Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-277

277. országos ülés október 26-án, szombaton, 1889. 245 ugy hogy ki kellene vetni e törvényhatóságban, hogy beszerezhessük a közmimkatartozások mai értékét, 70°/o-ot. Hasonló összeállítást tettem Árvamegyében, melyre hivatkozott tegnap a t. képviselő ur; ott is 20% kivetésével lennének képesek fedezni a 15 írton felüli adófizetők az útügyi szükségletet. A fejlettebb Dunántúl egyik vagyonos megyéje, Baranya-és Szatmármegyében is 17°/o és 22%-t lennének kénytelenek a módosítás elfogadása esetén alkalmazni. Mindezek előbocsátása után, minthogy a javaslat a jelenleg kötelezettek egy osztályával szemben sem képez teheremelési, sőt inkább a terhek jelentékeny, lényeges csökkentését — mert például ^.a kik a minimumok alá esnek, azoknál a kötelezettség körülbelül felére leszállittatik, azon osztály pedig, a mely eddig az útfentartás költségeivel legsúlyosabban volt terhelve, tudniillik a földmívelő osztály, annak a megterheltetésénél a szakasz az eddigi átlagos 14%-al szemben jövőben maximumkép 10%-ot vesz fel; de azonfelül ezen javaslat a házzal nem birok, azaz idegen lakók, nemkülönben a családtagnak három napszámmal, eredeti megterheltetését fentartja — mondom, ezért én a törvényjavaslatban foglalt meghatározását ugy a minimumnak, mint a százalék szerint való megadóztatásnak sokkal helyesebbnek tartom azon propositiónál, melyet Grulner t. képviselőtársam előadni méltóztatott. (Helyeslés jobbfélől.) Kún Miklóst, képviselő ur tegnap egy számítást terjesztett elő, mely szerint 7,442.000 írt az ő számításai alapján miként jön be. Bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy ő az általános 71 millió frt egyenes adóból csak ad minimum alá esők adóját vonta le, de nem egyszersmind a városi törvényhatóságok által fizetett 14 millió adót, mert ezt nem lehet összetéveszteni a megyei törvényhatóságokban fizetők adójával, mert a városoknál korántsem fog kelleni 8 — 10%, hanem a minimumok igénybevétele mellett 5—-67,-aí a legtöbb ki fog jönni, csak az egy Marosvásárhelynél fordul elő 10%-nál magasabb útadó, csak ez lesz kénytelen ily mértékben megterhelni a közönséget. De az általa említett összeg korántsem elég az íVfcfentartási költségek fedezésére, sőt még az sem fog bejönni, a mit ő proponált. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mindezek előrebocsátása után, miután ajavaslatban tervezett megterheltetést sokkal czélirányosabbnak tartom, mert teheremelési egy osztályra sem ró, hanem az eddig kötelezettek minden osztályával szemben a terhek mérséklését involválja magában, minthogy főleg továbbá azon kötelezettek, kik eddig a kötelezettségbe be nem vonattak, a javaslat alapján maximumkép 10%-al fognak megterheltetni ég nem tétetnek ki esetleg még nagyobb megterheltetésnek s mivel ezzel szemben G-ulner t. képviselőtársam által ajánlott módosítás folytán ép azon középosztály, mely a terhek legnagyobb részét viselte eddig is, fokozott mérvben terheltetnék s az aránytalanság a megadóztatásban még inkább helyt foglalna, ennélfogva az eredeti szöveg fentartását és Grulner t. képviselőtársam módosításának mellőzését kérem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni semki sem kivan, a vitát bezárom. Baross Gábor kereskedelemügyi mínister: T ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket az igen t. előadó ur ezen szakasz védelmére felhozni szíves volt, beszédemet igen rövidre szabhatom. Kétséget nem szenved, hogy ezen 23. szakasz a törvényjavaslatnak érdemileg egyik legfontosabb részét képezi s azért nem csodálkoznám, ha t. képviselőtársaim közül bárki is ambitiót találna abban, hogy az általam javasolt szöveget más czélszerííbbel cseréltesse fel és én, bár meg vagyok győződve, hogy az adott viszonyok közt helyesebbet és jobbat ajánlani alig lehet, el voltam határozva arra, hogy ha jobb intézkedéseket tartalmazó javaslat fogna tétetni, ahhoz hozzájárulnék. Mert sokkal fontosabb az, hogy az országnak épen e tekintetben jó törvényt adjunk, mint hogy csak azért, hogy az én javaslatom fogadtassék el, esetleg rosszabb helyzetet kényszerítsünk az adózó polgárokra. Én teljesen liberálisan fogom fel a 23. §. rendelkezését és a capacitatióriak szívesen tért engedek; de ha valaki határozottan rosszabbat ajánl a törvényjavaslatban foglalt szövegnél, természetes, hogy azt a t. háznak elfogadásra nem ajánlhatom. Már pedig, a mint ki fogom mutatni, G-ulner t. képviselő ur módosítása ugy egészében, mint részleteiben teljesen tarthatatlan. T. ház! A 23. §-ban foglalt kérdés megoldása, a mint azt már az általános vitánál is mondani szerencsém volt, rendkívül nehéz és lehetetlen itt azon elvet mereven keresztül vinni, hogy minden egyes adóforint után, minden körülmények közt egyenlő adó vettessék ki, azaz lehetetlen a teherviselés egyenlőségét mereven alkalmazni, hanem meg kell alkudni a fennálló viszonyokkal. Hozzátehettem azt is, hogy azon határozott szándékkal fogtam ezen kérdés megoldásához, hogy mindazokra nézve, a kiken ma a teher van, ezen átmenet lehetőleg előnyössé és könnyűvé tétessék. Szem előtt tartottam azonban azt is, hogy jövőre a terheknek mérséklésében arányt tartsunk a különböző adózók közt. Ezen czélzat vezetett engem a minimumok javaslatba hozatalára, annyival is inkább, mert ezeknek kivetése által,, a mig egyfelől senkin sem történik tényleg igazságtalanság, ugy másfelől oly adóteher-kiegyenlítés áll elő, a mely a törvényjavas-