Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-277

277. országos ülés október 2ű-án, szombaton. 1889. 257 arra az álláspontra helyezkedni, melyet a törvényhozás annak idején elfoglalt, mikor a kereseti adó alól mentesítette a napszámosokat. Kérem, méltóztassék módosításomat, mely igyszól: „a 25. §. 3. bekezdése kiNagyandó", elfogadni. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa a módosítványt). Varasdy Károly: T. ház! Én a magam részéről a Boros Béni t. képviselőtársam által beterjesztett módosítványához nem járulhatok, hanem elfogadom a 25. §-t ugy, a mint van. Nem járulhatok pedig a módosításhoz azért, mert lényeges különbség van a törvényhatóságok útadójára nézve a községek és törvényhatósági joggal felruházott városok között. Ha méltóztatik a t. ház a kimutatásokat figyelemmel kisérni, meg fog győződni arról, hogy mig a törvényhatósági joggal felruházott városokban alig van útadó-teher, addig a megyékben az útadó tetemes terhet képez. Á törvényhatósági városoknak tulajdonképen nincsenek törvényhatósági, hanem csak községi, közlekedési — vicinális — és közdűlő útjaik. így tehát összehasonlítani a községekben és rendezett tanácsú városokban létező terheket egyáltalában nem lehet, mert a törvényhatósági útadótartozások az egész megyében kiterjedő törvényhatósági útra vonatkoznak. Ez az egyik, a miért nem járulhatok Boros Béni t. képviselőtársam módosítványához, a másik pedig az, hogy a községekben a napszámosok részére nincs annyi kereseti forrás, mint a törvényhatósági városokban. Miután ezen szakasz megengedi., hogy természetben is leszolgáltathassák a törvényhatósági városokban a napszámosok az útadót, én nem látom be, hogy e szolgáltatás alól miért volnának felmenthetők. Igaza volna az előttem szólott t. képviselőtársamnak akkor, hogyha csakis pénzben kellene ezen terheket lefizetni, de miután természetben is leszolgálhatják, ennélfogva a törvényhatósági városokat megfosztani annak lehetőségétől, hogy a napszámosokkal is leszolgáltathassák ezen terheket, nézetem szerint nem lehet. Hagara Viktor t. képviselőtársam módosítványához azért nem járulhatok, mert a 25. §. utolsó bekezdése módot nyújt minden törvényhatóságnak nemcsak a cselédekre vonatkozólag, hanem egyéb tekintetben is, ha jogosult az adómentesség megállapítása, azt szabályrendeletileg megállapítani; ezt tehát külön törvényben felhozni teljesen felesleges, mert a törvényhatóságnak eléggé módjában van erről gondoskodni. Én tehát az eredeti szöveget ajánlom elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Gaal Jenő! Gaal Jenő (pécskai) : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Boros Béni t. képviselőtársam KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIII. KÖTET. indokolásában és azt hiszem, az általános vita alkalmával tartott beszédében is, implicite azt a vádat emelte a bizottság ellen, hogy ellenmondásba jön önmagával, midőn a törvényhatósági városokban lakó napszámosokra az adót kiveti és az alól felmenti azon napszámosokat, kik a városokon kivül laknak. Miután a bizottságban én voltam bátor ez iránt indítványt tenni, el kell mondanom röviden az ott történteket. Én, t. képviselőház, miután meg voltam győződve annak az álláspontnak helyességéről, melyet az 1883-ik évben a törvényhozás elfoglalt, annak idején az összes napszámosoknak ezen adó alól való felmentését indítványoztam; tekintve azonban, hogy az igen t. minister ur nem volt hajlandó ez indítványhoz ilyen terjedelemben hozzájárulni, hanem csak azon megszorítással, hogy ez alól az adófizetés alól kivétessenek az említett városokban foglalkozó napszámosok és miután nagy érdekről van itt szó bizonyos osztályok tekintetében — 700.000-ret ugyanis jóval meghaladja a napszámosok száma az országban — azt hittem, a gazdasági törvényhozás terén nem esem ellenmondásba, hogyha legalább egy részét elfogadom azon mentességnek, a melynek egészét én indokoltnak és jogosnak tartom. És midőn most, t. ház, két oldalról indítvány tétetik egyrészről az összes napszámosoknak adó alá vonására, másrészt azoknak egyáltalán való mentességére nézve, én természetesen azokhoz vagyok kénytelen csatlakozni, a kik a mentesítést indítványozzák. Mert, mint említettem, én nemcsak formai, hanem tárgyi okokból is nagyon helyesnek tartom azt az álláspontot, a melyet a törvényhozás 1883-ban elfoglalt. Eltekintve mindazon dolgoktól, melyeket t. barátom Linder György felhozott, a ki pedig ezt a dolgot a gyakorlatból közelebbről ismeri, kérem, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy itt oly emberekről van szó, a kik a léttel egyáltalán a szó szoros értelmében küzdenek. Nemcsak a vidéken, hanem bizony a törvényhatósági jogg-al biró városokban sem valami irigylésre méltó a napszámosok sorsa az év jelentékeny részében. Budapest nagy város, a keresetre itt bőven kínálkozik alkalom, de mikor az építkezések szünetelnek, ezen egész nagy osztály itt is meglehetősen sanyarú helyzetben van, Azonkívül az sem egészen alapos, hogy ezen emberek semmivel sem járulnak az állam terheihez. Hiszen, eltekintve a véradótól s attól, hogy a hadmentességi díjat is fizetni tartoznak, az egész fogyasztási adó terheli őket. És én határozottan merem állítani, hogy különösen az italmérési adó behozatala után ezek a szegény-emberek fogyasztásuk után sokkal jobban meg vannak terhelve, mint a társadalomnak azon osztályai, a kik hasonlíthatlanul jobb vagyoni 38