Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

300 281. országos tilés iioyember 5 én, kedden. 1889. nézeteikre és magatartásukra az udvar befolyása kétségtelen; tekintettel,hogy alkotmányos fejedelemudvara egy részét kell, hogy képezze az alkotmányos szervezetnek; határozza el a képviselőház: mivel az 1867: XII. törvényczikk 7. §-a végrehajtva még nincs és ennek érdekében mi sem történik; mivel a magyar nemzet nemcsak politikai, hanem szellemi élete és törekvései élén felséges királyát és uralkodóházát óhajtja látni; mivel az uralkodó és házának őrizetét, környezetét képezni, szivét és gondolkodását birni a nemzet saját kötelességéül ismeri és arról lemondani nem akar; mivel az alkotmány erős biztosítékainak egyike a magyar király udvartartásában is érvényesíteni az alkotmányosság követelményeit, hogy a 403. számú törvényjavaslatot általánosságban nem fogadja el részletes tárgyalás alapjául és utasítja a ministerelnököt, miszerint ez év folyamán terjeszszen he törvényjavaslatot a magyar király külün udvartartásáról és költségeiről. Ugron Gábor, Molnár József, Gulácsy Gyula, Petrich Ferencz, Szalay Károly, Madarász Jenő, Kapotsfy Jenő, Gosztonyí Sándor, Vécsey Endre, Farkas Imre, Illyés Bálint, Horváth Ádám, gróf Károlyi Gábor, báró Jeszenszky László, Lits Gyula. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Nagy zaj balfelöl. Mozgás a jobboldalon. (Halljuk! Malijuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak; s megkövetelem, hogy közbeszólásokkal senkinek szólási jogát ne akadályozzák. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Nagy zaj balfelöl. Halljuk.' HaUjuk! a jobbóldalon.) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a magam részéről Ugron képviselő ur határozati javaslatát el nem fogadhatom, (Nagy zaj a baloldalon) valamint nem járulhatok ahhoz sem, hogy az udvartartási költségek megtagadtassanak. (Ellenmondások balfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat benyújtása s az, a mit ebben kívánunk, teljesen megfelel az 1867: XII. törvényczikk 7. szakaszában foglaltaknak; (Helyeslés jobbfelöl) mert nem mint közösügyről, hanem mint külön ügyről intézkedik ezen törvényjavaslat. Azt kérdezi a t. képviselő ur, hogy mi lehetett a szándéka az 1867: XII. törvényczikk megalkotóinak? Azt hiszem, hogy azok, kik azt megalkották, mégis csak jobban tudták, mit akartak, mint a képviselő ur. (Tetszés jobbfelöl.) Pedig ugyanazon alakban, ugyanazon módon terjesztettek be törvényjavaslatot ő Felségének udvartartására vonatkozólag, mint a hogyan azt most mi beterjesztjük. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ennyitatörvényesség szempontjából. De menjünk kissé tovább okoskodásának fonalán. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt ugyan sem tőlem, sem a kormány bármely más tagjától mondani nem hallotta senki, hogy ezt, vagy amazt keresztülvinni nem lehet, mert a katonai, vagy udvari körök ellenzik. (Nagy zaj és ellenmondás balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igenis hallottuk a túloldalról, különösen önöktől, hogy nem merjük ezt vagy amazt megtenni, mert azok a körök ellenzik. Ezt tőlünk, vagy legalább tőlem, sohasem hallották. (Igás! (Ugy van ! jobbfelöl.) A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy bármily tisztelettel vagyok is a koronás király udvartartása iránt, azt a nagy súlyt még sem tulajdoníthatom ennek, hogy az udvari méltóságok volnának azok, a kik ő Felségét az ország ügyeinek elintézésére nézve tanácscsal látnák el. (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Valóban különös alkotmányos felfogás azt akarni, hogy, midőn a koronának, királynak vannak alkotmányszerű, törvényes, felelős tanácsadói : ugyanakkor még az udvartartásnál levő méltóságok is gyakorolhassanak reá befolyást. Ez volna az alkotmányosságnak igazi megsértése. (Élénk, helyeslés jobbf elöl.) De hát mit akar a t. képviselő ur? (Felkiáltások a szélső balon: Magyar udvartartást!) A t. képviselő ur azzal argumentál, hogy szükséges, hogy a magyar királynak külön udvartartása legyen. Mert, hogy ő császári és apostoli királyi Felségének csak magyar udvartartása legyen, azt ő sem követelheti. Azt akarja, hogy legyen magyar udvartartás is, hogy, midőn ő Felsége itt az országban van, magyar udvari méltóságok környezzék, Tehát akkor két udvartartásnak kell lennie. Már most, ha ezen udvartartási személyeknek lehet azon befolyása *$ ha ő annyira ellenségünknek tart mindenkit, a ki ott van a bécsi udvarnál, a miben nincs igaza, akkor mi lesz a következmény? Az, hogy még, ha ő Felségének sikerülne is idejét ugy beosztania, hogy fél évig Magyarországon, fél évig Austriában tartózkodjék, ha feltennők, hogy politikai dolgokban az udvari méltóságok által befolyásoltatja magát, fél évig érvényesülne az egyik udvartartás befolyása, fél évig a másiké. (Zajos tetszés a jobboldalon. Ellenmondások és derültség a szélső baloldalon.) Igen természetesnek találom, hogy a képviselő urak a túloldalon nevetnek; mert azon argumentatio, a melynek erechnényét most felmutattam, valóban nevetni való. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) De a képviselő ur tovább ment. Az uralkodóház fenséges tagjairól is beszélt. Ha a képviselő ur azoknak a nevelése kedveért akar magyar ud-