Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-282

' 282. országos ülés november 6-án, szerdán. 1889. 311 minis!er urnak ily ajánlatot tenni, annál kevésbé hiszem pedig, hogy o azt elfogadja. Hivatkozott továbbá a t. honvédelmi nrinister ur a ezélszerűségre is, a mennyiben azt monda, hogy különösen háború esetén nagyon kívánatos, hogy a kétféle parancsnokoknak szállásai egyfor­mán jelöltessenek, nehogy máskülönben zavar témadjon. Csakhogy ilyen módon tovább is lehetne menni. Ily okoskodással magát a honvédség csapat­zászlaját is el lehetne tüntetni, a mennyiben há­borúban megeshetnék, hogy a közös hadseregbeli csapat a feléje távolról más zászló alatt közeledő magyar csapatot ellenségnek nézve, rátüzelne. De •el lehetne tüntetni a magyar hivatalos és vezény­leti nyelvet is, a mennyiben osztrák felfogás sze­rint annak használata háborúban legalább is alkal­matlanságot és meglehet, zavart idézhet elő. És nem gondolta meg a t. nrinister úr azt, hogy a kétféle hadsereg parancsnokai szállásának egy­forma megjelölése inkább képes zavarra szolgál­tatni okot, ily esetben a katona nem tudhatván, vájjon azon fekete-sárga zászló alatt honvéd-, vagy közös hadseregbeli parancsnok található-e? (Ugy van! a szélső talon.) Olyan együgyű katonát pedig nem is képzelek, ki, ha megmondják neki, ne tudná, hogy a háromszínű zászló alatt honvéd-pa­rancsnok található. De végre emlékeztetett arra is a t. minister ur, hogy a fekete-sárga zászló ő felségének, a kö­zös fejedelemnek a színe. (Helyeslés szélső balfelől.) Én pedig, a mint már a minap mondottam, ezúttal is ismétlem, hogy az én tudtommal ő felségének házi színei a fehér és piros, míglen a fekete-sárga zászló a sassal az osztrák birodalom színe és czi­mere. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek bizonyításául oly oklevelet fogok előmutatni, a melyet, reménylem, a t. minister ur is hitelesnek fog elismerni. (Halljuk! Halljuk!) Tudva van mind­nyájunk előtt, hogy Ferencz császár és király 1804-ben az ausztriai császári czímet vette fel. Ezt egy úgynevezett pátensben, vagy nyílt levél­ben nemcsak az összes országok és királyságok­ban, hanem a külföldön is közzétette. Ennekkövet­keztében szüksége forogván fenn annak, hogy az új császárságnak új czímere, illetőleg a császári háznak új színei legyenek, az úgynevezett egyesi­tett udvari cancellaria — Vereinigte Hofkanzlei­1804. évi deczember 15-én, és miután Ferencz a római császársági méltóságot is letette, 1806-iki deczember 26-án egy rendeletet adott ki, melynek ide vonatkozó helyeit van szerencsém felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátva, hogy az 1804-ik augusztus 11-én kelt pátenssel — a melyet most eml'tettem — az osztrák monarchia örökös császár­sággá alakíttatott, utánna teszi a rendelet, hogy ennek következtében ezen császárság czímere a közép pajzsba helyezett sas és továbbá: miután ő felsége egyúttal indíttatva érezte magát az örö kös császári méltóságot az egész monarchia terüle­tére „Ausztria" név alatt megállapítani, nem ke­vésbbé volt szükséges az új császári ház számára áj, külön czímert is behozni, (Halljuk!) és e ezélra a legillőbbnek az osztrák uralkodóház régi eredeté­nél fogva tiszteletre méltó attribútuma, az ezüst kereszt-szelemen (Querbalken) vörösmezőben volt választható, a mely az újabb időben többnyire mint az osztrák főberezegség czímere használtatott. Itt tehát külömbség van téve az ausztriai császárság színe és czímere és a császári ház színe és czímere közt. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ugy látszik tehát, hogy a heraldika helyes nyomon járt, midőn ezen császári és királyi rendelet nyomán a csá­szári ház színeit fehérben és vörösben találta fel. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ha a t. minister ur tud, ismer más diplomaticai okiratot, én nagy köszönettel fogom venni, ha azt velem és a t. házzal közölni fogja; addig azonban, engedje meg, hogy én továbbá is a császári és királyi háznak házi színei gyanánt a fehér és pirosat tekintsem, miglen ellenben a fekete-sárga színt a kétfejű sassal továbbra is az osztrák császárság színeinek tartsam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De lenne bárugy,hogy a fekete-sárga szín a fel­séges uralkodó háznak színe, annak Magyarorszá­gon való hivatalos használata szerintem nem törvényszerű, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az 1848-iki törvény ugyanis Magyarországnak színeit, czímerét és zászlóját régi jogaiba visszahelyezni elrendelte, hogy azt minden ünnepélyes alkalommal, minden középületre ki kell tűzni, míg a honvéd­ségről szóló, általam ma is idézett törvény a honvédség számára szintén a nemzetiszínű zászlót rendeli. A magyar nemzet tiszteli a koronás királyt, tiszteli mint fejedelmet és embert egyaránt (Igaz! Ugy van! balfelö 1 ) és ha veszély fenyegeti a hazát, vagy a velünk egy uralkodó alatt egyesített biro­dalmat, az ő felhívására késze nemzet vérét, életét, vagyonát áldozni, de jogainak, nemzetiségének, önállóságának és a mi annak kifejezése, az ország czímerének és zászlójának feláldozására nem hajlandó! (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) A t. minister ur Ausztriában és pedig katoná­nak neveltetvén, ugy látszik nem tudja, vagy nem eléggé érzi, hogy mit jelent nekünk a háromszínű zászló és minő érzéseket kelt kebelünkben a fekete­sárga. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Engedje meg, hogy azt ovid szavakkal meg­magyarázzam. (Halljuk ! Halljuk!) A háromszínű lobogó az ország czímerével együtt Magyarország önállóságának és függetlenségének jelképe; ezred­éves múltjának tanúja, régi nagyságának és dicső­ségének hirdetője és egy jobb, egy szebb jövőnek

Next

/
Thumbnails
Contents