Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-285

285. országos ülés november 16-án, szombaton. 1889. 345 tere, statuta denique Ordinis stúdiósé aceurateque observare Saeratissimae Majestatis, qua Magni Ordinis magistri Deereta venerari, eisque in omnibus prompta parataqne voluntate obedire, ordinisque signum constanter gerere velim. — Sic me Deus adjuvet!" 10. Való-e, hogy a vaskorona-rendnek magyar állampolgárok által a rend nagymesterének, tehát az osztrák császárnak leteendő esküminta, szerint is viselni kötelezett jelvénye a statútumnak VII. pontja szerint, avaskorona: melyen a kétfejű koronás osztrák császári sas nyugszik. 11. Való-e, hogy a Lipót-rendnek a magyar állampolgárok számára adományozott jelvénye a császári koronával fedett aranykereszt. 12. Megegyeztethetőnek tartja-e alkotmányunkkal és annak sarkalatos tételeivel, az önálló magyar királyságnak érinthetlen szentségével és az állampolgárokat kizárólag a magyar király iránt kötelező alattvalói hűséggel azt, hogy a hősies szabadságh arezimk íeveretése után az osztrák császárság diadalának emlékére alapított és az osztrák birodalmi polgárságot hirdető Ferencz József-rendjel a császár iránt tényekben tanúsított hűség jutalmazásául magyar állampolgároknak osztogattassék. 13. Való-e, hogy a magyar állampolgároknak jutalmazásul adott érdemrendeknél, igy különösen a Szent-István-rendnek és a Lipót-rendnek adományozásánál az osztrák ministereknek befolyás van biztosítva? 14. Megegyeztethetőnek tartja-e ezt a ministerelnök ur alkotmányunkkal? Polónyi G-éza országgyűlési képviselő. Nem kételkedem abban, hogy a magyar képviselőházban nem lesz képviselő, a ki ezt alkotmányunkkal és közjogunkkal megegyeztethetőnek tartja; a mi iránt kételkedem — egyelőre legalább — az, vájjon van-e bátorság, van-e hazafiság a t. ministerelnök úrban annyi, hogy ezen közjogelíenes sérelmek orvoslására lépéseket fog tenni. (Helyeslés a szélső balon.) Meglehet, hogy ő benne nincsen meg, de ha már benne nincsen, akkor legyen meg legalább minden becsületes magyar emberben azon hazafiság, hogy az ilyen rendjeleket, melyek a császárságot ünneplik és a császárt ismerik el uruknak, jövőre el ne fogadják. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Az interpeliatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik a belügyminister ur válasza Ábrányi Emil t. képviselő ur interpellatiójára. Gróf Teleki Géza belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Folyó év október hó 12-én Ábrányi Emil képviselő ur KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIII. KÖTET. egy interpellatiót intézett hozzám a tatai színház tárgyában. Az interpeliatio igy szól: „Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy Tatán „tatai várszínház" czímén egy nyilvános jellegű színház működik, mely rendszeres német társulatot tart fenn és német előadásokat mutat be az ottani magyarság közmegbotránkozására ? Ha van tudomása, szándékozik-e a maga törvényes hatáskörében intézkedni, hogy e színház nyilvános előadásai az ízlésnek, a tisztességnek és a tatai közönség általános óhajának megfelelőleg, kizárólag magyarul tartassanak, az esetben pedig, ha az erre vonatkozó lépések eredménytelenek maradnak, szándékozik-e intézkedni, hogy a tatai várszínháztól a szini előadások engedélye megvonassák?" Ezen interpellatióra válaszol ól a g, az ügy állását a következőkben van szerencsém a t. képviselőház előtt röviden előadni. Gróf Eszterházy Miklós Tatán, a saját telkén, a többi községi házaktól mintegy 400 méternyi távolságra, emeltetett egy „Várszínházának nevezett színház-épületet. Ezen színház-épületre nézve, minthogy azt a tulajdonos magánjellegűnek kívánta tekintetni, szinháznyitási engedély az illetékes törvényhatóságtól nem kéretett, következőleg nem is adathatott. Daczára ezen körülménynek, gróf Eszterházy Miklós a múlt hó 4-ikén és 11-ikén hat, illetőleg négy, összesen tehát tiz belépti-díj szedésével összekötött magyar és német nyelvű előadás tartására kért és nyert engedélyt az illetékes szolgabirótól s ezen előadások a színház helyiségében, előzetesen foganatosított tüzrendőri vizsgálat után, színlapok szétküldése mellett meg is tartattak. Ezeken kivül több előadás nem tudatott. Ennek folytán indíttatva éreztem magamat oly intézkedés tételére, melynek értelmében a tatai várszínházban további, belépti-díjjal összekötött nyilvános előadások tartása betiltatott (Élénk helyeslés) mindaddig, míg a színház a tulajdonos által nyilvános jellegűnek nem nyilvánittatik s annak megnyitásához az 1848: XXXI. törvényczikk 1. §-ában előirt engedély az erre hivatott törvényhatóságtól ki nem eszközöltetik. Egész röviden ennyiből áll a tényállás s az általam elmondottakhoz csak annyit kell még hozzáadnom, hogy a szini előadások tartásának nyelvére nézve törvényeink, sajnos, intézkedéseket nem tartalmaznak, az 1867.óta folytonosan fennálló gyakorlat szerint azonban tisztán német nyelven tartandó előadásokra is szokott engedély adatni, ha azt egyes esetekben magasabb szempontok nem akadályozzák. Kérem a t. házat, hogy ezen válaszomat 44