Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-282

282. országos ülés november 6-án, szerdán. 18S9. 3^9 45 százalék 44-re szállíttassák le, a közösügyi költ­ségek fedezésére pedig ezentúl a horvát-szlavón közjövedelmeknek ne 55, hanem 56 százaléka fordíttassák. (Helyeslés jobbfelől.) Mi lesz ezen változtatásnak számbeli ered­ménye, azt ma szabatosan meghatározni nem lehet. A jelentéshez a magyar királyi pénzügyministe­rium részéről előterjesztett különféle próbaszámí­tások vannak mellékelve, de ezek is csak vi­szonylagos értékkel bírnak, mert hiszen senki sem tudhatja előre, vájjon Horvát - Szlavonorszá­gok közjövedelmei a jövőben miként fognak ala­kulni. Ezen próbaszámítások azonfelül a 45 szá­zalék alapján tétettek, holott jövőben csak 44 százalék fog Horvát-Szlavonországok bei­igazgatási szükségleteire fordíttatni. Azonban nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a mos­tani állapottal szemben az összegben valami jelentékeny különbözet nem lesz. Magam is pró­báltam egy kis számítást tenni, melyet bátor vagyok előadni, (Halljuk! Halljuk!) természetesen szintén azon fentartással, hogy annak szabatossá­gáért jótállást nem vállalok, de igenis, ugy hiszem, hogy megközelíti a valóságot. Ha a nyeremény­adó, a fogyasztási adó visszatérítése, továbbá a do­hány és sójövedék elszámolása az új törvény­javaslat alapján történik, akkor — az 1887 évi adatokat kiindulásipontul véve — Horvát-Szlavón­országok közjövedelmeit összesen 13,523.000 írt­ban lehet felvenni. Ennek 44 százaléka 5,950.000 frt. Ehhez azonban hozzá kell adni a Belovár megye területén beszedett papi béreket 26.400 forinttal, az adóhátralékból a törvény értelmében 37 percentet 2900 forinttal, a biztosító társulatok által fizetett bélyegiíleték és a postai fuvarlevelek bélyegilletékét 12.000 forinttal és a szállítási adót és bélyegilletéket 130.000 forinttal. Ez pedig tesz összesen 6,122.000 forintot. A régi alapon számítva, Horvát-Szláv on­országoknak jutna 6,107.000 forint; a különbség tehát összesen csak 15.000 frt volna. E különbség azonban az 1890-ki költség­vetéssel szemben, melyben Horvát-Szlavonországok részére 6,063.000frt van praeliminálva, csak 60.000 forint. Mindezen számok, bármily kevéssé szabato­sak is, legalább azt mutatják, hogy az ríj pénzügyi egyezmény csak nagyon csekély mértékben fogja a helyzetet Horvát-Szlavonországok javára meg­változtatni, de igenis egyszermindenkorra vé­get vet azon számtalanszor ismételt és részben nem jogosulatlan panaszoknak, melyek horvát­szlavón részről az eddigi elszámolási mód ellen emeltettek. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezek után arra kérem a t. házat, mél­tóztassék az országos bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot ugy általánosságban mint rész­leteiben elfogadni. (Helyeslés.) Molnár József: T- képviselőház! A magyar állam kiegészítő részét képező Horvát-Szlavon­országok kormányzása tekintetében az 1868 XXX. t.-czikk sok részben szakított azon állam­igazgatási rendszerre], mely a magyar szent korona azon országrészében, melyet jelenleg Horvát-Szlavonországnak neveznek, századok óta fennállott. Hogy helyesen tette-e és hogy az akkori magyar törvényhozás és különösen az állami igaz­gatás tökéletessége szempontjából iadokolt volt-e Horvát-Szlavonországnak oly autonóm jogot adni a beligazgatás, közoktatás és igazságszolgáltatás terén, a milyen Horvát-Szlavonországnak adatott: azt ezúttal vitatni nem szándékozom; mert jelenleg nincs napirenden. De miután az 1868: XXX. törvényczikk Horvát-Szlavonországnak és igy a magyar államnak is alaptörvénye, most, midőn új kiegyezésről van szó, csakis ezen alaptörvény nyomán birálhatjuk meg, hogy vájjon ez az új kiegyezési törvény pénzügyi és politikai szem­pontból elfogadható-e vagy sem? Részemről,t. ház, nem fogadhatom el az országos bizottság által javaslatba hozott pénzügyi kiegyezést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban ezen elhatározásom indokait, melyek részben pénzügyiek, részben politikaiak, röviden kifejteném: legyen szabad azon remé­nyemnek adnom kifejezést, hogy e kérdésben ezen házban sokak által nem osztott politikai nézetem, azon méltánylattal fog találkozni, melyet politikai téren az indokolt ellennézet a politikai ellen­felektől jogosan igényelhet. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi indok, a mely miatt a pénzügyi egyezményt nem fogadhatom el, azon magas meg­terheltetésből származik, mely ezen egyezmény folytán a szorosabb értelemben vett Magyar­országra háramlik. Midőn 1868-ban Horvát­Szlavonországnak állami kormányzása szabályoz­tatott, a pénzügyi rendezkedésnek fő alapelve, a mi az 1868: XXX. t.-czikk 11. §-ában kifejezést is nyert, az volt, hogy Horvát Szlavonország ugy a magyar állam és Austria, valamint a magyar szent korona országai között közösöknek meg­jelölt kiadásaihoz adóképességük arányában já­rulnak. Ez általános pénzügyi elv volt s ezen elv, mely minden pénzügyi kiegyezésnél és igy a jelenleginél is hangsúlyoztatott, alku tárgyát nem képező elv. Hisz, t. ház, ez máskép nem is lehetséges, mert képtelenség, sőt igazságtalanság h volna az állam részéről, ha a közadózásokhoz való hozzájárulás tekintetében nem oly elvet állí­tana fel, mely az állam egyes terület s egyes ország részei nem egyenlő arányú megterhel­tetésén alapszik. Magyarország törvényhozása és Horvát-Szlavonország országgyűlése sohasem tévesztette e pénzügyi elvet szem elől: sőt annak

Next

/
Thumbnails
Contents