Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

352 286. országos ölés norember 18-án, hétfőn. 1888. maga sem fogja tagadni, hogy komoly kételyek férnek hozzá. Némely pontra ő maga is rámutatott. Ilyen például az. egyenes adók némely rovata. A minister ur azonban azzal indokolta ezt, hogy a regaleváitság folytán, nevezetesen a tőkekamat és járadékadónál bizonyos rész el fog esni, miután megszűnnek azok a jogosítványok, a melyek után a kamat fizettetett. De van még sok más is. Hiszi-e, vagy biztosan reméli-e a minister ur, hogy a földadó, az idei rossz termés után oly összegben fog befolyni, a mint előirányozva van. Hiszi-e, hogy ugyancsak a rossz termés következtében a vasúti és gőzhajó-szállítási adóból oly összeg fog befolyni, a milyen előirányozva van? Én azt hiszem, hogy ehhez alapos kétely fér s tudva azt, hogy hazánkban, mint eminenter földmívelő országban, minden kereseti ág szoros kapcsolatban áll a termés sikerével vagy sikertelenségével, szerintem kétségtelen, hogy ennek hatása az egyenes adók vonalán érezhető lesz. Meglehet és adja Isten, hogy ugy legyen — hogy a jövő évi termés nagyon jó lévén, az év utolsó negyedében kárpótolva lesz az, a mit a kéthárom első negyedben veszíteni fogunk. És ne feledjük továbbá azt sem, hogy azon ténynek, mely szerint az előirányzatban a hiány ennyire leszoríttatott, egyik nem csekély tényezője — a mint az előadó ur is elismerte — az agio hanyatlása, csökkenése. Öt százalék nagy rovat; de ki kezeskedik arról, hogy a jövő hóban, vagy már a jövő héten vagy napon nem emelkedik újból az agio. Számos hasonló pontra lehet rámutatni az előirányzatban, mely kétséget kelt, vagy legalább is nem engedi meg azon teljes megnyugvást, a melyre nézve mindenki számít, hogy csakugyan megfelelő lesz a reményeknek. Ott van még azonkívül egy másik kérdés is. (Halljuk!) Feltéve, hogy egy évben csakugyan valósul, de ez nem megnyugtató. Mert az, hogy egy évben sikerült megóvni az államháztartás egyensúlyát, előfordult már sok országban, de a főtörekvésnek annak kell lennie, hogy az állandóvá tétessék és fentartassék. Erre nézve tehát némi tájékoztatást nyújt a t. pénzügyminister ur exposéja. Szívesen elismerem, hogy van ebben némely olyan rész, melyet én is magamévá teszek, sőt. a melyet az ellenzék hosszú ideig hiába hangoztatott, nevezetesen programmjának az a része, mely szerint a pénügyeket teljesen és állandóan rendezni csak ugy lehet, ha egyúttal a közgazdaságot is rendezzük. Ez, t. ház, kétségtelen igazság, melyet készségesen aláírok. A kérdés most csak az, hogy vájjon csak programm-e ez. vagy pedig tényleg meg fog-e valósulni? Én kételkedem benne már azért is, mert meggyőződésem szerint nagyszabású közgazdasági politikát kötött kézzel senki sem képes megvalósítani a világ egy országában sem. Mindaddig, míg önök közös vámterületen állnak, ne beszéljenek nekem nagyszabású közgazdasági actióról, melyhez az első feltétel a szabad kéz. (Ugi van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Lehet javítani vagy legalább igyekezni, elismerem, de nagy czélokat elérni ezen az utón nem igen lehet. (Ugy van ! a szélső baloldalon). Másrészt az is bizonyos, t. ház, hogy azon megszorított keretben, melyben ez az előirányzat mozog, sokáig az ország nem maradhat; a culíuralís igények annyira növekednek és fejlődnek az országban, hogy azoknak megvalósítását egyetlen egy kormány sem tagadhatja meg, ahhoz pedig pénz kell. A közélet minden ágazatában mégannyi tenni való van ebben az országban, hogy sokkal nagyobb kiadásokra is el kell készülve lennünk, mint a minők jelenleg előirányozva vannak. A t. kormány azt mondja, hogy akiadásokban már is igyekezett a lehető legrigorósusabban eljárni s igyekezett azon, hogy ezt a keretet, a mennyire lehet, megszorítsa. De ha megnézem a budget kiadási rovatát, azt látom, hogy különösen a központban a személyi kiadások olyan nagy fejlődésnek indultak, a minőt ezelőtt éveken át nem értek el. Hiszen majdnem minden ministeriumban szaporittattak a személyzet költségei. Az első volt mindjárt a pénzügyi bizottságban a t. belügyminister ur, a ki leendő reformjainak keresztül vitele czéíjából egy második államtitkári állást akart rendszeresíteni és ha a pénzügyi bizottság ebbe belement volna, kétséget sem szenved, hogy utárnia mindenik minister felállott volna s kivánt volna egy második államtitkárt. Elismerem, hogy az igazságügyi tárczánál indokolva van a második államtitkári állás rendszeresítése, tudván, hogy milyen nagy fontossággal bír az, hogy végrevalahára a codificatio minálunk biztos alapra fektettessék és hogy az igazságszolgáltatás biztos tért nyerjen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hogy aztán ennek alapján a többi ministeriumok személyi költségei is szaporittassanak, azt indokolva absolute nem látom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A valuta rendezéséről nem szólok. Alig tudnék erről még többet mondani, mint a mennyit a t. előadó ur mondott. Csak két dologra vagyok bátor figyelmeztetni. Először ne ámítsa magát a pénzügyminister ur. Ebben is nagy nehézségül fog szolgálni a közös vámterület kérdése. De nehézségül fog szolgálni még a közös bank kérdése is. Nem szólva arról, hogy mily nagy könnyítés egy pénzügyministerre nézve ily kérdés megoldásánál az, hogy az országos hitelt szabályozó intézet az ő, vagy legí lább az ország kezeiben van, maga az a tény, hogy közös bank létezik, fog akadályul szolgálni.