Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-276
276. országos ülés október niegterheltetésuek hozadéka és pedig nem a minimumképen, hanem a törvényjavaslatban megengedett masimumképen. Ha ez csak 10%-kal jön ki, akkor igen természetesen azon képviselő urnak, ki előttem szólott, azon módosítását, a mely szerint a 10% leszállítandó 8%-ra, a 3 igás és a 3 kézi napszám 2-re, azért nem fogadhatom el, mert ez a 10,000.000 forint is inkább kevés, mint elegendő a törvényhatósági utaknak íentartására, ha az építést nem is veszszük tekintetbe. Már most következik a Gulner Gyula t. képviselő ur indítványa a minimum - kérdésre nézve. Először is egy dologra figyelmeztetem t. képviselőtársamat. Az adótechnieusok nagyon jól tudják, hogy minden létező adó jobb egy új adónál. A természetben való leszolgálás, a házas vagy hazátlan zsellérnél, vagy az igás napszámosoknál, amelyhez hosszú évtizedek óta hozzá vannak szokva — különösen, hogyha az, a mint ezt a jelen töivényjavasbit is teszi, legalább a házzal biró kézi erőre nézve mérsékeltetik — sokkal jobb, a praxis szempontjából is, mint egy új adó behozatala és annak a végtelen százalékig való emelése, esetleg fokozása. Ez tehát az egyik, a másik pedig az, hogy „Summum ius summa injuria". A jelen esetben hogy áll a dolog, ha ezt az adót, például a kereskedelmi- és iparvállalatokra vetjük ki? Ha ő a minimumot el akarja törölni: a két millió négyszászezer forintot szintén adófokozás utján kell behozni, a mi körülbelül 4%-ot tesz ezen propositio szerint. E szerint hehozunk egy, ezen adót eddig egyáltalában nem fizetett osztályára a társadalomnak 14%-nyi adót akkor, a mikor túlságos mértékben megszabadítjuk azon osztályokat, a melyek eddig is fizették ezen adót és a melyek ezen adó fizetéséhez hozzá vannak szokva és a melyeknél ugyanezen törvényjavaslatban ezen adó mérsékeltetik. Én azt hiszem, sem a jog, sem az osztó igazság érdekével nem lehet ezt megegyeztetni. Magára a napszámosok kérdésére nézve is, hogy áll a dolog? A napszámosokat — bátor vagyok ismételve kimondani azon meggyőződésemet, hogy elvileg helytelenül — felszabadítottuk az egyenes adó fizetése alól; helytelenül, mert én azt akarom, hogy az államnak minden polgára fizessen egyenes adót, ekképen érezze kötelességét az állam iránt, a mely iránt neki szintén vannak jogai. Felszabadítottuk az egyenes adó alól a napszámosokat s az az indok volt rám nézve is, nem ugyan döntő, mert nem szavaztam rá, hanem a legplausibilisabb •— mert az egyenes adókat nehéz tőlük behajtani. Már most van a társadalomnak egy oly osztálya, mely a fogyasztási adón kivül semmiféle egyenes adóval sem járul az állami s közczélokhoz. Most pedig egy oly adóról van szó, mely általánosságban gyakoroltatik, melyhez évtizedek óta hozzá szokott, • 25 én, pénteken. 1889. gjag, amely a jelen törvényjavaslatban mérsékeltetik. Én tehát igaztalannak, helytelennek és az igazság elvével meg nem egyeztethetőnek tartanám, ha ezt az osztályt ez alól is felszabadítjuk, még pedig ugy, a hogy ezt a határozati javaslat contemplálja. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja először. vettessék ki az egyenes adó után a 10%, tehát hozassék ez be azokra nézve is, kik eddig azt az adót nem fizették, a 10%-os teher és fizessen a társadalomnak azon 86%-a, mely 15 írtnál kevesebb adó fizet, 1 forint 50 krajczártó!40—30 krajczárig lemenő adót. Már most ő is érzi, hogy a 2,400 000 forintot, a mely ezen számítás szerint hiányzik, ki kell valahogy pótolni és ezért indítványozza azt, hogy ezen hiány az egyenes adót fizető polgárokra személyenkint egyenlően kivetendő pótlék által fedezendő ugy, hogy a 10 forint egyenes államadónál kevesebbet fizető adózók megterheltetése 1 forint 50 krajczárt túl nem haladhat. 0 is behoz tehát egy fejadót, mely személyenkint fizettetik, csakhogy tetejébe hozza be a 10%-os adónak és behozza olyformán, hogy kétszeres kivetés szükségeltetik. És hogy igy áll a dolog, erre praeticus példát hozok fel. Ha én például oly szerencsétlen vagyok, hogy 16 frt egyenes adót fizetek, az ő indítványának elfogadása esetén először fizetem az egyenes adó 10%-át, 1 frt 60 krt, másodszor fizetem ezt a személyes pótlékot 1 frt 50 krig, fizetek tehát 3 frt 10 krt, vagyis 20%-nál valamivel kevesebbet. Ezt nevezi ő a szegényebb osztály megkimélésének. Nézetem szerint alapjában véve mindig helyesebb egy létező smár megszokott adó észszerű enyhítése és ha új adóteher alá akarjuk vonni a társadalom más osztályait, ezt nem a lehető legkíméletlenebb módon, hanem csak addig kell tenni, a meddig a szükséglet igényli. Megjegyzem egyébként, hogy ez a 10% a hátrainaradottabb megyékben felemelkedhetik 13%-ra is. Most ehhez hozzáadva ezen személyi terhet, e czímen igen szép teher fog nehezedni azon osztályokra, melyek azt eddig absolute nem viselték. Én tehát, t. ház, röviden concludálok arra, hogy én, még pedig az útérdekek szempontjából, föltétlenül szükségesnek tartom a 10%-os minimummal való megterhelést. A 10 millió forintot, mely szükséges a törvényhatósági úthálózat íentartására, el is tekintve az építéstől, oly minimalis összegnek tekintem, melyhez föltétlenül ragaszkodni kell. Ebből tehát lefelé licitálni nem tartom helyesnek. Szükségesnek tartom a minimumot is, de nem ugy, mint ő indokolja, hanem a mint ezt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tartalmazza, (Helyeslés) mert ha a módosítvány elfogadtatnék, mint az előbb elmondott példa igazolja, legnagyobb részben a középosztályt suj30*
