elismerem, hogy a mai pénzügyi viszonyoknak e 20°/o talán megfelel : de nincs kétségem az iránt, hogy maga az agio oly ingatag és a mi pénzügyi viszonyaink mellett oly megbízhatatlan alapot képez, hogy ezen az alapon tartós megtakarításokra hosszabb időre, messze jövőre előre nem számíthatunk. Mindezeket annak igazolására hozom fel, hogy már magában e költségvetésbe is látjuk jelét annak, hogy külön nagyszabású actiók és költségek nélkül, a mindennapi életnek is megvannak oly szükségletei, a melyek még a közel jövőben nagy mértékben fogják igénybe venni áldosatkészségünket és önuralmunkat. Én, t. ház, nem osztozom Helfy t. képviselő ur azon nézetében, hogy a költségek növekedése s ennélfogva az országra háruló teher a kormány hibáját képezi; sőt a kormány érdemének tudom be, hogy nem zárkózik el az intézmények fejlődése elől. De mindenesetre kétségtelen, hogy a mindennapi életben még igen sok költségemelésre van kilátásunk és hogy nagyon veszedelmes dolog még ezeken kívül más igényeket is támasztani. (Helyeslés jobb felől.) Ezzel szemben azt mondják, hogy a kiadásokat ellensúlyozni fogja a bevételek természetes növekedése. Elismerem, hogy a bevételek szintén természetes fejlődést mutatnak; elismerem azt is, hogy a bevételek előirányzata a